Lehet, hogy velem van a gond?

Mostanság egyre többször merül fel ez a kérdés. Oly sokszor szembesülök azzal, hogy valami nem stimmel, valahogy nem illek a képbe.

Csak a példa kedvéért, amin legutóbb el találtam gondolkodni:

Van az úgy, hogy az ember kénytelen elhagyni megszokott komfortzónáját, ki kell tegye a lábát a nagyvilágba. Lemegy a boltba tejért, elugrik az antikváriumba, találkozik ismerőseivel egy sörözgetés keretein belül, és így tovább. Kilép a maga által teremtett környezetből, hogy belecsöppenjen a mások kreálta, korhű valóságba.

Azt kell mondjam, hogy ez borzasztó!

Egyszerűen képtelen vagyok szó nélkül elmenni mellette, vagy hogy legalább a homlokomat ne szedjem sűrűn sorakozó ráncokba. Annyi minden sűrűsödik össze egy szem undorral szegélyezett gyűlöletgombóccá, hogy szinte képtelenség szavakkal kifejezni. Ennek csupán egy elenyésző rétege: a ruházkodás. Nem kéne, hogy foglalkoztasson, elvégre pusztán egy csomó múlandó rongyról beszélünk, de muszáj!

Emlékszem, tizenéves, kezdő punk korszakom hajnalán rengeteg csináld-magad holmit hordtam, hypozott nadrágok, pólók, ahogy azt köll. Annak rendje s módja szerint alaposan megszólt a környezetem. Megkaptam a megillető „igénytelen” jelzőt, szörnyülködtek szakadt farmernadrágjaimon, a bakancson, a felnyírt hajviseleten (akkoriban még taréjnak hívták), utálkozva néztek végig összefirkált felsőruházatomon, a nadrágtartón s a nyakkendőn, bőrkabáttal kiegészítve. Ahogy azt vártam. És boldog voltam (pontosabban voltunk, mi egy páran), hogy különbözünk. Nem akartam, hogy bárki elfogadja, az volt a cél, hogy kilógjunk a sorból.

Hozzá tartozik, hogy mindez ebben a formában nem jöhetett volna létre, ha nem egy poros, határ-menti kisvárosban töltöm életem ezen szakaszát, „elmaradt”, vagy inkább kevésbé befolyásolt, romlatlanabb környezetben. Ott tudott hatni, míg például Butapesten évek óta csak közöny kísértett.

Aztán főiskolán is viseltem ezeket a ruhadarabokat, de már nem éreztem annyira létjogosultságukat, nem volt akkora hatásuk (a felvilágosultabb környezet, magasabb ingerküszöb), így apránként lekoptak rólam. Lett helyette sok seszínű farmer, maradt a bőrdzseki meg a hózentróger. Így is kilógtam...egyre több volt a népeken a szín, a felirat.

Teltek az évek, és mivel a felfogás, ami a punk felé sodort anno nem kopott le rólam, egyre kevésbé találtam a helyem. Na nem a munka világa, vagy az önálló, felelősségekkel járó lét, meg a csekkek és a gyereksírás rémített meg, mint azt sokan gondolnák. Dehogy is!

Pont az volt visszás, hogy míg én erre vágyom, és keresem a normalitást, addig a külvilág megtekeredett, s az ellenkezőjét kívánja tőlem. Tehát a felnőtt gondolkodás, a valódi valóság abnormálisnak számít.

Átívelve az eredeti problémafelvetésre, s hogy materiális formát adjunk az eszmei csömörnek: olyan ruhadarabok jönnek velem szembe az utcán, mint amikért anno megkaptam az „igénytelen” titulust. A tarka, szakadt, foltos, szegecses különcség lett az elfogadott, sőt, a divat, míg egy egyszerű ruhában kinézett, stílustalan, képbe nem illő személy lettem...vagy inkább maradtam. Hogy is van ez?

Devianciába hajló gondolkodásom és az elfogadásra képtelen jellemem alapvetően nem változott. Legalább is úgy vélem. Viszont mikor ifjúkori önmagam külsőségeinek kópiái százával özönlenek a közterületeken, s divatcikk-boltok önműködő ajtóin keresztül, s ettől arcrángást, heveny dührohamot kapok, akkor...tényleg velem van a gond?

Nem volt cél sohasem az abnormalitást elfogadtatni, sőt! Irónikus eszköz volt csupán. Erre itt van! A piedesztálra emelt torzulás. Remek.

Ez a tartalomtalan, stíluskevert, tehát stílustalan, üres és ostoba fiatalság undorral tölt el. Lopott ál-ideáikkal, röhögésre ingerlő „lázadásukkal”...a szegecsek, foltos-tarajos divatmajmok látványától agresszív leszek...az én hibám? Magamnak köszönhetem? Akkor miért taszító?

Hogy egekig szöktették az ingerküszöböt, szégyen és határok nélkül elvették a felháborodást az emberektől, így tőlem a felháborítás kiváltságát. Rühellem érte őket.

Ocsmány, nonkomformista új világ, ahol annyit se számít a kimondott szó, mint egy szarkupacot ábrázoló, neonzöld póló, vagy egy kurva anyád-felirat. A túláradó szabadság káros, íme a bizonyíték: a fészbúk profilotok, a ruhásszekrényetek, a cipőkollekció, a trágár bunkók a színpadokon, a kiskorú ribancok a neten, az utcán, a körömlakk, a miniszoknya, hogy nagyszüleitek is ímélben kívánnak boldog karácsonyt, sőt, a saját gyerekeitek, saját magatok, a tarka, önmegvalósult, életképtelen nemzedék.

Tényleg velem van a gond?

Kötve hiszem...

Mese műanyagból

A giccses flitteres ruhák mezején, a szoláriumtengeren is túl, de még a méregdrága –ám annál büdösebb- parfümökön is túl, egy leárazott Lacoste cipősor tövében élt egy csillám-álom-ribanc. Nem szenvedett semmiben hiányt, csupán lelke nem volt… nem vehette meg.

Pár hete kezdett el drasztikusan átalakulni. Végtagjai egyre szakaszosabban kezdtek el mozogni, később szemei is üvegesedésnek indultak, végül szájának csücsörítése bénult rá plasztikussá vált tekintetére. Ahányszor csak beszédre akarta nyitni ajkait, csupán sípoló hangot volt képes kierőltetni magából. Ahogy ott totyogott a pláza tükörsima parkettjén olyan volt, akár egy defektes gumikacsa. A biztonsági őröket is megtévesztette a nagy átváltozás, ezért betették a játékosztályra a többi sípoló plüssfigura közé.

Hamarosan felháborodott szülők tömkelege követelte, hogy azonnal távolítsák el az ízléstelen guminőt a gyermekek által is sűrűn látogatott üzletből. Egy használt szexuális cikkeket árusító bolt tulajdonosa kapva kapott az alkalmon és áron alul megvásárolta a csillám-álom-ribancot. Bérelhető guminő lett belőle. Végre ugyanúgy élhetett, mint azelőtt.

Pedig milyen sokra vihette volna. Ragyogó hostess buszos kurva válhatott volna belőle. Csak egy kicsivel kevesebb hajfesték, csak egy árnyalatnyival kevesebb szolárium, csak egy kilóval kevesebb szájfény… csak valami emberi külső… vagy egy kiolvasott könyv… talán megmenthette volna…

De az élet szép, a következő Való Világba még simán bekerülhet.

 

(2011)

Szervusztok Pajtikák, avagy Vitéz László a népművészet akcióhőse!

Nagy kedvenceim közé tartozik Kemény Henrik Vitéz László bábfigurája. Ez a kis karakter a piros pizsamájában és borvirágos orrával nem kisebb dologra vállalkozik, mint hogy a világ problémáit a gyökerüknél fogva kezelje. Valljuk meg őszintén László nem szarral gurigázik, nincs messzebb tőle semmi más, mint a polkorrektség. Vitéz László egy a „nagymamucikájánál” élő hedonista, alkoholista fiatalember, egy antihős, és szociopata (amint találkozik valakivel egy alkalommal biztosan megüti), ugyanakkor ő a valódi gonosz ellen veszi fel a küzdelmet. Célja nemesebb bármi másnál: a szellemeket, az ördögöket, Lucifert, a tolvajokat sőt magát a Halált tanítja móresre és alázza meg őket, mind verbálisan, mind fizikailag leggyakrabban egy palacsinta-sütővel, ami elmondása szerint a „nagymamuci báli legyezője”. Vitéz László beleröhög a nagybetűs Félelem arcába (sokunknak lehetne követendő példa). 

Említést érdemel fegyverarzenálja is, aminek láttán még a DOOM-faszi is felhúzza a szemöldökét.

1.Borotva

2.Szódásüveg

3.Vasvilla

4.Óriás konyhakés

5.Gumibot

6.Seprű

7.Mankó

8.Porrongy

9.Hurok

10.Samu-kalapács

11.Sétabot

12.Baseball-ütő

13.Csengő

14.Puska

15.Palacsinta-sütő 3 méretben!!!!

16.Csizma

Legjobban talán ez a párbeszéd foglalja össze a Vitéz László filozófiát:

„Hallod-e te senki! Te semmi!”

„-Én vagyok a halál!

-Te vagy a legnagyobb szamár!”     

László nem vesz tudomást a szellemek, az ördög, a halál… létezéséről. Felpofozza és kigúnyolja őket (buli-buli/köcsög-muki/paradicsomfőzelékek/suvickos pofájúak).

A gyerekek teljesen átszellemülten kiabálják neki „Vigyázz!!!”. Ezt a katarzist csak a jó bábszínház képes előidézni. 

Egy alkalommal a szabadságjogait korlátozó csendőrrel bánik el ezzel tiltakozva a hatalmi elnyomás ellen. Szociális érzékenysége főként a gyerekeket érinti, akiknek nagy mennyiségben oszt csokoládét. Egy alkalommal egy igen morbid megoldást választ a nyugdíjproblémára, ahol is egy kisbaba (nem tudni, hogy fia/ vagy más rokona) párnáját ellopni készülő öregasszonnyal kerül konfliktusba, akit a gyerekek beleegyezésével halálra ver, majd megetet az éppen arra járó krokodillal. László társa Frici egy fogyatékos bohóc, akit hősünk előszeretettel csap be és cipelteti vele az összeszedett kincseket, vagy éppen a hátramaradt hullákat. Szóval belegondolva Vitéz László egy igen „Kemény” figura. 

Egy konzervatív népi akcióhős, aki a problémákat a gyökerüknél kezeli. 

Az én hősöm :) 

Kis személyiséghatározó

Ön miként határozza meg személyiségét?Pélául....

Ugyan nem követi a divatokat,de facebook fiókját naponta figyelemmel kíséri,nehogy lemaradjon egy szaftos videóról,kommentről,ésatöbbi.Egyáltalán: ilyen szavakat használ...komment...meg lájkol...és megoszt...fene tudja....a közvéleményt szokás megosztani,nem?Esetleg az utolsó falat kenyeret.

Nem befolyásolja a világ,de újabban rendszeresen elolvassa a hírportálokat az interneten(persze a celebvilág pletykáit részesíti előnyben), nadrágtartót hord,elítéli a közel-keleti helyzetet,a vékonykeretes szemüvegét vastag,műanyag keretesre kellett cserélnie,nehogy kinézzék hétvégén a buliban.Vagy inkább hétköznap.

Valaha rocker majd emo-s volt,de felnőtt,továbblépett,úgyhogy hipszter lett,vagy alter,ami még intellektuell is,mert nem érti senki. (Aki egyébiránt tudja,ezek mit is jelentenek,szóljon,mert nekem fogalmam sincs...vagy inkább ne is szóljon,mert nem érdekel,csak megütötte a fülemet,miközben fröccsöztem egy kricsmiben.Mennyi mindent kell kiállni egy ilyen kis firkálmány elkészítéséhez!).

Egyéniségnek tartja magát,ezért olyan sorozatokkal és zenékkel jellemzi saját személyes létét,amiből virtuális barátai megtudhatják,ki is ön valójában. Doktor Ház,vagy inkább Gyilkos Emlék. Inkább Nyújorki, vagy Májámi helyszínelő. Sherlock, vagy Dexter. Loszt,vagy talán kicsit méginkább Trónok harca. Érzelmesen beleélős animaszáundszisztem,értelmiségi kispálos,netán nemzetien dankafeli,esetleg vadul tankcsapda vagy ellenállósan alvin. Önálló gondolatok híján ennyire futja,körülbástyázni magunkat sok kacattal,ne látszódjék az üresség.De manapság ez is elegendő.

Ruhatárát gondosan megválogatja,de nem sznob,mert kilóg belőle néhány testrésze,és a gyárilag szakadt nadrággal fejezi ki vadóc lelkivilágát.Sok citromsárga és neonzöld,mert életvidám személyiség,de van egy szürke garbója a szomorkásabb napokra.Sosem lehet tudni.

Tudja,mi az a twitter,és használja is.Meg tumblr.Ajjajj...émelygek.

A telefonja gombok híjján drágább,és többet tud,mint édesapja otthoni számítógépe.Vagy akár az édesapa.Ezért persze illik őt lenézni.

Szociálisan érzékeny,de csak a szkájpon és fészbúkon értekezik baráti körével,úgy olcsóbb,és kötetlenebb is,mintha ki kéne menni a gonosz és büdös emberek közé,gonosz és büdös csapolt sört iszogatni valami átlagos helyen,átlagos időben (lásd: nyitvatartás). Ezért aztán szemtől szemben meg sem tud szólalni,és a bővített mondatok a kvantumfizikával megegyező bonyodalmi szintet jelentenek,csakúgy,mint az összetett szavak.

A magázódást személytelennek tartja,ezért tegeződik mindenkivel.A tisztelet faszság - mondhatni.

Szokott csillezni (ezt nemrég hallottam...fiatalok a szórakozóhelyen külön-külön ücsörögnek,zenét hallgatnak telefonról,és befordulnak a kis világukba...közösségi program...jó,mi?).Használ ilyen szavakat,hogy méjnsztrím,meg átlagarc,esetleg kúl...bár ez már elég oldszkúl...pföjj!

Lekezelni nem szokott,köszönni is ritkán.A bemutatkozáskor természetesen a becenevét használja,vagy legfeljebb a keresztnevet.

Nem érdekli a politika,tehát nem szavaz,nem beszél róla,nem foglalkozik vele,magának úgyis mindegy,hiszen az olyan unalmas és érthetetlen dolog,hagyjuk a felnőttekre (harmincévesen is!).

Ha ön most magára ismert a szövegben,akkor egyrészt itt rossz helyen jár,másrészt vagy lője fejbe magát,vagy sürgősen kezdjen valamit az életével!

Kémeink jelentették

(avagy a temetkezési vállalkozók poklának legsötétebb bugyraiba is olajlámpást lógatunk)

Mióta az első emberek elhaláloztak, mondhatni Ábel pusztulása óta foglalkoztatja egy kérdés a világot, mely mindmáig megválaszolatlan maradt, s ez immáron nem tűr több halasztást.

Vagyis,röviden,tömören: mi a helyzet a sírásókkal?

Ők a történelem zabigyerekei, oly sok mással egyetemben őket is megpróbálták szőnyeg alá söpörni az évtizedek, évszázadok. Forradalmi gondolkodókat némítottak el, a nép szájára divatos lakatok kerültek, a segélykiáltások elhaltak a süvítő évek forgatagában.

Hisz a világ minden táján annyira elhíresült jelmondatot, miszerint a mosónők és a sírásók korán halnak is sikeresen megcsonkították, midőn a testes asszonyok problémaköre aktuálisan égetőbbnek találtatott, így a tetemhantolók mellékvágányra, majd hangárba kerültek.

De elérkezett az idő!Felderítjük a titkokat, s puszta, mezítelen valójukban mutatjuk be a tényeket.

A probléma:

Adott ugyebár ő, a sírásó, az általa készített gödör, nomeg a hulla. Bármely egészséges ember beláthatja, nem egyszerű ellenállni a kísértésnek, és emberünk is csak EMBER, a szó legnemesebb értelmében, legvalóbb valójában. S mint ilyen kívánja a halottat. Közösülni akar vele.Állatiasan. Ez csak természetes. Nézzünk tükörbe! Ugyan melyikünk ne akarna? Bizonyára Ön is, kedves olvasó!

Azt azonban csak kevesen tudják (és ezt valamennyi olvasónk vegye figyelembe!),hogy a holttestek nem termelnek testnedveket. Idővel persze mindenük elfolyósodnak, de ezt az időt kivárni nem ildomos, már csupán a kegyelet szempontjából sem. A közösülés egy ilyen, kiszáradt testüregekkel rendelkező holt egyénnel felettébb veszélyes, a szerzett sérülések döntő többsége halálos kimenetelű.

A sírásók ezen oknál fogva rövid életűek, így fenn áll a veszélye, hogy ez a szakma teljesen eltűnik a Föld színéről, s akkor ránk marad a rengeteg test. Teljes katasztrófa, armageddon!

A világ bizonyos részein a sírásók egyes elszigetelt populációinak sikerült részmegoldásokat kiötölni erre a problémára, ám sikerük tiszavirág életű, a teljes népességre nézve semmiképp nem alkalmazhatóak.

Az eszkimók fókazsírral kenik be e nemi szervüket, vagy a halottak kiszáradt testüregeit, az Alpok bizonyos területein illetve a Pireneusok néhány falujában e célra zergezsírt alkalmaznak, a himalájai szerzetes-sírásók pedig a lámák faggyújával kísérleteznek. Ezen állatok azonban csupán kis létszámban vannak jelen a Földön, soha nem fogják tudni elegendő zsiradékkal ellátni valamennyi sírásót.

Olaszországban, az Ibériai félszigeten és néhány görög szigeten olívaolajjal kezelik a holtakat, hogy sikamlósabbá és kívánatosabbá tegyék testüket, de a folyékony olaj a közösülés folyamán hamar alkalmatlanná válik szerepének betöltésére. Így ez a módszer is zsákutcának találtatott

Szerencsére egy ifjú, ám lelkes munkatársunk –kit ezúton nevezzünk P. R.-nek -, hosszas kutatómunka után rábukkant a síkosító-probléma megoldására.

Disznózsír!

Sokkalta nagyobb mennyiségben áll rendelkezésre, mint bármely más, e célra alkalmazott zsírok, és az olajokkal szemben sokáig megőrzi síkosító képességét, akár egy több órán át tartó közösülés idejére is (ne feledjük, a halott test hideg is, így bár magas az élvezeti értéke, alacsony hőmérséklete meghosszabbítja a nemi aktust).

Kellemes érzetet biztosít, allergiás reakciókat nem okoz, ízletes, tápláló, ezáltal többfunkciós, hosszan tartósítható, és ami tán a legfontosabb, hogy folyamatosan megújuló kenőanyag-forrás.

Ezúton üzenjük valamennyi sírásónak: barátaink, megvan a megoldás, mely mindannyitok számára elérhető, s biztosítja nektek a hosszú, tartalmas, élvezetekben gazdag életet.

S ezúttal egyben kiadjuk a jelszót a világ nagyhatalmainak: a nép nem hallgat tovább! Kér, mi több követel! Disznózsírt a sírásóknak!

Újságírás gyorstalpaló

1, Írjon hírt!

pl.:
a, Összeütközött 2 kocsi a minap Budapesten. Egyébként leszarom. (az objektivitás és részletes tájékoztatás fontos)
b, Medvéknek adott életet tegnap Kaposfőn egy leszázalékolt markológép. A kicsiket tankhajókkal tartják életben, amíg képesek lesznek az önkielégítésre. (kerüljük a szenzációhajhász stílust még az ilyen unalmas híreknél is)

2, Írjon interjút!

pl.:
-Mi van?
-Semmi.
-Köszönöm a beszélgetést!

3, Írjon riportot!

pl.:
-Mi történt itt?
-Én nem láttam semmit.
-Biztos benne?
-Már nem.

Eredményes újságírást kívánok mindenkinek!

(2011)

Elviek

Szokás mondani, hogy Elviekben így van. Elviekben lehet, de mi Magyarországon élünk... nem Elviekben. Merre lehet Elviek? Elviekben közel van...Elviekben elvileg beszélnek egymással az elveket hangoztató elvtársak. Elviekben jólét van, ha megnézzük a szomszédos Mihezképest, vagy a testvérvárost Gyakorlat. Gyakorlathoz képest Elviekben nem elég elv-vetemült. Gyakorlatban minden komplikáltabb, ami Elviekben egyszerű. Ezt így mondják gyakorlatilag. Elviekben gyakorolni kéne, Gyakorlatban elmélkedni...elvileg. Elv vesztette...Gyak orrolta érte.....Elv-fogyott... Elv-végre..... Elv-vérzett.

Mit olvasnál szívesen?

Mit olvasnál szívesen?

Azt, hogy a tinivámpírok teájában jelentős a basszameg? Azt, hogy a tel-avivi titkosszolgálat és a kurucinfo közös műsorában mindenkinek jár az akciós paranoia? Azt, hogy a sznobizmus a szomszéd kiscsaj fekete-fehér fényképeivel van kikövezve? Azt, hogy hány árnyalata van a fiktív nemi-életednek? Azt, hogy az üres lapok láttán sírnak a fák? Azt, hogy mániákus depressziósok jól csomagolt közhelyeket helyeznek a tányérodra a boldogabb életed reményében? Azt, hogy hogyan menekülhetsz el a valóságtól sárkányháton hobbitokkal? Azt, hogy hogyan fogyhatsz azzal, hogy többet eszel, hogyan kereshetsz több pénzt költekezéssel?

Te mit olvasnál szívesen?  

 

Szellemvasút

Egyszer volt,hol nem volt...
Csak a láncainkat veszíthetjük,kedves barátaim!
Én,magam,aki vagyok,én,nem hagyom,hogy a nyugati imperialista befolyás mételyezze óriás nemzetünk hatalmas nagyságát!
Itt jön Bástya elvtárs,végigtekintget mindenen,megáll a szocialista szellem vasútja előtt,s elégedetten bólintgat.
Ételjegy.
200%
Zimmezum,zimmezum...recefice...na bumm...
Valahogy ezek a képek villannak meg a szemem előtt,mielőtt belépnék az üzletbe,s még egy percig elnézegetem ezt az ötvenes évekből visszaszármazott cégért.
De most komolyan: ocsmány,semmit nem mondó betűk,bármely esztétikát mellőző forma és színek.Az még nem zavarna,ha egyszerűen csúnya,de ez....önismétlés,de tisztára ötvenes évek!
Viktorunk pózairól amúgy is elég gyakran eszembe jut a mi bölcs vezérünk,nem én vagyok az egyetlen,tudom.
De haladjunk,mert rágyújtanék. A magam anti-nemzeti,magyartalan módján,mert az nem magyar,és főleg nem nemzeti,aki dohányzik,mert ez visz minket a végromlásba,és tüntet el bennünket a Föld színéről ám!Nem értem ugyan,hogy függ össze az érzelmi hovatartozás,és a dohánytermékekhez fűződő viszonyom.Lehet,hogy a nemdohányzó felem leköpi majd a dohányzót,mert liberálisnak tartja?Érdekes lesz ezzel a skizofréniával diliházba kerülni.
Belépek,és persze a modern belsőépítészet böszme sterilsége vág pofán,indokolatlan neoncsíkokkal,melyek mögött igen groteszknek hat a Fecske cigaretta.
A pénztárgépet kezelő körszakállas balfasz (bocsánat,de az!) bele-bele pillant a kihelyezett puskába,mit is kell tennie,és egy kézzel pötyögve nagy nehezen kiszámolja a visszajárót.Első ránézésre is KDNP-s.Vannak ilyenek,akikről lerí.
Igyekszem mielőbb kijutni.
Furcsa,bizarr időgép ez a bolt,Örkény-féle groteszk világ.Borzasztó élmény ide belépni.
Vajon az Orsós Marika ugyanezt érzi majd,mikor a segélyosztás után betér ide?
Kötve hiszem.

A kutya kötelesség

Sétálgat a jóhiszemű,egyszerű ember az utcán,és folyton belebotlik.Úton-útfélen ez üvölt az arcába.
Gyűlölöm őket.A kirakatból rám bámuló boldog házikedvencek önelégült ábrázatját. Az a gusztustalan,simogatásra tenyésztett macska!1700 Forintos,aszpikban pácolódó,válogatott húsfalatkáktól olyan mesésen csillogó a bundája!Én pedig csendben kopaszodom a 200 Forintos virslitől...
És az a kis korcs,beltenyészett eb?A darabonként 1200 jó magyar Forintot érő,ergonomikusan szájba illesztett kutyarágcsától olyan üde a mosolya,mint egy remekbe szabott kolgétreklám!Nekem a 150 Forintos keksztől meg a patkánymérget is tartalmazó olcsó fogkrémtől potyog ki lassan az utolsó...
Állatnak az udvaron a helye!Esetleg megkapja a maradékot!Szerintem.Hogy ne szeretném ezért a kutyámat?Dehogynem,csakhogy megvan neki is a helye!
A rózsaszín tünemények,táskájukban apró,ugató patkányaikkal inkább szüljenek egy gyereket!Vagy kettőt.Kreatintól felfújt,vagy érzelmesen törött lelkű(testű) életük párja drogdíleri jutaléka,anyuci öröksége elegendő egy poronty felneveléséhez.Legalábbis kedvencek körmét nyesegető kutyakozmetikusaink árlistáját elnézegetve biztos nem több,mint egy kétkilós szarógépet eltartani évekig.
Valami felborult.Nagyon,nagyon...