tag:blogger.com,1999:blog-44175681397898516872024-03-05T18:49:16.647-08:00Menj Kapálni!aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.comBlogger140125tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-59049377957929041592020-06-21T09:28:00.000-07:002020-06-21T15:25:51.954-07:00Egy sima, egy fordított<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Boldog lennék, ha tisztán emlékeznék a napra, mikor az a
cafat bebaszta maga mögött a bejárati ajtót. Persze nem saját indíttatásból, én
zavartam el a bús picsába. Csak így,egyszerűen:</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Mire hazajövök, ne legyél itt!</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">És ennyi volt. Felugrott, magára kapta az első textilt, ami
a keze ügyébe került, aztán elviharzott, akár egy sértett, büszke görög
istennő. Hatásos volt, meg kell hagyni. Az egyik textil ráadásul az én fél pár
fekete zoknim volt. Nem, mintha számítana. Egy zokni a kevés közül, olyan, mint
akármelyik másik a fiókban. Pár nélkül. Bűnös volt az is, mint cinkosok közt a
néma, vagy hogy mondják. Néha kihagy a memóriám...</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Túlreagáltam? Ebben sem vagyok biztos. Akkor úgy tűnt,
igazam van. Akkor úgy tűnt, nem az én gyomrom a túlérzékeny, ha nem veszi be az
egyszerű tényt, hogy másokkal is megosztja a pináját. Lehet erre mondani: nem
volt a nevemen, saját tulajdona, azt kezd vele, amit akar. Jogilag sem
tarthatnék igényt azt hiszem más ember vaginájára. De a tények fájdalmas
dolgok, és a körzeti megbízottal közös társbérlet a lába közt aznap hajnalban pont
ilyen fájdalmas ténnyé vált. Ezért mondtam neki...mire hazajövök...</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Neki is fájhatott, gondolom. Talán sírt is, de ebben sem
vagyok biztos. Nem láttam tisztán, a zöldhályog és a zöld szemű szörny elmosta
a szemét. Azt a kurva kék szemét. Tényleg...kék...majdnem elfelejtettem.</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Öt év. Ezalatt annyi minden történt, hogy szinte bűn ilyen
elharapott, túldramatizált, ripacs színjátékkal megcsonkítani a végét. Azzal,
ahogy lobogott dühödten az a formás, fokhagyma seggéig érő haja...majdnem utána
nyúltam. Majdnem megbántam. Szerencsére a seb, amit a körzeti megbízott faszán
végzett tornamutatványai okoztak rácsapott a kezemre. Így csak néztem ki
értelmetlenül szemüregeimből, mikor meglendült kezében a színehagyott alumínium
kilincs. </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Önkéntelen reflex volt, hogy odakaptam. Szándék nélkül, túl
későn, hogy elérjem. Viszont az a kurva
egérszürke, kötött melós pulóver...kilógott az ujjából egy szál. Milliószor le
akartam égetni róla, mindig elmaradt. Erre nem beleakad az ajtózár nyelvébe? Hát
de! Mennyire, hogy beleakad! </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egy órán keresztül igyekeztem lefejteni róla, sikertelenül. Csak
rontottam a helyzeten. Így aztán hagytam a faszra, rohadjon el rajta - azzal
kirongyoltam a csőkonyhába, hogy lezárjam a kávé alatt a gázt. A kotyogósban
elforrt a fele, szinte ihatatlanul keserűre sűrűsödött a cucc - sebaj! Nagyon
passzol az alkalomhoz! Tej és cukor nélkül. Tökéletes kellék, hogy
belekortyolva sajnáljam magam egy percre. Hűdekurvaszínpadias...kijárna egy
atyai pofon.</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Odakinn, a korhadó ablakkeret túlfelén még láttam egy
pillanatra, hogy lobog a januári szélben az a formás seggéig érő haja, miközben
eltűnt a sarkon. Stílusos, szinte reklámfilmbe illő a jelenet, azzal az apró
különbséggel, hogy nekem utána kéne futni, valami méregdrága csokoládé dobozát markolva, címkével kifelé persze, hogy aztán könnyes szemmel, megbocsájtó tökéletességben egymás
nyakába boruljunk, aztán évtizedeken át nagyfejű, kékszemű, szőke gyermekeket
nemzzünk nemzetünk épülésére. Ó, nem! A gyárilag undorító, sárga tschibo
coop-os reklámbögrében erre teljesen alkalmatlan. Ahogy én is. Meg a bennem,
fortyogó epe. </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Vágókép.</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ó bazmeg, elkéstem! Ívet húzott a bögre a mosogató felé,aztán
szilánkosan csörömpölt egy verset. Felrántottam a melós cipőt, rongyos
télikabátot, és irány a mókuskerék-üzem! A lépcsőházban vettem észre, hogy az
egérszürke matrózpulóverből kilógó gyapjúszál még mindig követ, és mint egy
útkereső keresztespók mögött ősszel az ökörnyál, úszik utánam a levegőben. Oké, majd ha hazajöttem, leégetem róla.
Tényleg. Vagy felgyújtom az egészet. Sok jó emlék nem fűződik hozzá...</span></span><br />
</div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Egész nap furcsán
méregetnek a kolegák. Tudják. Talán mindig is tudták. Mármint, hogy Kékszeműt
a körzeti megbízott is kezelgeti. Talán csak én nem tudtam. Talán, mert túl
részeg voltam a testétől. De öt év alatt egyszer sem mondta, hogy unna
mellettem feküdni minden este. Mondjuk azt se mondta soha, hogy bunkó vagyok,
pedig ez is igaz lett volna. Csak a
fogcsikorgatásom viselte nehezen eleinte. Jogosan. Néha én is fölébredek
rá. Viszont reggelente főztem neki kávét - vagy hagytam a sajátomból. Hétvégén
még reggelit is kapott. Nem...ez most nem vezet sehova...talán soha nem
vezetett...</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Mégis mi a faszt
bámulnak a többiek? Kinőttek a szarvaim? A homlokomra van rajzolva? Vagy a
fogadószelvényeket váltják be, ki mire tippelt, mikor következik be, aminek
mindenképp be kellett következnie.</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Megint paranoid
vagyok. Mindig paranoid vagyok. A hangok is megmondták...</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Egy hete állandó
műszakon. Huszonnégy órából huszonnyolc munka, így nincs idő nyalogatni a
sebeket. Szerencsére. Izzadtan, büdösen, leharcoltan és ingerülten egyre
nagyobb faszkalappá kezdek válni, egyre ferdébb szemmel sandít rám a többi
melós. Leszarom...</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Napok óta a mókuskerék-üzemben
alszom. Találtam magamnak egy kényelmes odút. A hátsó sikátorban áll egy elhagyott
szalmabála, a kukák mellett. Még az ötvenes években gurította be az üzemkapun
egy művészlelkű elvtárs, aki a lelkesítő csasztuskákat írta, hogy kommunista
szombaton is jókedvvel húzza az igát a hithű proletár. Nem volt sikere. Viszont
ihletre volt szüksége az alkotáshoz, így hozott magának. Különben mit keresne
egy ipari üzemben szalmabála? Semmit. De alig hatvan év múltán újra lett haszna
a szocialista szellemi múzsának. De mit keresek én itt? Semmit. Hatvan év
múlva, talán...</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Két hete az üzemben
alszom. A főnökség is ferde szemmel sandít ki az irodaablakon: honnan ez a kétoldali
munkamorál, ami mohaként lepi el a testem? Pedig nem lettem hirtelen felindulásból
sztahanovista, pláne a kétezres évek elején. Csak attól tartok, Kékszemű nem
vette komolyan, amit mondtam, és otthon vár. Inkább úgy teszek, mintha semmi
sem történt volna, attól minden megoldódik. Mint a globális felmelegedés. Vagy
a holokauszt...hmmm...talán tényleg haza kéne menni. Holokauszt? Ó, bazmeg...elrohannak
mellettem, tarkón basznak, aztán röhögnek rajtam a saját metaforáim. Lehet,
hogy két hete nem alszom?</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Üres a lakás. Tehát
komolyan vette. Helyes. Bár ettől nem lett jobb. Viszont összecuccolt, mindenét
felpakolta az ekhós szekérre. Az én dolgaimból nem vitt el semmit. Legalább nem
tolvaj. Annyira nem, hogy a fél pár, áruló zokni ott les tüntető
megvetéssel az üres párnán, az ágy üres oldalán. Ettől sem jobb. A távolságot,
mint viselt zoknit...megkapod...Akkor főzzünk egy feketét!</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>A fürdőszoba előtt, a
koszos linóleumon hasra vágódok abban a rohadt egérszürke gyapjúszálban, ami
mostanra teljesen befonta a lakást. Aztán ott, hason fekve feltűnik, hogy a
koszos linóleum - nem is koszos. Felmosott maga után? Furcsa...</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Elmosogatott.</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>A szárogatón frissen
mosott pólók,nadrágok.</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Nagyon furcsa.</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Leszaggatom magamról
az elátkozott gyapjúholmit, és kecses ívben kibaszom az ablakon, csak úgy
zörög! A kávéfőző alatt billegő lánghoz tartok egy hosszú gyufát (mikor
gyújtottam alá?), és utána hajítom. Sajnos nem egy olcsó, nyolcvanas évekbeli akciófilm
forgatásán vagyok, nem kap lángra, szimbolikus üstökösként nem éget ki minden
emléket a szubjektív tudatomból, ami az elmúlt negyed óra előtt történt. Ez nem
a VICO filmje. Itt egy vagány beszólás a jóképű főhős szájából nem oldja föl a
rögvalóságot. </i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>A főhős pedig nem
Clint Eastwood. Csak - én.</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Hogy baszná meg...Szar ez a film! Kérem vissza
a jegyem!</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>A gázlángról frissen
lekapott feketét úgy, a kotyogósból magamba lohálom, anyaszült meztelenül
iramodok a hálószobának, miközben káromolom az Istent, kigúvadt szemeim
rátévednek a kétszemélyes ágyra, halkan reccsen valami a fejemben, hátul, a
nyúltagyam táján...aztán gondolom elterülök, mint a rohadt nád. </i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Jóéjszakát.</i></span></span><br />
</div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Kirúgtak. Erre ébredtem. Meddig fekhettem elnyúlva a
padlószőnyegen? Ez felporszívózott, mielőtt lelépett? Mert egyetlen szálat sem
találok a formás seggéig érő hajából, ami normál esetben pókhálóként szőtte be a
szobát. És az életem. </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Talán hetekig aludtam. Vagy órákig. Vagy pár percet. Enyhén
poshadt üzenet várt a hangpostán, biztos, ami biztos egy levelet is
becsúsztattak az ajtó alatt: ha egy mód van rá, ne tegyem be többet a lábam a
mókuskerék-üzem területére. A jussom a bankszámlán figyel, menjek vele, amerre
és ameddig jutok. Legyen így!</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Kivirágoztak a fák az ablak alatt. Kitavaszodott? Mikor
Kékszemű elviharzott fél pár zoknimban még vaskos januárt mutatott a naptár, behavazott
járdán fekete lábnyomai mutatták az irányt; a körzeti megbízott szolgálati
lakása felé. Kiestem az időből? Megint?</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Valamikor került egy lakótársam. Csinos, fekete Holló. Nem
az a Poe-féle, szofisztikált, kárörvendő novellaszökevény, inkább az a
fajta,aki röhejes gót videoklippekben szokott vonaglani a tenyérbe mászó
frontember lába körül. A lakást viszont szép tisztán, rendben tartotta, míg nem
voltam magamnál. És lecserélte azt az undorító sárga tschibo-t ihatóbbra.
Megpróbáltam elkapni, hogy riadt madárszemébe mondjam: "fasza ez a
kávé!", de mindig odébb repült, riadt képpel rám károgott...talán nem ártott
volna felöltözni, nem segített az összképen a meztelen látványom. Kell egy
textil, ami majd felgyullad, ha kell.</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az orbitális kétajtósban uralkodó szokatlan rend okozta filozófiai
válságot inkább meghagytam a második kávé utáni időkre. Mindig is rühelltem,
hogy az összes szekrényben kell legyen egy hatalmas tükör, ami a fülembe
suttogja alattomosan, mennyire nem úgy áll a ruha, ahogy a reklámok alapján
állnia kellene. A kínos maga az ember.</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Feltűnt valami szokatlan a tükörképben. Ami eddig nem volt
ott. Nem koszos az üveg. Nem repedt. Mégis, mint egy vakfolt...vagy
hajszál...vagy...egy egérszürke, összeégett fonál...a mellkasomon. Kitántorogtam
a fürdőbe, tíz körömmel, kefével estem neki, bő vízzel, lidlis szappannal
próbáltam levakarni, tépni ki az írmagját is...de mint Rosinante hátán, fél
szemmel, neki a szélmalomseregnek, épp olyan érzés kerülget a műanyag levendulaillatban: esélytelen. Sancho, guríts
a gazdádnak egy xanaxot!</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Pár nap alatt bepókhálóztam a lakást. Önmagammal. Mert én
tekeredtem a bejárati ajtó zárjába, kibogozhatatlanul, nem az a kurva
egérszürke melós pulóver, és most bomlok lefelé, kontroll nélkül. A Holló
idegbetegen vergődött a helyiségek között, a szekrények tetejéről labaszkodta
az üres üvegeket. Szilánkokon tapostam. Deja vu. Csalódottan felnéztem a remegő
madárra:</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Megint ugyanitt tartunk. Ehhez mit szól, hmmm?</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Kár.</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Az, bazmeg...de mekkora...</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Kár.</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Mondj valami újat!</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Kár.</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Ha nem tudsz, inkább fogd be a pofád!</span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem fogta be. Igaza volt. Hiszen csőre van, nem pofája...</span></span><br />
</div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Minél jobban igyekszem
leplezni a bomlást, játszani a normális honpolgárt, annál rosszabbul megy.
Annál több a méregető, gyanakvó tekintet. Kerülném az embereket, de nem lehet.
Nincs választás: dolgozni kell, valamit,
gubát tenni az asztalra, nem várhatom el egy madártól, hogy egyedül termelje
ki a bérletet, a kaját, rezsit, dohányt. Sajnos csak alkalmi , részmunkaidős
szarokat tudok felhajtani, ami lófaszra sem elég. Gyorsan kopik a szűk marokkal
osztogatott zseton. Huszadika után a Holló cigijét szívom. Szégyellem, persze,
de az utolsó szálat is kiveszem a dobozból.</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Keresztes pók létem
ökörnyálát kerülgetik a nyugdíjasok, lehúzzák fejüket a járókelők, miközben
bele-belegabalyodnak a fél várost behálózó szálaimba, tépik belőlem az anyagot,
viszik, én pedig egyre rohamosabban bomlok lefelé. Bomlok megfelé.</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Esténként kevés szó
esik, az is inkább monológ. A madár a folyamatos károgáson kívül nem járul
hozzá a társalgáshoz. A kőbányai világos mellől, foghegyről odavetett
féligazságaimra sanda tekintettel válaszol. Vagy nem ért belőle egy szót sem,
vagy én nem értem a nyelvét. Talán az utóbbi a hihetőbb forgatókönyv. De akkor
ez egy Kaffka-novella, vagy egy szar Adam Sandler adaptáció, középszerű romkom?
Egy madárral társalgó, bekőbányaizott seggfej az átizzadt szoci fotelben - egyiknek
sem lenne hiteles. </i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Múlnak a hetek,
hónapok. Évek? Mindegy. Mindenesetre már csak bal kézzel markolom a kőbányai
világost. Hova lett a jobb kezem? Mintha sosem létezett volna. Pedig
határozottan emlékszem, hogy volt, jobb kézzel öntöttem a kávét is a bal kézben
tartott coopos bögrébe. Most a Holló önti helyette. Nem jó ez így. Kényelmetlen
ez a lebomlás. Elkopik a jobbik felem. </i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>A madár folyton
belegabalyodik az egérszürke szálakba - ilyenkor sikerül elkapni, hogy
kiszabadítsam, egyébként még mindig menekül előlem. Úgy néz rám, mintha fel
akarnám zabálni, tollastul. Megérdemlem, mikor belép vágja a csőrét. Átlát a
szitán. Tényleg képes lennék felzabálni, nyersen, tollastul. A kávéja mondjuk
még mindig istentelenül finom. És nem kapcsolták ki az áramot, nincs elmaradás,
mióta ő fizeti be a csekkeket. Lehet nem is kell több. </i></span></span><br />
</div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hallottam a tévében, valami átható pátoszba mártogatott
amcsi nőtől, hogy a depresszió és az önsajnálat elől nem lehet elfutni, mert az
ott ül a mellkasodon, az arcodba bámul, amíg alszol, így rágja be magát a
tudatodba, így ragad bele az éber pillanataidba is. Úgyhogy - elfutottam. Mint
Forrest. El az óceánig, és vissza. Sajnos annak az ostoba elméletnek igaza volt
- és itt nincs happy end, mint abban az ál-realityben. </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mikor éjjelente kinyitottam a szemem tényleg a mellkasomon
térdepelt, bámulta az arcom, közben az egérszürke életfonalamat tépkedte. Sodorgatta
a retkes, repedt körmei között az anyagot, mint csordáját leső cowboy a
cigarettapapírt, miközben azon tanakodik, fejés után melyik tehenet kéne jó
keményen megbasznia. </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem tudom, meddig futottam. Tényleg az óceánig? Vagy csak
egy fél órát kocogtam a kispark körül? Egyszer megkergettek a kutyák, az
biztos. És az is, hogy visszafelé stoppolnom kellett, mert egyszer csak
elfogyott a lábam. Előbb a jobb, aztán a bal, mintha sosem léteztek volna. Pedig
voltak. Esküdni mernék rá. Kettő. Különben minek lett volna fekete zoknim,
amiben az a cafat kirohanhatott a hóesésbe? Mára viszont teljesen elfogytak, nem érzem őket, holott nyár
van, ez nem Szibéria, úgyhogy kurva élet, hogy nem fagytak le a kisboltba
menet. </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az óceántól hazastoppolni majdhogy nem sportteljesítmény,
viszont ha csak a platánfákig jutottam a kisparkban, nem valami sok. De ki
emlékszik már? Majd a győztesek megírják a történelemkönyvekben. Ambíciónak nem
utolsó. De miért is írnák meg? Azt hiszem, nem csak a végtagjaim kezdenek
lebomlani rólam. </span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mikor visszaértem az óceántól a lakás leginkább egy
mesebeli, vagy inkább '50-es évekből szalajtott gagyi sci-fi pókszörnyének
barlangjára hajazott. A Holló a gáztűzhely mellett feküdt, teljesen behálózva,
vádló, kiéhezett szemeket meresztett rám. Lábak nélkül, fókajárásban odakúsztam
hozzá - még így is odavágott a csőrével. Nem volt egyszerű fél kézzel kibogozni
a vergődő testet, közben alaposan bele is csípett az arcomba. Elvette fél
szemem világát - legyen vele boldog! Mikor végre sikerült, kilőtt a nyitott
ablak felé, kitárta szárnyait - istenem, mint egy festmény, mint egy tetovált
bőr! - és elröpült. Próbáltam utána kapni - ismerős rutinmozdulat. Nem
sikerült. Ő pedig húzta magával a szálakat, amik egyre gyorsabban tekeredtek le
rólam...viszi...azóta is. Jó szelet!</span></span><br />
</div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Fogyok. Deréktól
lefelé elkoptam egyetlen nap alatt, pedig ki se merek szállni a foszladozó
szocreál fotelből. Legfeljebb az ágyig vergődök el, és vissza.</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Azt hiszem, ez itt a
jelen. Mivel hetek óta nem látok, nem tudom pontosan, csak a nap járásából, ahogy
rám vetődik a kitört ablakon át, meg az óraketyegésből sejtem, hogy elkezdődött,
vagy éppen véget ért egy nap. Különben is, annyira befagyott körülöttem az
élet, hogy akár állandónak is vehetem a jelen időt. Mintha nem lett volna múlt,
és nem lenne jövő. </i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Beszűkült az élettér,
nem mozdulok, nem eszem, nem iszom, csak a cigi maradt meg, azt is úgy
rendelem. Kihozzák. Egész jól megtanultam torzóként tárcsázni, öngyújtót
kezelni. Pénz a levélnyílásba, bedobják a dohánypakkot. Kell ennél több? Jut?</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Még éjjelente is
bomlok lefelé, minden reggel kevesebbként ébredek, mint mikor lefeküdtem. Pedig
nem forgolódok, ugyanabban a pózban les rám a reggeli nap, mint amiben a Göncölszekér
bámul az éjszaka közepén...meg a mellkasomon térdeplő...viszik, tekerik lefelé a
szálat. Öngerjedt a folyamat, mint Csernobilban. </i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Fogy a csont, fogy a
hús, de egész jól megtanultam cigit sodorni. Mint a vak cowboy, akinek csak a
halvány emlékeiben bőg egy tehén, akit az esti fejés után alaposan megbaszott...révedek
az ürességbe, miközben Ray Charles ambícióiról álmodok...doncsjukombekknómóóóór...</i></span></span><br />
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Azt hiszem, lassan itt
a végszó. Csalok - bővítem, amíg lehet. Egy ujj,három agytekervény, némi
kötőszövet, ennyiből kell gazdálkodni. Szerencsére ezzel együtt az emlékeim is
kopnak. Nem emlékszem, hogy indult ez az egész. Ki van a fonal túlsó végén?
Kik? Egy szín... Ennek nincs semmi értelme. De már késő visszafejteni a
kötésmintát. Egyébként sem értek hozzá - csak úgy teszek.</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Tegnap (?)a kitört
ablakon egy levelibéka ugrott a szobába. Csak az illatáról ismertem föl. Évek
óta nem láttam békát, hónapok óta nem hallom a hangját, és egyszer csak
megcsap az illata, ami olyan édes, mint egy női test feromon-felhője, mikor
elnyúlik az összegyűrt lepedőn. </i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Tehát kék. Most már emlékszem.
Soha semmi más nem fog eszembe jutni egy kurva levelibékáról? Ha szerencsém
van, elfelejtem a színeket is. </i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Közelebb ugrik, érzem.
Halkan kuruttyol, amikor a lába beleakad az egérszürke szálba. Ó, igen!
Tudom, most mi következik! Ugrani fog! És ha ugrik, vége.</i></span></span></div>
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">
</span></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>Csak azt sajnálom,
hogy...</i></span></span></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:TrackMoves/>
<w:TrackFormatting/>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:DoNotPromoteQF/>
<w:LidThemeOther>HU</w:LidThemeOther>
<w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
<w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
<w:SplitPgBreakAndParaMark/>
<w:DontVertAlignCellWithSp/>
<w:DontBreakConstrainedForcedTables/>
<w:DontVertAlignInTxbx/>
<w:Word11KerningPairs/>
<w:CachedColBalance/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
<m:mathPr>
<m:mathFont m:val="Cambria Math"/>
<m:brkBin m:val="before"/>
<m:brkBinSub m:val="--"/>
<m:smallFrac m:val="off"/>
<m:dispDef/>
<m:lMargin m:val="0"/>
<m:rMargin m:val="0"/>
<m:defJc m:val="centerGroup"/>
<m:wrapIndent m:val="1440"/>
<m:intLim m:val="subSup"/>
<m:naryLim m:val="undOvr"/>
</m:mathPr></w:WordDocument>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
LatentStyleCount="267">
<w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography"/>
<w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading"/>
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-priority:99;
mso-style-qformat:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin-top:0cm;
mso-para-margin-right:0cm;
mso-para-margin-bottom:10.0pt;
mso-para-margin-left:0cm;
line-height:115%;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:11.0pt;
font-family:"Calibri","sans-serif";
mso-ascii-font-family:Calibri;
mso-ascii-theme-font:minor-latin;
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
mso-hansi-font-family:Calibri;
mso-hansi-theme-font:minor-latin;
mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
</style>
<![endif]-->aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-27433394843220716882019-07-20T17:53:00.003-07:002019-07-20T17:53:32.548-07:00Képeslapok IV.<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A teraszajtó mögött eltűnő, kopaszodó ősz homlok ismerős csoszogása felszaggatta a rég elnyomott, már-már gyógyultnak hitt sebeket. Pedig titkon azt remélte, ezek a maró emlékmorzsák összeaszódnak szép lassan agya eldugott kamrapolcain, amíg az aggkori demencia ki nem fejti áldásos hatását, és örökre fel nem oldódnak Dr. Alzheimer boszorkánykonyhájában. Nem jött be, bassza meg!</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Mikor idefelé jövet belépett a lépcsőházba, és megcsapta az ismerős, hipóban fürösztött, betonfalakba szorult szocializmus szaga, gyanakodnia kellett volna. Mégis váratlanul érte a löket. A kopottra csúszkált korlát, a divatjamúlt mintájú cementlapok lecserélődtek ugyan, az ajtók is újak - de az összkép, a hatás változatlan. Pont, mint a tárolóból leskelődő csótányok. Poldi bácsi alakja csak feltette az i-re a pontot.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Újra nyolc éves. Vagy hét. Vagy tizenegy. Édes mindegy. Évekig tartott az a kurva várakozás. Végtelen órák a hideg kövön ülve, szemben a liftajtóval. Hatodik emelet. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Átkarolja a rövidnadrág alatt összekoccanó, lehorzsolt térdeit, vagy összekulcsolja kezeit a csúszós anorák virsliszerű szárain, miközben áthűl lábfején a szörcsögő hótaposó - ez is mindegy. A végtelen várakozásban minden pillanat újra és újra csak ugyanaz, a tél, a nyár, a por vagy az eső mit sem változtat a néma liftajtón. Fölötte a számláló folyton dolgozik.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Földszint. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hetedik emelet. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Tizedik emelet.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Megáll a harmadikon - ismét földszint.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Csak a hatodikra nem jön senki. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Télen hamar rásötétedett a lépcsőház, nagyritkán valaki felkattintotta a villanyt, de csak pillanatnyi reménysugárnak volt elég, a várakozás sötét masszája magába zárta, miközben térdeire támasztott homlokkal mint egy csikket, elnyomta az álom a lépcsőn. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Kattan a lámpa.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Földszint.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Egy...kettő...három-négy-öt...megáll. Ennyi. De mégsem! Hat...</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Nyílik az ajtó.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Márta néni és Poldi bácsi. Már nem is kérdezik, miért ül itt, behívják magukhoz. Eleinte megkérdezték. Most már csak felveszik az iskolatáskát, és intenek, hogy jöjjön. Mozgása vert sereg, de nem sír. Már azt sem. A kulcsos gyerekek nem sírnak. Főleg, ha kulcsuk sincsen.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">-Ettél már?</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">-M-m-még nem...</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Már a gondolatai is dadognak. Fasza...</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Vajas kenyér, virsli, esetleg egy szelet, vasárnapi ebédről maradt rántott hús, a sütőben melegítve. Nem szól, hogy jobbszereti hidegen, mert nem illene. Ezt még a nagymama verte belé. "Ha adnak valamit fiam, ne kritizáld!" Ezért a borsófőzelékben talált zsizsiket is óvatosan, feltűnés nélkül pöccintette a muskátlik közé.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Pedig a rántott hús úgy az igazi: zsemle közé passzírozva, savanyú uborka-karikákkal és mustárral. Könnyen lehet, hogy nem finomabb, mint megmelegítve, de ez valahogy arra a néhány ritka nyaralásra emlékeztette, amikor még hárman voltak. A kezdő családmodell. Apa, anya, gyerek. A tökéletességhez kellett volna egy testvér. Az anyja nem így látta. Még egy gyerek helyett még egy férfit akart. Vagy inkább többet. A második férj csak úgy fennmaradt a rostán. Úristen, ha Zoli bácsi volt a búzaszem, milyen lehetett az ocsú...</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Kényelmes volt Márta néniék kanapéján. És volt színes tévéjük! Persze éjjel már csak olyan műsort adtak, amit ő nem értett. De színes volt! Színesebbet álmodott a képektől. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Márta néni halkan csörömpölt az edényekkel a konyhában, Poldi bácsi pedig kisurrant a nyikorgó erkélyajtón elszívni egy szűrő nélküli symphoniát. Csukott szemmel is tudta a forgatókönyvet. Állandóság. Nyugalom. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Csak a dörömbölés érkezett mindig máskor. Anyja borízű hangja kettévágta a nyugalmat "Hol a gyerek?" Megmarkolta a nikotintól ragacsos kezet, s maga elé bámult, miközben a lakkozott körmök között a kulcs a zárat kereste, majd fogmosás és fürdés nélkül igyekezett mielőbb a szobája felé. Állandóság.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Anyja rendszerint még aludt, mikor megcsinálta magának a reggeli kakaót, harapott egy szelet vajas kenyeret és bepakolta az iskolatáskát. Magára vette a szandált, hótaposót, sárcipőt...anorákot, rövidnadrágot, kopott vászonnadrágot...édes mindegy. Egyazon pillanat, csak a díszlet változik.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Soha nem ment le a lifttel. Áruló, ami sosem nyílik ki a hatodik emeleten...kopog a cementlapon a cipőtalp...nem...valaki az ablakon kopogtat...hogy?</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A körmére égő cigaretta téríti magához. Ez nem a lépcsőház. Aszott múmiaarc néz rá az üvegajtóból, és valamit integet. A szája is mozog közben. Szerencsére nem lehet hallani. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">De nincs mese, vissza kell merülni a molyirtó szagba...Megérkezik az ügyvéd is lassan. Elmúlt egy óra. Osztozkodni kell. Kinyitja az erkélyajtót...nagy levegő!</span>aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-15615438442402094932019-07-14T12:57:00.000-07:002019-07-14T12:57:18.577-07:00Képeslapok III.<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A zsebkendőnyi tömeg végre oszlani látszik. Kihasználva a pillanatnyi levegőt kisurran az erkélyre, hogy rágyújtson – persze megint a kocsiban maradt az a rohadt öngyújtó! Felforgatja a másfél négyzetméternyi, levegőbe biggyesztett beton-négyszöget, de egy árva gyufaszál nem sok, annyit sem sikerült találni. Hol vannak ilyenkor a fagyhalálra váró kislányok, tonnányi gyufával a zsebükben? Andersent is ott egye meg a fene…</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Miközben a szomszéd erkély felé kacsintgat, derékig kinyúlva a harmadik emelet alatt húzódó mélység fölé, megnyílik mögötte az ajtó:</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Szia, apa, én indulok...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Jól van…üdvözlöm anyádat…bár…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Megmondom neki.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Inkább ne! Csak veszekedés lenne belőle.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Nem hiszem. Már nem olyan.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Akkor rád bízom. Ahogy gondolod. Nincs véletlenül tüzed?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Nem dohányzom, apa.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Kár. Mikor szoktál le?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Soha nem cigiztem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Jó neked.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Neked is az lenne, ha letennéd.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Letettem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Látom, mennyire sikerült.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Nem baj. Anyámnak már nem árulhat be senki. – villan fel ajkain a réges-rég félretett, szénfekete humor.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Nagyon vicces vagy... Inkább tényleg megyek. Vigyázz magadra, apa!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Úgy lesz. Te is vigyázz magadra, kislányom! – úgy tűnik, a humorát is az anyjától örökölte. A búcsúzás is kissé kínosan hűvös, két lépés távolság, összefont karok...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nyílik a szomszéd erkély ajtaja, gyorsan megpördül, ismét derékig nyúlik a tátongó mélység fölé – ne haragudjon, nem tudna véletlenül tüzet adni? Az ismerős, őszülve kopaszodó homlok igent bólint, átnyújtja az öngyújtót, amin pucér, csöcsös asszony tárja a világ szeme elé legfőbb tehetségét. Lobban a tűz, gomolyog a pécsi dohánytermék. Nekidől a stabil betonkorlátnak, felszabadult sóhajtással csúszik mélyre a nikotin. A szomszéd tipródik magában, látszik, ahogy kikívánkozik belőle is valami részvét-féle, de mivel, a dögkeselyűkkel ellentétben, ő tényleg ismerte az anyját, nem tudja, hogy álljon neki. Bátorítólag rámosolyog, hátha megtörik a jég.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Ejj, de gyorsan elment az öreglány! - szólal meg végre a szintén füstöt eregető, ráncos vénember.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-El bizony, Poldi bácsi.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Pedig azt hittem, mindnyájunkat túl fog élni, olyan szívós volt anyád...tudj'isten, sose jöttünk ki vele. Szegény Mártám is, mennyit veszekedett a zaj miatt, Zolival éjszakákat átdorbézoltak, az a rengeteg ember...meg, hogy téged is itthagyott naphosszat, mikor...de csak fecsegek itt össze-vissza! Ne haragudj rám, Öcsike! És pont ma...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Semmi baj, Poldi bácsi, nem haragszom, én is tudom jól, milyen volt anyám. Nem volt egyszerű vele, maguknak sem lehetett könnyű mellette az élet. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Pedig apádat nagyon szerettük!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Ő is magukat...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Áldott jó ember volt. Ezért is haragudtam a Klárira, mikor annyiszor...de megint csak jár a pofám!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Kimondhatja nyugodtan. Félrekefélt. Fűvel-fával csalta apámat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Nem akartam ezt így, épp most...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-De én igen. Látja, Poldi bácsi, anyám annyira nem csinált belőle titkot, hogy már kisgyerek koromban tudtam. És apám is tudta. - mélyre szívja a sűrű cigarettát, szájpadlásán szétáramlik az emlékezés, s vele karöltve kopik a szánalmas, felszínre erőltetett gyász - Meg az egész lakótelep. Hiszen itt vedeltek a ház alatti kocsmában, fényes nappal, mikor jöttem haza az iskolából, néha láttam őket, ahogy a kirakatban enyelegnek, miközben fater dolgozott. És az osztálytársaim is mind tudták...meg a tanáraim...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Jézusom, Öcsike...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Bizony, Poldi bácsi. Az osztályfőnökömmel ki is kezdett. Ott ültem a folyosón, fogadóóra után, vártam, hogy induljunk haza. És résnyire nyitva volt a terem ajtaja...még azzal sem foglalkozott, hogy én meg ne lássam...Szóval semmi baj, nyugodtan kimondhatja, bármit is gondolt. Azok ott benn úgysem mondanak róla semmi igazat. Semmi olyat, amit M-m-maga is tud, m-m-meg én is. - bassza meg, pedig évek óta nem jött elő a dadogás - M-m-még a lányom sem ismerte úgy anyámat. Talán jobb is így.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-És hogy van?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Halott.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Nem anyád, te gyerek! - vigyorog rá füstölgő orrlyukakkal az öreg...végre valaki értékeli a fekete humort - A lányod hogy van?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Őszintén? Fogalmam sincs. Havonta egyszer beszélünk, de az a-a-anyja teljesen elvadította tőlem. Bejött, amitől tartottam a válás után. Hogy ha nem lesz velem eleget, túlságosan az anyjára fog ütni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Úrrá kéne lenni ezen a rohadt dadogáson! Tíz év logopédiára rohangálás és négy év a sarlatán pszichológus méregdrága, barna bőrkanapéján elég kellett volna legyen, hogy végleg megszabaduljon tőle. Erre nincs valami garancia, kártérítés, sikertelenség jogcímén? </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az SZTK minimálbéren tartott doktorait nem okolhatja, de a..na...mi is volt a neve...Dr. Hogyishívjákot...? Képtelen visszaidézni a nevét. Nem, mintha fontos lenne, pláne mivel jó munkát sem végzett. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Eddig azt hitte, csak a párterápia nem jött össze az agyturkásznak - bizonyítékul ott a válás. De még a beszédhibát sem sikerült gyökerestül kipusztítania. Fel kéne írni a rendelője előtt arra a bosszantóan ízléses hirdetőtáblájára valami lejárató szöveget. Alkoholos filccel. De semmi frappáns nem jut az eszébe.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-És te hogy vagy, Öcsike? - zökkenti ki a kérdés a pszichológus körül támadt örvényből. - Rég nem láttunk errefelé.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Semmi különös, Poldi bácsi. Tudja, hogy van ez. Munka, munka, munka. Amióta anyám bekerült az otthonba, nem szívesen jöttem inkább ide. Ne vegye magára...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Dehogy veszem! De azért majd nézz körül alaposan, az az idegen nő, aki hetente járogatott ide, szerintem meglovasított néhány dolgot a lakásból!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Legyen vele boldog! Nekem semmi nem kell innen. Szó szerint semmi.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Nem úgy van az, fiam! - nahát, eddig fel sem tűnt, hogy apján kívül csak az öreg Leó szólította fiamnak - Ami jár az jár! Márpedig megszenvedtél érte, bárhogy is nézem...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Épp azért. Itt minden dologhoz csak a szenvedés és sok liter visszanyelt hányinger tapad. Eladom, aztán legyen benne boldog, aki tud. Ha magának kell valami, csak szóljon, viheti!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Nem kell nekem se semmi, fiam. Erre a kis időre...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Ne mondjon ilyeneket, maga nem olyan, mint a halni készülő vénemberek.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-De öreg vagyok, ezt nyugodtan mondhatom. Márpedig az öregek néha meg-meg szoktak halni egy picit.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Jogos...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Na, nekem elfogyott a napi cigarettám...az orvos azt mondta, öt-hat szálat nyugodtan elszívhatok, nem lesz semmi bajom tőle. Annyit fel bír dolgozni a szervezet. Csak ne reklámozzam - mosolyog hamiskásan - Ez volt a mai ötödik. Vigyázz magadra, Öcsike, aztán ha erre jársz...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Benézek mindenképp.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-Na szervusz, fiam.</span></div>
<div>
<br /></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-52024115378639185252019-03-25T02:58:00.003-07:002019-03-25T02:58:49.246-07:00Képeslapok II.<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Olyan jó ez a kép, amit választottatok, Öcsike!</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Köszönöm, Erzsi néni! – feleli gépiesen az ötödik fekete egyenruhás, hivatalból gyászoló rokon matrónának. Pedig tudja, hogy a kép pocsék. Az öregasszonyon pedig – talán hiúságból, vagy a cavinton hiánya végett – nincs szemüveg.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Mondjuk legalább jellegzetes fotót sikerült kikukázni a por ette sublótfiók mélyéről, a megszámlálhatatlan kacat és képeslap közül. Valószínűleg, ha nem találja meg ezt a képet, akkor is ilyennek emlékezne az anyjára. Méretes, öröklött homloka alatt szúrósan ülnek a kökényszínű szemei, szinte a néző májába fúrják a bennük lakó, kérlelhetetlen rosszindulatot. A szája ugyan nevet – na, jó, mosolyog –, tízezer ráncba gyűri az aszott arcvonások lefelé görbülő, irányadó árkait, de a szemek nem hazudnak. Nincs bennük akár egy szikrányi öröm. Élére vasalt pengeszáj, gondosan lakkozott, szocreál divat szerint fésült frizura. Pedig alig tíz éves fénykép. Az eredeti fotót természetesen az a drága Zolikám lőtte. Guba a gubához.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Mintha mindenki eljött volna, akit a temetőbe is odaevett a penész. Pedig ez lehetetlen. Nem férne be annyi ember a harmadik emeleti lakásba. Vagy talán épp a helyszűke miatt tűnik soknak a pár tucatra rúgó varjúnépség. Szobáról szobára vonulva, folyamatos mozgással igyekszik kikerülni a részvétet sugdosó nénikéket, poharazva nosztalgiázó bácsikákat – lehetetlen vállalkozás. De a szemkontaktus szándékos kerülésével valamennyire sikerül gátat vetni az áradatnak.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Anyja úgy két éve költözött ki a lakásból, azóta üresen áll, de továbbra is fizette a takarítónőt, aki kéthetente egyszer eljött, hogy rendbe tegye. Egy szem port nem találni sehol, a hűtő ugyan kihúzva, de tartós élelmiszereken, konzerven és befőttön akár egy hosszabb ostromállapotot át tudna vészelni egy háromfős család. A szekrényajtókon át gyermekkorból visszaköszönő naftalin szaga szivárog a realizmusban született, szigorú geometriával megálmodott szőnyegre. Felső polcain vadonatúj, használatlan ágyneműk, párnák és paplanok alusszák nylonba burkolt csipkerózsika-álmukat. Anyja úgy gyűjtögette hörcsög módjára az utolsó időkben is a holmikat, mint házasodni készülő szűzlány a hozományt. Hiába kérdezte, ugyan mire kell ez neked, anyukám? – soha nem kapott választ. Csak az újabb csomagok, internetről rendelt, értelmetlen apróságok. A postás valószínűleg többször csöngetett be ide egy hónapban, mint a szeretőjéhez.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Jajj, Öcsike, annyira jó képet sikerült találnotok édesanyádról!</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Hogy? Ja! Köszönöm… - zökkenti ki a révedésből egy ismeretlenül ismerős, remegő hang. Tizenkettő egy tucat. Egy pillanatra ellankadt a figyelme, máris véletlenül megállt a legszűkebb közlekedőben, ahol meglepte a reszketeg öregasszony. Még szerencse, hogy sikerül pár tőmondattal és kenetteljes mosollyal lerázni.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Vajon, mikor apja meghalt, hol volt ez a sok ájtatos matróna, ez a sok fontoskodó rokon? Sehol. Odahaza, a félig leeresztett redőnyök mögött meresztették az augusztusi kánikulában bepállott valagukat, meztelen csigákként csúszkált gerinctelen jellemük a bőrfotelban, és készséggel asszisztáltak hozzá, hogy az anyja még egyszer, utoljára belerúgjon az öregbe – holtában is. Nem volt elég az a tizenöt év, amit mellette kellett elszenvednie, meg amit a következő harmincban kellett végignézzen; holtában is a vérét szívta a csoroszlya. Pedig nála szelídebb, jobb szándékú embert keveset hordott hátán a föld. Rossz szava se’ volt senkiről – még a vérszívó pióca volt feleségéről sem. Az valahogy mégsem bírt neki nyugtot hagyni, se életében – sem halálában.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A csatakos álom-emléktúrából egy fiatal lány arcára ébred. Szinte bántó, mennyire elüt a lakásban felhalmozott, sopánkodó masszától. Ahogy találkozik a tekintetük, zavarában igyekszik elfordítani visszafogott sminkkel kikent arcát, de aztán úgy tűnik, meggondolja magát, és mégis felé indul. Pár könnyed gesztussal, tanítani való manőverekkel hasítja ketté az elé tornyosuló, molyirtószagú tömeget. Biztos az anyjától örökölte.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Szia apa. Hogy vagy? – köszön halkan, de meggyőződés nélküli hangon esik ki száján a kérdés. Mondjuk ma ő az első, aki megkérdezte tőle. </span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Szia. Köszönöm, kislányom, megvagyok. Csak, tudod… - és elhallgatott. Ki sem kellett mondania.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Tudom.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- És Te? </span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Én is. Semmi különös.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- De jól vagy?</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Jól, persze. Kicsit sok a munka, de egyébként jól vagyok. Leszámítva ezt...</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Ha lesz egy kis időd, meglátogathatnál. Vagy elmehetnénk valahova, ketten.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Nem tudom, apa. Tényleg sok a munka, örülök, ha hazaesek esténként és…</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Értem. Csak egy ötlet volt. Azért gondold meg.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Most nehogy már megsértődj! – még mindig tud úgy kiabálni ez a lány, hogy egy árnyalattal sem emeli meg a hangját – Nem kifogásokat keresek. De tényleg! Egyszerűen minden összejött.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Rendben. Azért majd hívj, ha eszedbe jut, vagy meggondolod magad.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Csak megsértődtél…</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Nem sértődtem meg, kislányom. Csak tudomásul vettem, amit mondtál. Ennyi. Neked sem kell túlreagálni. </span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Oké…</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Meddig maradsz?</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Nem tudok sokáig. Hétfőre meg kell írnom egy prezentációt.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Azért köszönj ide, amikor indulsz.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Úgy lesz.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Nem tudja levenni róla a szemét, milyen bámulatos ügyességgel lavíroz vissza a konyha felé anélkül, hogy akár egyetlen pillanatra is leragadna az enyves jellemű rokonság között. És milyen gyorsan felnőtt! Akkor is, ha közhely. Minden gyerek baromi gyorsan felnő. De szinte tegnap történt, hogy a copfos, pelenkába csomagolt sziluettje a panellakás helységei között suhant a kakaófoltos padlószőnyegen, hasra vágódott, és a dohányzóasztal sarkába beverte a homlokát. Két centin múlt, hogy nem a szemét verte ki a bútorlap éles csücske. Rohantak az ügyeletre, ahol a nővérkéket egyből levette a lábáról, csacsogott, röhögcsélt a vérbe borult arca. A heg a mai napig látszik.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- De szép képet találtatok édesanyádról, Öcsike!</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- …</span></div>
<div>
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A picsába…megint sikerült elbambulni. Kurva nosztalgia!</span></div>
<div>
<br /></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-83954336255463404372019-03-25T02:53:00.000-07:002019-03-25T04:33:23.330-07:00Képeslapok I.<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Belefér még egy cigi, mielőtt kezdődik a szertartás.
Igaz, egymásról gyújtva ez a harmadik. De ki számolja? Az utóbbi években pedig
nem szív ennyit. Talán a mai nap lehet kivétel. Az ember az anyja temetésén megteheti,
hogy egymás seggéről gyújtsa sorra a barna szofit. Nosztalgiába fullad
tüdejében a keserű füst; egész gyerekkorában ez az íz, ez a szag lengte körül.
Beleivódott a nappali bútoraiba, a függönyök redői közé, a bőrébe, az
ebédlőasztal abroszán sárga foltokban ült a vaskos nikotin…még az iskolába
menet kapkodva megkent vajas kenyérnek is olcsó dohány íze volt…Ha anyja nem
lett volna láncdohányos, vajon ő…ki tudja. Különben is, kit érdekel most már?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az időjárás is sikeresen asszisztál az alkalmat
megillető dramaturgiához. A verőfényes nyár közepén ma reggelre beborult az ég,
szinte kifújja a parazsat a cigiből az orkán erejű szél. Egy csepp október,
augusztus közepén. Az egyik ájtatos rokon szokta mondani, ha erős szelek fújnak
a halottak napjára rendszeresített szeánszokon, hogy a szentlélek simogatja a
gyászoló családot. Jajj, Éva tánti, ma nem csak simogat minket a szentlélek, de
alaposan pofán is basz!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A temetőkapuba állított hamutálnál strázsálva minden
érkező rokon-holló szinte kínos testközelben vonul el mellette. Ő maga pedig a
szállodai portás, vagy tökéletlen kirakati bábu, aki némán üvölti a járókelők
arcába: nézzetek, mennyire gyászolok! Undorító ez a tömény, színpadias díszlet.
Mi szükség van erre? Nem kell sok a mélyponthoz, elég lesz annyi, hogy még egy
ismeretlen, sosem látott, távoli rokon matróna átölelje, molyirtó szagot
árasztó krokodilkönnyeket folyasson végig a nyakán – Esküszöm, belehányok a
retiküljébe! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ha tehetné, csak az a négy fehéringes vállalkozó
volna itt vele, akik majd leeresztik a böszme, giccses fatákolmányt a
márványlap alá. Megköszönné szépen a segítséget, és lelépne, amilyen gyorsan
csak lehet. Vagy jönne a maréknyi rokon, kétmaréknyi haszonleső – és ő lenne valahol
máshol. – Mert minek vagyok itt? Díszletnek, kötelező színpadi kelléknek,
különben megszólnak, ha nem teszem meg, ami mindenki szerint egy szerető fiú
szent kötelessége, ha drága…hagyjuk…de ha tehetném…ha… Nincs ha. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem teheti. Anyja végakarata elég szűkszavú, de agya
meszesgödre hiába súrolta addigra a beszámíthatóság falait, mikor a jóakaratú
ügyvéd hatékony közreműködésével papírra firkantotta azt az öt-hat tőmondatot –
mivel a drága ügyvéd úr igazolta –, sajnos komolyan kell venni. Utolsó
kívánságok. Fogjuk rá. Inkább sváb konokságához illő rendelkezések. Mint
általában. A tölgy koporsót még személyesen választotta ki, mielőtt bevonult
volna az otthonba. Alig lehetett lebeszélni, oda ne vitesse, végül azért
maradhatott a raktárban, mert azt mondták: nincs elég hely tárolni. Ha teheti,
az utolsó hónapokban abban aludt volna. Haszna is legyen! Drága volt! A
kötelező zenéket összeállította – Cserháti, mi más!? Név szerint felsorolta, ki
jelenjen meg az osztozkodáson. Nehogy kimaradjon az örökségből – hacsak nem
szándékosan. Ja, és a legfontosabb: szeretett, dürgő fajdkakasa mellé fektessék!
Zolikám, a drága! Persze az ő rokonsága is itt lebzsel a pázsiton. A hiénák,
lesik a döglött bivalyt, ők is haraphassanak a zsigereiből egy nagyot. Irány a
ravatal!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egymaga áll a világot jelentő deszkákon, szemben a
lassan végleges méretű tömeggel: jobb helyért verekedő dögkeselyűk és
kötelességtudó gyászbogarak. Baszki, egy rohadt produkció az egész, könnyekkel
kiszolgálni a közönség drámaszomját. Ide illő, gyászos arcot ölteni, amit nagy
műgonddal kell gyakorolni a tükörben! Sápadt, szomorkás smink, remegő hang,
összekulcsolt kezek az ágyék előtt. Fej előre hajt, és ne felejts el időnként
búsan, elanyátlanodva körbepillantani! Elájulni talán sok lenne. Mégis milyen
perverz, kegyetlen szokás ez? Szociopata ingyen cirkusz.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egy szál maga álldogál a gazdagon felvirágzott
koporsó mellett – anyjának arra is volt gondja abban a tíz tőmondatban, milyen
virágokat halmozzanak a giccses tákolmányra. A hangszórókból bánatosan búg a kívánságkosár extra, Zsuzsa keserű orgánuma kovácsolja egésszé a groteszk
jelenetet. Szerencsére lassan lejár a digitális lemez. A jó-előre odakészített
mikrofon mögött higgadtan ácsorog a porondmester, készül a fellépésre. Ő meg
lassan átalakul a portás szerepből, kezdi magát idomított majomnak érezni, aki
egy idomított lipicai hátán hegedül gyászindulót az anyai szeretetnek, miközben
tudja: a műsor végén idomárja visszazárja a ketrecbe, s a jól megérdemelt
banánt legfeljebb holnap reggel nyújtja be a rácson – ma éhkoppon marad a
majomgyomor. Vagy még inkább olyan szerencsétlen, fogatlan oroszlánnak, ami már
fogságban született, betonkalickában nőtt fel, aki ösztöneiben sem ismeri fel a
távoli Afrikát. Szavannák, fekete nők…lófaszt, Leó! Ostorcsapásra hörgés, és a
mindennapos halálugrás a tüzes karikán keresztül. Ez is épp ilyen nap. Vajon
sikerül megugrani? Vajon megbotlik egy koszorúban? <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Tesz-e bármi kínosat, kompromittálót, amin
csámcsoghatnak a dögevők? S a legfontosabb: fog-e sírni? Ez a nagy kérdés! Ezernyi,
pislogni képtelen rovarszem pásztázza mimikai izmait, a reakcióira vadászik,
miközben a patetikus gyászhuszár szájából milliomodik alkalommal esik ki a
„drága halottunk” elkoptatott frázis. Ez szörnyű! Át kellett volna nézni azt a
kurva beszédet, mikor elküldte pár nappal ezelőtt. Gyomorforgatóan elcsépelt és
csak úgy tocsog a fölösleges a pátoszban. Legalább az anyja ízlését sikerült
eltalálni. Biztos vigyorog az új műfogsorral, odabenn a dobozban.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">…és
most, hogy búcsúzunk DRÁGA HALOTTUNKTÓL…örök búcsú…soha nem felejtjük el,
milyen…az emlékek csillagporos…mikor visszatekintünk drága ha…<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Anyád!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Valami másra kéne gondolni. Ez a látszat látszatának
a látszata kikészíti az idegeit – Vajon meg tudnám húzni úgy a laposüveget,
hogy senki ne vegye észre? Mondjuk, ha ki tudnék préselni egy-két nagyobbacska
könnycseppet, amit a hátsó sorokból leselkedő nagynénik is jól látnak…talán
akkor renyhülne ez az éhes figyelem. Mintha benyúlnék a zsebkendőért, aztán trombitáló
orrfújást szimulálva, vagy a szemem dörzsölgetve, egy kurta fejrándítással
lehetne nyerni pár korty szilvalevet…a lepel alatt. Egyetlen kortyocskát.
Esetleg kettőt. Áh…kizárt! Átlátnak a betonfalon is, nem hogy egy ócska
ruhazsebkendőn. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Közeleg a végjáték. A drága halottunkat búcsúztató
családot sorolja, aztán a barátokat – mintha lettek volna neki…Elég lesz
lassan, porondmester úr,a portásnak lejárt a műszakja, a majom igényli
megérdemelt banánt, az oroszlán unja a tűzijátékot, mehetnénk a búsba!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Végre vége! A karmester bemondja a szokásos frázist,
a mai nap egyetlen, értelmes mondatát: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„A
gyászoló család kéri a megjelenteket, a tényleges részvétnyilvánítástól
tartózkodjanak! Megértésüket köszönjük</i>!” <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mert még neki kell szabadkoznia, hogy nem csókol
végig több tucat, félig-meddig idegent az anyja sírja mellett állva. A gyászoló
család. Ha szorosan vesszük a kérelmet, ő maga az. Egyedüli, akinek részvétet
nyilváníthatnának. Tényleges részvétet. Lesz még rá mód, molyirtószagú dögevők,
nem kell félni, a tort megüljük, mert meg kell(!) üljük, ahogy az öreglány
akarta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Szállingózik a hiénahad a parkoló felé, így végre
kikerül a fókuszból. Ráhúz egy erőset a laposra, szofi elő – hol a picsában van
az öngyújtó? Biztos a kocsiban maradt. Ott gyújtotta meg az elsőt, mikor
ideért, utána csak egymásról szívta a barna halált. Annyi baj legyen!
Megkínálja az egyik fehéringes sírásót, cserébe elfogadja a fellobbanó
gyufalángot. Még egy nagy slukk a keserű nosztalgiából, aztán kilép a parkoló
felé. Övet be, kulcsot fordít…csak ez a nap érjen egyszer véget!</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<br />aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-77953958758279907892018-06-29T16:44:00.001-07:002018-07-17T14:12:13.933-07:00És akkor Alice Cooper leszopta Goebbelst...<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: large;">(…a mai oknyomozás legfőbb kérdése:
hogy a faszba’ kerültem én ide?...)</span></span></span></i></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: -18pt;"><span style="mso-list: Ignore;"><br /></span></span>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: -18pt;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-family: "times new roman"; font-size: 7pt; font-stretch: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: -18pt;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Csókolom, Pimpike! Mi járatban? – köszön
rá Balu a bokrok alól felbukkanó, kínai piacos melegítőbe csomagolt
szomszédasszonyra. A nő soha nem lehetett a falu szépe, de az évek csak tovább
gyalultak a sovány alapanyagon, amit indulótőkeként kapott az élethez. Szódásszifon
valagát idéző szemüveg mögül félbolond, bogárszerű szemeket meresztve vigyorog
ránk, mielőtt belekezd a szófolyamba:</span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">- Sziasztok! Itt voltak a kőművesek
tegnap, Balukám, mondtam nekik, hogy mindjárt jöttök vissza, meg minden,
várjanak egy kicsikét, de nem tudtak megvárni. Méregették a házat, itt is
hagytak valami mérőszalagokat, azt hoztam most át. Az öreg Bakos átjött inni
egy kávét is. Jaaaajj, nem tudok járni… - hadarja el egy húzóra a begyakorolt
monológot, közben a csípőjét tapogatja. Talán az öreg Bakos tényleg beakasztott
neki, szakemberi alapossággal. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><!--[endif]--><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Köszönöm, Pimpike! Majd odaadom nekik! –
kiált vissza cimborám a nagyothalló szomszédasszonynak, és heroikus küzdelemben
próbálja elfojtani a felszakadó röhögést. Pimpike sűrű, kapkodó léptekkel
elcsoszog, közben az üres telken mekegő kecskékkel is vált néhány szót.<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Papa biztos megadta neki a kávé mellé az
aprósüteményt, azért nem bír járni. – tör ki Baluból a szándékos félreértés.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az
egész napos sitt-hurcibálástól beállt derékkal dőlünk el a kornyadt barackfa
szellős árnyékában. Hetvenkilenc és fél fok, árnyékban, minden
négyzetmilliméterén köbméter vizeket okád a testem, amibe a téglapor és a
malter érdekes rajzolatokban beletapad. Lassan olyan kaméleonra kezdek
hasonlítani, ami bármelyik pucolatlan téglaház falának mintájába képes lenne
beleolvadni. Balu sem fest különbül, a nevét is fémjelző, sűrű mell- és
hátszőrzete különböző vadállatok közötti átmenetet tükröz – rókától az örvös
medvén át a cirmos macskáig. Mit cifrázzuk? Siralmas-röhejesen festünk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">- </span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Te. Nem ciccentünk egyet? – teszem fel
az egyenes kérdést, hogy kegyelet-teljes vendége legyek a szomjas házigazdának.
Neki is ráncos a szeme fehérje.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">- </span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">De. Hozz egyet nekem is!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mint
Az én kis falumban a hetedik lépcsőfok, itt a pince szekrénykéjének alsó polcán
vár a rekesz, ahol ideálisra hűlt a dobozos kőbányai. Az első persze csak
kezdeti lendület, olaj az elektromos tűzre, úgyhogy hamar kifakad a második
bádog is, aminek egyenes következménye, hogy egy kurva féltégla sem fog ma már odébb
kerülni. A felismerés örömére rágyújtok egy korábbról elmentett rigóra. A
használt dohány mellékíze és a kellemesen igénytelen kőbányai előrugdalja a
fiatalkori emlékeket: a komlói buszmegállóban csikkezést, a fagyos téli éjszakát,
amikor egy pöfékelő dízelmozdony mellett vártam a hajnali első járatot…a rohadt
nosztalgia még ezt is megszépíti! Csak átélni ne kelljen újra! Balu is a saját
múltjában kotorászik, ahogy látom. Indokolatlanul bambul a foghíjas baracklombba,
bajsza alatt pedig folyamatosan úgy mosolyog, mint a sokat látott nagypapák, akik
nem akarják elmesélni a kis unokának, mekkora kujonok voltak ugyanennyi idős
korukban – közben titokban azt remélik, hogy a gyerekből is hasonló csibész
válik.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A
második fémhenger alján alig lötyög valami, mire elhatározássá érik a
körülöttünk ólálkodó ötlet: <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">- </span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Nem hagyjuk abba mára a melót? Felhívom
a Jakobsont, kiugrik kocsival értünk, aztán kerítünk valami bulit a városban.
Éjjel hazajövünk taxival. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">- </span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Legyen így! Ha belefér a taxiszámla.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Amíg
leveretem magam az udvari zuhanyzóval, a délelőtti kánikulában alaposan
felforrósodott fekete hordóból csobogó vízben, Balu a neten böngészik alkalmas
mulatság után. Mire a slagból ömlő hideg vízzel járatom az öblítő-programot már
a svédektől hazatántorgott Jakabbal értekezik fuvar-ügyben. Saját hamvaiból
újjászületett, lecsutakolt testem szárogatása közben már a kész programmal
szembesít. Ez gyorsan ment.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">- </span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Az van, hogy lófasz nincs. Vagyis lófasz
éppen akad, kettő is. Romantikus erőszak az egyik helyen, Csít a másikon.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mi a faszom az a Csít?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Jakobson szerint klasszikus rock
feldolgozásokat játszanak…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Őőőőő…ezek szerint az esti program nácik
és szelíd motorosok.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ez van. Na, dobj föl egy kávét, amíg én
is lefürdök! Hagytál meleg vizet a hordóban?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hagytam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mire
az űrállomásról szalajtott, traktorhangú kávégép lefőzi a feketét, Balu is
teljesen megújul. Nemsoká befut Jakobson a szakadt Citroennel, teljes harci
díszbe mártva. Fehérfejű sassal felvértezett fejkendő, motoros csizma és kockás
ing. Valahogy Ford Ferlain ugrik be, meg az ominózus mondat: és itt ragadtunk,
két rock and roll fasz…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A
Dunántúl Madridjáig vezető mellékutak megnehezítik a hátsó ülésen sörözést,
minden kátyú egy újabb cigányútra szaladt korty. Meg kell küzdeni azért a
selymes, könnyűipari zsibbadásért! De sikerül. Mire lerakjuk a hamvaiból
folyamatosan újjáéledő, francia autócsodát az őt nem illető, árnyékos
parkolóban, térdig járunk az üres dobozokban. A nyíló kocsiajtón dunai árként
hömpölyögnek elő – velünk egyetemben. Valami homályos oknál fogva felváltva
bömböl fejemben a Bongo bong és a Trabanton szállni élvezet. Betudom a tűző
napon iszogatás és a tonnára taksált sittmennyiség összhatásának. A főtéri
templom büszke tornya nyolc órára rúg. Baszki, sietni kéne, még a végén
lemaradunk a Negyedik Birodalom születéséről! Biztos, ami biztos, lehúzok egy
kőbányait a belépő kicsengetése előtt, és láncreakcióba nyomorítva elszívok
két, füstszűrő nélkül megsodort cigarettát. Hadd marja le a hangszálaimról a
maradék lepedéket! Úgysem szándékozom ma éjjel együtt kántálni a dalszövegeket
egyik előadóművésszel sem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Feszengek.
De a fasznak feszengek? Tudtam előre, hogy nem lesz maximumra tekerve a komfortérzetem,
de amit látok rosszabb, mint képzeltem. Még zsenge, tarajos-bakancsos
fiatalságomban kialakult bennem a szkinekről egy elég konkrét kép. Tapasztalati
úton szerzett ismeretekből tákoltam neki keretet. Nem szerettük őket – ők se
minket. Kellemetlen, közös gyűlöleten alapuló szimbiózisunkban üde színfolt
volt az a néhány kopasz, akikkel barátinak mondható viszonyt ápoltunk,
koncertek hosszú során keresztül. Egy ilyen csapathoz fűződik az egyik
legszürreálisabb élményem. Alapszituáció: ülünk egy 800 lelket számláló faluban
megtartott fesztivál mellett – a buszmegállóban. Kirakták a kopaszokat,
verekedés miatt. Megosztjuk velük a fröccsöt. Amilyen olcsó, olyan szar, de a
miénk. Ekkor megjelenik Matyi, a komlói skinhead gyermek, egy narancsos
pudinggal a kezében, és körbekínál mindenkit… „Kértek? Van benne ilyen műanyag
szar…ez a figura…na, hogy a picsába hívják? Pupák! Na, egyetek narancsos
pudingot!” Honnan a bánatból szerezte éjjel kettőkor? Mai napig nem értem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ami
most történik körülöttem, az minden illúzióm újrarajzolja. Hazudnak az emlékek
a szubkultúráról. Egyrészt: szerintem kirívó triónkon kívül mindenki szénfekete
hollómadár egyenruhába bújt a nagy esemény tiszteletére. Most ez egy black
metál dolog? Cure-osok lettek? Nazis don’t cry! Bár, Himmler is preferálta a
fekete színt…saját gyártmányú, fehér Butthole Surfers pólómban feszengek a
gyászhuszárok közt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Másrészt:
biztosan tudom, hogy nem nőttem tizenéves testméreteim kétszeresére. De úgy emlékszem,
a kopaszok egytől egyig hústornyok voltak, leharcolt kőműves-tekintettel,
mellettük csenevész egérkének érezte magát az ember gyereke. Most inkább hajaznak
egy comic-con találkozóra. Nyüzüge, beesett vállú gyermekek zenekaros pólókban,
meg az elmaradhatatlan „magyarvagyoknemturista” szlogen zászlaja alatt
masírozva. Egy ötvenes úr gárda-egyenruhában táncikál a romantikus
táncdallamokra. Hasonló ütemre lejt hastáncot egy félig kiszikkadt narancshéj a
sarokba stócolt kartondobozok tetején. Már csak a hatalmas gyíkemberek és a
denevérek hiányoznak a cirkuszból, hogy meszkál nélkül is elhatalmasodjon
rajtam valami narkotikus pszichózis. Inkább kimegyek pisálni. Hátha
megnyugszom.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12pt;">Bokáig
a hányásban. Remek. A nemzeti büszkeség körülöleli a zalai porcelánt. Okádva </span>vigad<span style="font-size: 12pt;"> a magyar! Háborúban nem lennék velük egy lövészárokban – biztos nyakig csandáznák
a bunkert – és a mellékelt ábra szerint célozni sem tudnak. Ahol nem hányás,
ott masszív, átlátszóra sörözött vizelet nyalogatja az ember bokáját. Fix, hogy
kizárólag ezért hordanak bakancsot. Tradíció? Ugyan! Profán és egyszerű: ebbe nem
folyik bele a húgylé! Hamar rápirítok egy staubra, mielőtt visszaereszkedem a nemzeti
érzés gyerekmedencéjébe. <o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A
pultnál álldogáló Balu felé veszem az irányt. Kimondatlanul is olvassuk egymás
arcáról a haditervet: húzzunk innen a retekbe! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Jakobson? – üvöltöm a fülébe.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Talált egy havert, mindjárt hoz a
backstage-ből pár sört.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Helyes! Aztán tipli?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Ja, minél előbb! Baromi drága ez a hely!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Úgy
tűnik, a nagymagyarságot jobban fizetik, mint tíz éve. Előtűnik a fehérfejű
rétisas, szabaduljunk innen, mint a jó öreg Houdini! Nem olyan egyszerű, félre
kell lökdösni a bejáratnál az egymást ölelgetve szelfiző kopaszokat – mivé lett
a világ!?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Húsz
perc séta, három cigi, meg a színpad mögül mentett hat doboz sör. Ennyi a
mérleg. A másik serpenyőben a hetvenes-nyolcvanas évek magyar motoros zenéje. Alice
Cooper egy 250-es ETZ nyergében…Istenem…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Menet
közben összeakadunk egy régi cimborával, hónunk alá csapjuk, kap egyet az
ingyen malátaléből. Drága a fizetség: jöhet velünk Csítre. Jobban járna, ha
hazasietne a két porontyhoz, meg az asszonyhoz. Meggondolatlanul mégis velünk
tart. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A
másik helyen javában dübörög a rock-szekér, mire betessékeljük megfáradt,
deliráló tagjainkat a vasajtón. Vécésnéni forma hölgy osztja nagy rutinnal a
gyorsan leizzadható pecsétet – csak kétszer kell az este folyamán újraüttetni
vele. Sajnálja a tintát, drága lehetett, mert olyan arccal adja az újabb
plecsniket, mintha a nagyanyja arany nyakékét kértük volna tőle. Akkor ne
adjál, baszod!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Orrba
ver a középiskolai tornaöltözőből ismerős feromon-felhő. Nyolcvanöt kőműves
egy tűző napon végiggürizet nap után nem tudna ilyen testszagot produkálni a
munkásszállón. Derék! A világot jelentő deszkákon serényen dolgozik a gázsiért
a zenekar. Minden kurva klasszikust előrántanak a batyuból. Karthago, Omega,
Dinamit. Skorpió, Piramis. Az elmaradhatatlan Edda. Bár forogna már a sírjában
Pataki! Lelkemet a Lángosképűért! Rohamozom is a pultot serényen, az agyamban
kotorászó dobozos sörök ragacsos ujjai ehhez igencsak kevésnek bizonyulnak. Adj
egy fröccsöt, aranyom, légy oly szíves! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Húsz
perc sor nélküli sorban állás után nagy nehezen megbirkózik hivatásával a forró
naciból kibugyogó testű kislány. Orrkarikájánál csak a pirosra színezett
hajkoronája sugároz több megvetést. A háttérben mű-Takáts Tamás hangon élvez a
maréknyi tömeg arcába a kopaszodó frontember, mű-kardhágó babiloni
szintetizátor tornyát hágja a műértő publikum. Én pedig még mindig arra a
rohadt kisfröccsre várok. A kislány nem tud visszaadni. Ötszázasból sem. Kétszázasból
sem. A rohadt életbe! Kimenjek kéregetni az éjféli csúcsforgalomba, hogy kapjak
egy szutyok borból kutyult proli-koktélt? ACAB-pólós, ötvenes iskolagondnok lép
a pult másik végéhez, és borotvaéles apró-köteggel vágja ketté a gordiuszi
csomót. Következőnek mindjárt hármat fogok kérni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ismerős
arcot fedezek föl az együtt éneklő, kopaszodó tinédzserek között. Karolin,
anyám egyik régi barátnője, hatalmas asszonyszemély, mellette rohamosan fogyatkozó
fogsorú élete párja – akkor az a hólyagfejű, ellenszenves Ödönke a lambériának
dőlve biztos a fiuk. Tíz éve nem láttam. Remélhetőleg még tíz évig nem is kell.
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Karolin
szerzi be nekem a kórházból a gumikesztyűt, fertőtlenítőt a tetováláshoz. Intek
nekik, örömmel viszonozzák. Jakobson viharzik el félkeresztben, átszellemülten
a fülbemászó rock-eposzok hullámtaraján. Jó neki. Karolin árnyéka vetül a
fröccsös pohárra: megszomjaztak a kórista torokgyíkok. Beszélünk pár szót, mire
kibukik belőle alkoholtól ráspolyos hangon a kérdés:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Te amúgy kinek a fia vagy?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Megmondom
neki.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Baaaaaaaaszdmeeeeeeg! Hát tudtam én,
hogy faszagyerek leszel! Nem olyan, mint az apád! – szól a kinyilatkoztatással
felérő dicséret. Nem tudom egészen bóknak venni. – Na, jók a kesztyűk, amiket
küldtem anyáddal?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Persze, köszönöm! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Kell még valami? Beszerzem!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">A fertőtlenítőm, meg a kézmosó fogytán
van…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Jól van, majd küldök. De akkor varrsz
nekem valamit! – s körbemutat a kilógó bőrfelületein, hébe-hóba akad pár
négyzetcentiméter szabad hely. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hogy a picsába ne varrnék! Nagyon
szívesen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Jól van, gyerek. De velem rábasztál, nem
felejtem ám el!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Úgy legyen! – hagyom rá. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Csak szólj, ha kell valami! Megszerzem.
Még jó, hogy a patológián dolgozok!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Tiszta
szerencse. Visszafordulok inkább a negyedik kisfröccsért. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Kezd
szakadozni a film. Ebben a hetvenes években ragadt rémálomban lubickolunk, farmermellények
és bőrnadrágok a fülledt nyáreste kazánlemezén. A harmadik falu egyetlen
rockere együtt rázza ritkuló hajkoronáját a csúnya, önérzetes
szakmunkáslányokkal, egymást ölelgetik a hétvégére kiszabadult, szottyadó mellű
anyukák, az asszony nélkül mulató, papucsot ledobott családapák, a hőskorról
magyaráznak a pultnak borult, vadonatúj zenekaros pólóba bújt nagypapák. Amikor
a fekete bárányok…a kurva életbe…itt csak én vagyok helikopter!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A
menet közben hónunk alá csapott cimbora sem élvezi a műsort. Ecetes mimikával
nézelődik, nem érti a nosztalgiaipar és a poshadt vizű lázadásban megrekedtek
mikéntjét. Hogy lehet ez még életképes? – olvasom ki vizenyős szeméből a
kérdést. Sehogy. Mikor fog végre elpusztulni a Föld színéről? – Soha.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Te, baszd meg, az egész város tele van
miniszoknyás lányokkal, mi meg itt vagyunk. Miért?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: -18pt;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"><span style="font-size: 16px;">-</span> </span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 12pt; line-height: 115%; text-indent: -18pt;">Ne tőlem kérdezd, Balu és Jakobson
intézték…</span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Te, Balu! – fordul a főszervezőhöz.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hmmm?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Mit keresünk a nyugdíjasklubban, mikor a
város tele van miniszoknyás lányokkal?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Aztán mit kezdenél velük?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Szebb látvány lenne…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">És minek akarsz miniszoknyás lányokat
nézegetni?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span></span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: 16px;">-</span><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12.0pt; line-height: 115%; mso-bidi-font-family: Calibri;"><span style="mso-list: Ignore;"><span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Hát…az asszonyt láttam eleget…a lányom
meg még kicsi…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Azt
a kurva…na, azt hiszem lassan elég lesz…mielőtt még valaki olyat talál mondani,
amit megbán.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nyakunkba
a lábunk, Jakobsont levakarjuk a pókhálós vatrangyát kínálgató, tisztes
családanya dekoltázsáról, fogjuk a búcsúpoharat, aztán érzékeny búcsút veszünk
a még mindig révületben ringatózó, középkorú tinédzserektől. Meredek a kifelé
vezető hét lépcsőfok…meg a domb, amire a gödörből kell fölkapaszkodni. Jó
mélyen lehettünk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Még
egy sör belefér. Nézzünk be az utolsó kricsmibe – talán ott nem lesz koncert.
Egy napra bőven sok volt a poszt-szubkultúra univerzumának mindkét végét bebarangolni.
Gyalog. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="font-size: 12pt;">Nem
értem, Baluék miről beszélnek. Nem vagyok benne biztos, de lehet, hogy én
beszélek hozzájuk. Ha én vagyok, akkor azt se értem, én miről beszélek.
Jakobson mindenáron aludni akar a sétálóutca egyik padján. Tíz másodpercre
lehunyja szemeit, elég lesz egy etapra. Majd a krimóban befejezi, amit
elkezdett. Balu órák óta gyümölcslevet szopogat, meggondolta a taxizást, és
amellett döntött, hogy </span>józan-sofőr<span style="font-size: 12pt;"> lesz. Inkább csak sofőr. Háromnegyed órácskát
eldiskurálnak, közben véletlenül kiborítok egy keveset a sörömből. Hogy a
kurvák vére…cserébe rajzolok a pultos lányoknak valami értéktelen
rémálomfigurát.<o:p></o:p></span></span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Aztán
már a hetedrangú mellékúton zötyögünk vissza a zsákfaluba. És Horthyról
vitatkozunk, elnagyolt, gömbölyű szavakkal, ingatag érvekkel, csak részegen
értelmezhető ok-okozati összefüggésekben. Dimenziókapu…jó lenne végre eldőlni,mint
a rohadt nád.</span></span></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-left: 0cm; mso-add-space: auto;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Korsó
víz lefekvés előtt, ugyanennyi a tarkóra, egyenesen a csapból. Cipő le, aztán
irány a vízszintes világ! Az álomtalan kóma helyett azonban az egész estét
rövidfilmbe sűrítve vetíti homloklebenyem belső falára a fantáziámban
garázdálkodó mozigépész: ahogy Alice Cooper a Kóbor angyal dallamára ledobja
magáról az Ossian pólót, letérdel a barna zakóban feszítő Joseph Goebbels elé,
aztán bekapja a faszát…</span><span style="font-family: "times new roman" , serif;"><o:p></o:p></span></span></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"></span><br />aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-16190008696940059682018-06-03T15:51:00.002-07:002018-06-03T15:51:31.339-07:00Juszticia karja<br />
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Negyed óra is beletelt,
mire az orvos felébredt az erősödő kopogtatás ütemes zajára. Beleálmodta a
ritmust rendszeresen visszatérő éjszakai nosztalgiájába – ahol újra gyakornok
volt a pécsi klinikán, fehér köpenyben, fehér lelkiismerettel, friss, megváltó
tervekkel feltankoltan. A naiv idealista. Hónapos szobájába álmodta magát, és a
molyirtószagú főbérlő néni ébresztgette, kaparászva a fehérre mázolt ajtón –
Elkészült az ebéd, doktor úr! Álmában sem tudta megmagyarázni neki, hogy még
nem orvos, majd lesz, egyszer talán, de egyelőre nem egyéb holtfáradt egyetemi
hallgatónál, aki aludna még picikét, mert lassan végelgyengüléssel küzdő, fogatlan
birkákhoz kezd hasonulni, hála az éjszakába nyúló anatómialeckéknek és a
koffeininjekciók utóhatásainak. Már majd’ beszakadt a szolgálati lakás rozzant
üvegablaka, akkor tért annyira eszméletéhez, hogy rájöjjön: tíz éve nem pécsi
egyetemista. Ez alatt a tíz év alatt nem csak a fehér köpenyt cserélte
kikönyökölt kordzakóra, a koffeint kevésbé tiszta vegyületekre, amik éberség
helyett éber-kómába ringatják a túl sok tapasztalattól szédelgő agyvelejét, de a
tiszta lelkiismeretet is feláldozta a kényszermegalkuvások oltárán. A magyar
rögvalóság parasztszaga váltotta fel a formaldehid tisztaságszagát, kocsizörgés
és kakasszó a hajnali forgalom tömegzaját. Ami maradt, az a csorba, zománcos
mosakodó vájdling, meg a folyamatos kialvatlanság.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="tab-stops: center 8.0cm;">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Kelletlenül kászálódott
föl a nyikorgó tábori ágyról, felkattintotta a plafon egyetlen, meztelen
villanykörtéjét és karikás szemmel tárta ki az utcára néző, repedt ablakot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Doktor úr, jöjjön gyorsan, a nővérem
fölkötötte magát a pajtába’! – néz rá a frissen felállított utcalámpa
fényköréből egy üres szemű, koszos arcú kisgyerek. Tavaly kezelte tüdőgyulladás
gyanújával – vagy talán az ikeröccsét. Olyan egyformák. Egy anyajegynyi
identitás választja el a két gyereket a teljes azonosságtól. Ezek szerint az
ikrek nővére a megesett kislány, akit szüreti bál környékén csinált föl –
valaki. A szóbeszéd szerint. Persze a szóbeszédek között mindig elvesznek a
bűnös arcok. Egyébként se számít. A bűnt már a langyos kereszthuzat lóbálja a pajtagerendán.
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Pillanat, csak hozom a táskám. – reszeli
szálkásra torkát a hirtelen ébredő ember érdes hangja. – A kurvák faszáért
kellett ennek hajnalra időzíteni a melodrámát… – fordul meg sűrű nyálában az
első ítélet. És már bűntudata sem támad az ilyen nyers gondolatok árokpartján.
Ugyanúgy elmúlik, mint mikor az ember eleinte megsajnálja a kupán vágott, síró
nyulat. Nyulanként párolog el a szánalom. Meg lehet szokni. Meg kell szokni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A szűkre szabott legénylakás egyetlen, döngölt
padlójú szobája – lakójához hasonlóan – áporodott szájjal tátog, nagyot ásít az
egy szem mosatlan tányér és a repedt üveges vitrin. Mind a nyolc szemét
dörzsöli a sarokban a házi zugpók – ő legalább jól él a töménytelen mennyiségű
légyen, amiket a téesz szocialista hatékonysággal termel ki magából. Múlt heti
újságpapírlapokon száradó kávécsomók fedik a letűnt hírek és álhírek túlbuzgó,
lelkesítő szavait. Egymásra licitáló százalékok, teljesítménymutatók, gazdasági
szárnyalás és kitüntetések alatt dagadó, boldog egyen-mellkasok. Mit számítanak
a leírt nagy szavak, ha neki kétszer kell lefőzni a zaccot, mert a fizetésből
nem jut minden napra friss kávé? Nesze neked értelmiség! Mehetsz megint hullát
mosni!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Mire a forró, cukor nélküli lötty végigszántja
artériáit a rendszeresített hajnali cinizmus is kezd elpárologni. Ehhez persze
kell némi finomra hangolt diazepám – ha már koffeininjekció nem jut el az Isten
háta mögé. Alkoholizmus és depresszió. Az akad, dögivel! Gyógyszer is hozzá,
tonnaszám. Na, tessék, maradt még egy marékkal a cinizmusból… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A fekete-vörös pécsi Dózsa melegítőnadrág ugyan kezd
foszladozni, de a célnak megteszi. Fölé asszonyverő fehér trikó, amit betakar
az istenek fegyverzete: a mindenható fehér köpeny. Már csak a kilyukadt sarkú,
műbőr műszeres táska kell a marokba, és irány a nagyüzem!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">De rohad rövid volt ez az éjszaka! Talán egy órája,
hogy hazaért a gazdaságtól, ahol a töltésoldalában találtak egy agyba-főbe
vert, fiatal melóst. Minden hónapban akad legalább egy ilyen báli verekedés –
megdolgoztatják ezek a retkes parasztok a kétszer főzött zaccért. És most
ráadásnak egy halottszemle. A falu túl-szélén. Hol máshol?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Kialvatlan csoszog végig a főutcán, Alszeg felé,
ahol a legszűkösebb, legzsúfoltabb vályogkunyhók fortyogó sorfala övezi a még
csak távoli tervként létező aszfaltcsík nyomvonalát. Süppedő sárban cuppog az
elnyűtt műbőr cipő. Inkább kilép a mezsgyére. Jobb, ha a harmat áztatja
derékig, mégis könnyebben fölszárad, mint ez a ragadós, marasztaló iszap. Ettől
nem lehet egykönnyen megszabadulni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Feltűnik az egykor szebb napokat látott sváb házak mögött
megbújó, tapasztott viskó. Ablakain üveg helyett nylonfólia feszül, rozoga
kerítésén már át is vetődnek a kétes vagyon őrzésével megbízott kuvaszok, és
acsarkodva rontanak neki az érkező idegennek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Nem takarodtok innen?! A kurva anyátokat,
azt! – üvölt rá cérnahangján a kisgyerek a lóhalálában érkező kutyákra. Amazok úgy
megtorpannak az ismerős szóra, mintha orrba verték volna őket, s farkukat maguk
alá csapva tűnnek el a félhomályban. – Ne haragudjon, Doktor úr, nem tudom, mi
lelte őket, pedig ismerhetik a Doktor urat…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Nem érdekes. A szüleid hol vannak?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Apám egy órája indult el a téeszbe, a
tehenekhez, anyám a konyhába’, ott van vele néném is.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">És a … nővéred?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Talán már bevitték. Átjöttek a szomszédok
a kiabálásra, aztán az öcsémet a bábaasszonyhoz szalajtották, mikor én magáér’
indultam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">A bábához? Oda meg minek?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Hát a kisgyerek végett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ezek szerint megszületett. Az anyja meg a nyújtón.
Szép kilátások. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A gyerek előtte lép a dohos konyhába. Kell pár
pillanat, míg szeme megszokja a félhomályból negyedhomályba való átmenetet. Egyetlen
bányászlámpa okádja a fényáradatot, ami körülöleli a vaskos szegénység minden létező
tanújelét. Csorba bögrék rozsdás szögeken, amik a repedezett, sok-sok
esztendeje meszeletlen falból merednek elő, szúette bútorok, egyenetlen agyagpadló,
a sarokban pedig két, könnyek nélkül zokogó, fekete gyászmadár. Anya és nővére.
Arcukra az időtlen fájdalom és végtelen önuralom szántott tengermély barázdákat.
Talán csak megszokásból gyászolnak. Talán csak a megszokás készteti őket arra,
hogy megpróbáljanak sírni. Talán le sem veszik a szénfekete gyászruhát. Minek?
Csak egy pillanatra néznek föl a belépő sziluettekre, majd jól begyakorolt
manőverrel visszasüppednek a néma, kiszikkadt paraszti gyászba.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Az orvos elharapta a szokásos adjonistent. Hiszen
épp most vett el. Mit adna helyette?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">A gyerek? – fordul inkább a
kiskölyökhöz. Az ő rideg, érzelemmentes nyugalma az egyetlen iránytű a gyászoló
házban, amire támaszkodhat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Benn lehetnek a szobába’. – int a gyerek
fejével az egyetlen helyiség ajtaja felé. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Te maradj kint inkább! Vagy szaladj el
apádért a gazdaságba, ha még nem szólt neki senki. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">A szomszéd elszalajtotta érte a Jóska
fiát, mikor minket a bábához meg magáér’ küldtek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Akkor maradj csak anyád mellett. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Inkább megetetem a jószágot, ilyenkor
már meg szokták kapni, de ma elmaradt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Jól van, menj csak…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ennek a gyereknek úgy hozzánőtt a halál az élethez, olyan
természetes, mint hogy a csirkék elé kukoricát kell szórni reggelente, a malacoknak
meg moslékot. Az orvos nem tudta eldönteni, mi ijesztőbb. Ennyire megszokni a
halált, vagy minden alkalommal, mikor hívatlanul bekopogtat az ablakon
megrémülni tőle, futni, szaladni, kórházi osztályról kórházi osztályra vándorolva
lavírozni az elkerülhetetlen enyészet elől. <span style="mso-bidi-font-weight: bold;">Ysa pur es chomuv uogmuc</span>…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A szobába már egymaga nyitott be. Középen felállítva
a disznóvágó hastok, mint alkalmi ravatal, rajta a tizenhét éves lány, hidegen,
fakón. És holtan. Körötte három szál faggyúgyertya képviseli a kegyeletet. Két ismerős
öregasszony sürgölődik rajta, csinosítják a hajadont, nehogy kócosan, piszkos
körmökkel kelljen Szent Péter előtt szégyenkeznie. Neki nem sok dolga maradt. Vet
egy pillantást a halott lányra, nyakán sötét csík, a végső elkeseredés és
makacs elhatározás billogja. Összevont szemöldöke, vékonyra vont, liluló szája
a dac utolsó morzsái. Semmi kétség: önkeze vágta sebét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A sarokban valami mozdul, megreccsen a vetemedett
széktámla. A bábaasszony fészkelődik, karján a gyerekkel, aki halott anyja
mellett is nyugodtan alussza a csecsemők ártatlan álmát. Görög drámába illő
jelenet egy világvégi vályogkunyhóban, a huszadik század közepén. Talán még
Szophoklésznek is megfeküdte volna a gyomrát ennyi szimbolika az élet
kezdetének és végének találkozásáról. Hiába, az igazi, elviselhetetlenségig
képtelen drámai pillanatokat nem az antik kultúra szüli, hanem a meggondolatlanság
és a kilátástalanság, kéz a kézben járva. Mert ilyet ki sem lehet találni.
Talán ha most drámaírónak állna, nem kéne kétszer lefőznie a mindennapi
feketéhez a zaccot…de elég a fantáziából, túl kell esni a papírmunkán!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Esméria néni, jöjjön csak egy kicsit! –
szól oda az egyik öltöztető asszonynak, majd a fojtogató szobából gyors
léptekkel nekiindul a fojtogató külvilágnak. A diófa alatti, szétkorhadt
asztalon kipakolja a hivatalos eljáráshoz szükséges nyomtatványokat. Nagy köteg
papírra van szükség, mire az ember végre a föld alá kerülhet. Felénél jár a
hivatalos kérdésekre adott hivatalos hangú válaszoknak, mikor odatoppan mellé
az öregasszony. Bukovinától idáig sok halott megfordult a keze alatt, mindig őt
hívják, az orvossal így gyakran találkozik – amúgy meg szinte soha. Ha
megbetegszik, réti füvekből összeüti magának a kúrát és köszöni szépen, de nem
kér az aszpirin és szeduxen csodatételeiből. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Itt vagyok, Doktor úr.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Maguk szedték le a kötélről a lányt,
Esméria néni?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Nem, Doktor úr, a Jóska meg a nagyobbik fia,
a kicsi Józsi. Mire ideértem már behozták a szobába.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Értem. Megmosdatták az elhunytat?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Még szép hogy lemostam! Ezért hívtak,
mindig engemet hívnak ilyenkor. Át is öltöztettük ügyesen ezt a bolond lányt
Jóskacska feleségével.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Ketten?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Ketten, ketten! De csak az
öltöztetésnél.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Hogy-hogy?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Hát a mosdatását egymagam csináltam, mer’
az Annának haza kellett menni, megetetni a csirkéket. De mikor ott maradtam
egymagam, el is seggeltem ám alaposan ezt a bolond lányt!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Mit csinált, Esméria néni?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Elseggeltem! Képes volt itt hagyni azt a
szegény gyermekecskét. Anya nélkül. A bolond lány! Rá is vertem a valagára vagy
hatot, mérgemben. De képzelje, Doktor úr, még csak meg se veresedett!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Sok volt, így hajnalok hajnalán. Picsába
Szophoklésszel! Olvashatatlan sebességgel összecsapta a kötelező papírokat,
hogy minél gyorsabban maga mögött tudja az elvert halottat, az igazságosztó
Esméria nénit, a halott anyja mellett alvó csecsemőt, a kiszáradt gyászmadarakat,
engedelmes kuvaszt, nylonablakot, az egész Alszeget, ragadós sarával, ragadós
közönyével, belenyugvó érzéketlenségével. Nagyon nehéz lesz ezt az iszapot
levakarni, ha egyszer rászárad…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Várjon meg, Doktor úr! Várjon…! –
hallatszik mögötte az ismerős cérnahang. Pedig már majdnem otthon volt…– Apám hazaért,
és hogy nem találta már ott a Doktor urat maga után szalajtott, hogy ezt adjam
oda.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A gyerek kinyújtott markából Dózsa György acélos
arcképe nézett az orvosra, a húszforintos bankóról. Negyed havi fizetése. A
lány családjának talán egész havi bére. Hogy hiányozni fog, az biztos. Főleg
így, még egy éhes szájjal a zsúfolt házban. Viszont, ha nem fogadja el, abból
sértődés lesz. Vonakodva nyúlt a kék papír fecni után.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> A</span></span></span><span style="line-height: 115%;">pám üzeni, hogy ha gondolja a Doktor
úr, estére nézzen le a kocsmába! Búcsúztatják nővéremet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hol máshol? A lány gyerekének apja is biztos fizet
majd az „apósnak” egy pohárral. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Mondd meg apádnak, hogy ha nem hívnak
beteghez, ott leszek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Az orvos visszalépett a hazavezető szekérnyomba,
egyik kezében a kifakadt sarkú műbőr táska, másikban a saját népével megetetett
Dózsa arcképe. Van, amit nehezebb lesz lemosni, mint a térdig érő, ragadós
sarat.</span></span></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-74035948506929906352018-02-13T16:12:00.004-08:002018-02-13T16:14:22.636-08:00Kertészeti tripek II.<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace; font-size: medium;"><b>Ádám csutkái</b></span><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="mso-list: Ignore;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span>Vaffanculo, stronzo! – üvölti torkaszakadtából, dagadó
erekkel a nyakán Marco egy szerencsétlen, nyolcvan felé cammogó járókelőnek,
miután majdnem sikerül kinyújtania, akár a pizza-tésztát – Tudod, ha marokkói
lett volna, nem fékezek. – És vigyorog, mint a tejbetök.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ez a Marco tagba szakadt egy benga állat, meg kell hagyni. Győztem
bepréselődni mellé az Ivecoba. És nem szívesen mond ellent neki az ember, ha
nem muszáj – márpedig miért lenne?! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Vito elvesztett pár csatát a kokacserjékkel vívott harcban, újabban
egyre gyakrabban látogatja az elvonót, notórius visszaesőként lehet, hogy nem látjuk
többet. Legalábbis az irodában ezt rebesgetik a titkárnők. Nem szívesen adok a
szavukra, a bőrük nem ér két forintot. Ellenszenves, töpörödött rohadék az egyik,
a másik meg fapicsájú, kiéhezett vénlány, összegyűrt arcán annyi a festék, hogy
szinte ki sem látszik alóla a tömény rosszindulat. A harmadik kisasszonyt pedig
valamennyi fejes felpróbálta. Nem megbízható hírforrás egyik se. Viszont tény,
hogy a nápolyi fiú kéthetente egy-egy napra látogat el a „capannone” garázsába,
szótlanul elmelózik egy fél napot, inkább csak őszi legyet játszik a kutyaszaros
pázsit fölött, aztán lelép. A cuccait még nem vitte el, úgyhogy van remény.
Legyen is! Ezzel a Marcoval nem szívesen húzom együtt a kaszát. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem érdekel, hogy rasszista, tizenkettő egy tucat, és
különben is: előítéletei mindenkinek vannak. Végtelen ostobaságával ugyanennyi agresszió
és Neander-völgyi bivalyerő párosul. Három az egyben. Mint a kávépor. De még így
is zsánerfigura, minden mozdulata kiszámítható, minden szavát, észérvnek
gondolt okosságát hallottam már – legfeljebb más nyelven. A baj ott kezdődik,
hogy össze vagyok vele zárva. Szó szerint. Kőműves-mosolya foghíjas, korhadt
léckerítésként viruló, megsárgult szerkezet, réseiből sugárban fröcsögő, fokhagymaszagú
nyála elől nincs hová bújni a szűk utastérben. A fasz kivan.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Eddig a mai nap viszi a pálmát, bátran megelőlegezem neki „A
Hét Szopatása” kitüntetést. Reggel kiadták az ukázt: irány Livorno! És
odacsapták mellém ezt az északról leszármazott figurát, aki eddig csak
nagyritkán ugrott be a kőműves brigádba culágernek. Más se kellett. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Na, irány a paradicsom! Sirályszartól fénylő, döglött
halszagot árasztó kikötőváros, a romlott rejtői romantika és a nemi betegségek
melegágya. Csak feszültségoldó humor nélkül. Elsőre így tűnik. Aztán rájön az
ember, hogy másképp kell nézni a helyet, és annyi a titok nyitja, hogy olyan mélyfekete
humorérzék kell hozzá, mint az eszpresszó, tejhab nélkül. Semmi latte macchiato!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Odafelé a felsőbb utasításnak megfelelően spórolunk az
útdíjakon, harmadrendű kátyúkon keresztül szeljük az arcunkba csapódó tengeri
szellőt. A harmadrendű utak jellegzetes romantikája szegélyezi a padkát: az
állandó széltől srégen ácsingózó tengerparti fenyők és szakaszosan a ferdehajlamokra
szakosodott, strihelő kurvák. Itt minden kicsit leértékelt, állítólag húsz
euróért bármit lehet, olyan nincs, amit meg ne tennének. Útitársam legalábbis
nagybőszen igyekszik meggyőzni a kínálat minden előnyéről. Azt válaszolom
röhögve, hogy talán be kellene vetni az egzotikusnak ható, különféle
tájszólásainkat, meg az északabbról magunkkal hozott sármot, hátha azért a
húszasért a szopás és a vele járó herpesz helyett egy segédmunkást is kaphatunk
ebben a sajátosan berendezett munkaügyi hivatalban, aki emelgeti helyettünk a színpadpaneleket
meg a hangfalakat. Simán megérné a kiadott ejrókat! De Marco nem nevet a
röhejes ötleten, halálkomoly faarccal közli, hogy lehet, meglepődnék. Az is
megeshet, hogy tényleg akadna egy markos legény a gáton. Ugyanis ezek itt
egytől férfiak. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Érzem, hogy baromi értelmetlen képet vághatok. Szinte
megreped a járomcsontom, úgy kigúvad a szemem, és csak nézek, nézek ostobán.
Feltűnik a Duce-nak is, hogy bennem akadt a szó, és nem igazán akaródzik hinnem
neki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span><!--[endif]-->Most mit csodálkozol? Nem hallottál még ilyet? –
vigyorog rám felsőbbrendű csomagolásba burkolt pofával.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span>Dehogynem hallottam. De ezek? Kizárt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span>Mondom! Az összes férfi. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Elnézegetem a portékát, persze zömmel slampos, koszos lábú
drogos-formát mutatnak a pillangók, néhány bajszos kelet-európai fejőlánnyal
megfűszerezve, de a maszkulin vonásokat az úristennekse’ sikerül felfedeznem
rajtuk. Sőt. Egy-egy fiatalabb lepkeszárnyú teremtmény kifejezetten
homokóra-formán virít az oldalfényben, domborodnak, homorodnak – híre nincs
sehol a combokhoz súrlódó pénisznek. Közlöm is kollegámmal a megállapítást:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span>Ne mondd már! Honnan veszed? Én rohadtul nem nézném
faszinak őket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span>Ruha van rajtuk. – világít rá a betonegyszerű igazságra
Marco – Itt a kurvák nem vesznek föl semmit, maximum melltartó vagy bugyi van
rajtuk. Csak a férfi prostik öltöznek ki a melóhoz. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Érdekesen egyedi kultúr-adalék, de beleillik az eddig
összeszedett helyi puzzle-be. Ahol a prostin ruhát látsz, ott töke van a
menyasszonynak. Velős. Érdekes módon egyetlen pucér asszonyságot se bírok
felfedezni közel s távol, de már meg se merem kérdezni a behemótot, ugyan mi
végre van, hogy errefelé csak nőimitátorok szegélyezik a padkát. Kérdés nélkül nekiáll
magyarázni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span>Errefelé csak ilyeneket találsz. Itt a Camp Darby
mellett csupa faszi árulja magát.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Camp Darby névvel az itt tehénkedő, amerikai katonai bázist
illetik. Ideérkezésemkor én is jártam oda dolgozni, a területén megbújó
carabinieri-állomáson voltam takarító. Nem akarom boncolni tovább az
összefüggéseket. Éppen túlcsordult így is az információs szarhömpöly, bőven
elég egy délelőttre ennyi perverzió. Inkább szép csendben örülök az érintetlen
valagamnak.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A helyszínre érve a szokásos talján káosz, senki nem tudja,
kik vagyunk, vagy mit kellene csináljunk. A kiejtésünk miatt mindkettőnkkel
elég bunkó a helyi munkásréteg, de csak amíg meg nem érkezik a saját
kisfőnökünk helyreigazítani a logisztikai legodarabokat, mert az ő vaskos
Pisa-i dialektusa még gyűlöltebb jelenség errefelé. Hirtelen rengeteg cimborára
teszünk szert, miután a helyi erők megbizonyosodnak felőle, hogy mindketten
rühelljük a kis mitugrász pofáját. Az átizzadt ingek mellényzsebéből
kikandikáló Lucky Strike-ból is megkínálnak, Marco pedig kapva kap az alkalmon,
hogy az egyik livornoi faszagyerekkel elvonuljon hasist füstölni a móló mellé.
Azt hiszem, hazafelé nekem kellene vezetni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Davide, a tenyérbe mászó kisfőnök megszokott túlbuzgóságával
közeledik, igyekszem úgy állni, amíg ledarálja a szokásos nagymonológját, hogy
ne lásson rá a zöld párát lehelő kollegára. Ellenszenv ide, vagy oda, első az
összetartás. Ehhez ideológiai alap se kell. Nem nagyon figyelek oda, mert
általában a Németországban fölszedett, precizitás és hatékonyság köré font
elveit igyekszik beleverni a mediterrán szellemiségű munkásokba és értetlen,
megtűrt külföldi kényszermegoldásokba – ezt a kategóriát jelen helyzetben én képviselem.
Szélmalomharc a javából, de nem adja föl, egyem a kis szívét. Annyit azért
sikerül leszűrnöm a szóhalomból, hogy ez után a színpadrendezős bohóckodás után
még el kell menjünk a betépett bengáli tigrissel egy társasházhoz, ahonnan elhozzuk
a tárolóban hagyott bicikliket. Tehát kinéz még egy kör a Geofor
hulladéktelepére. Hét előtt ma sem érek haza. Aztán Dávidka becsüccsen a
bőrüléses alfába, elhúzza a vékonybelét, én meg igyekszem összevakarni Marcót,
mielőtt nekiáll politizálni a betépett matrózleszármazottakkal. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A színpad összeállt, a dögnehéz hangfalakat rábízhatjuk a
helyiekre, az esti buli hangulata nem a mi reszortunk, mostanra úgyis beállt
mindenki, mint a gerely. Ha itt maradnak közönségnek az alaphangulat biztosítva
van.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nagy nehezen megtaláljuk a szövevényes sikátorok között a
célállomást. Mintha otthon lennék. Négyemeletes paneltömbök, lepukkant
prolikkal a függőfolyosón. Szövetnadrágok, paradicsompecsétes trikók és vizes
ruhazsebkendők a kopaszodó búrákon. Szocialista diaráma, tirrén módra. A
házmester kilóg a képből, fiatal, tettvágytól égő figura, szerintem nemrég költözhetett
ide, annyira nem illik a környezetbe. Öles kulcscsomójáról hamar előkerül a
megfelelő darab. Kb. harminc kerékpár kacsintgat ránk a dohos helyiségből. Zömmel
leselejtezett, rozsdás vashulladék, két-három mountain bike azonban egész
használhatónak néz ki. Egyet elmentek Rudi barátomnak – egyet meg magamnak. Nem
árt egy kis mobilitás, aztán ha el találnák lopni nem nagy kár érte. Egészségükre
váljék. A bringák mögül nagy meglepetésünkre egy Piaggio kismotor is kidugja a
fejét – hát ezzel mi legyen? Mi lenne? – válaszol az ügybuzgó helyi erő –
vigyétek a picsába! Marco beígér a lekezelő hangnemért cserébe két hatalmas
pofont a ficsúrnak, aki valószínű félti a fogsorát, mert egy szempillantás
alatt eltűnik a lépcsőfordulóban. Soha többé nem találkozunk vele, a tárolót is
tárva hagyjuk, majd bezárja, ha nadrágot cserélt. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A kismotor sorsán tanakodok a kocsiban, de Marco már
eldöntötte a kérdést, és mint egy jó gondolatolvasó közli velem a kész
tényeket:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span>A Piaggio-t lerakjuk hazafelé az Arno-parton, a parkoló
mellett, valami bokor alá. A szeméttelepre úgyse vihetjük, nekem meg van egy nápolyi
haverom, aki tud rá rendszámot szerezni. Éjjel visszamegyek érte.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az újrahasznosítás dicséretes dolog, úgyhogy nem vitatkozom.
Húsz perc alatt letudjuk a szeméttelepi kört, amibe kollegának belefér még egy
spangli az egyik marokkói sráccal az öltöző mellett. Ahogy látom így nincs
gondja az arabokkal, csak elénk ne kerüljön, mikor ő vezet, mert nem fékez! A
plasztikus elvek embere. Még mindig ez a jobbik eset. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Szemben a lemenő nappal robogunk a harmadrendű prostikkal
szegélyezett harmadrendű úton, hazafelé. Már amennyire a kiherélt Iveco utazósebességét
robogásnak lehet nevezni. Marco feje kilóg az ablakon, szénné tépett, elernyedt
arcizmait lobogtatja a menetszél, csukott szemmel élvezi az alkonyat színeit. A
szerencsesorozat záróakkordjaként még belefutunk az útépítésbe. Jó kis
találmány, hogy éjjel dolgoznak a talján utászok, reggelre felhúznak akár egy
körforgalmat is, csak a túlórázó, hazafelé tartó kulik nincsenek belekalkulálva
a munkakezdésbe. Fél órát csoszogunk, mint holmi pionír szekérkaraván. A
visszafogott motorzajra felébred a bengáli tigris, körbenéz, nyugtázza a
helyzetet. Kedélyesen rágyújt az utolsó előtti Lucky-ra, aztán hanyagul
kikönyököl az ablakon, és odaszól a legközelebb álldogáló, éhes tekintetű
kurvának:</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span>Mennyi az áru?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span>Huszonöt. – adja meg a tarifát Reviczky Gábor hangján
az éjjeli lepke, a mögöttünk álló furgon lámpafényében tisztán kirajzolódik
kétnapos borostája, ádámcsutkája pedig majd’ kiböki a szélvédőt. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A sor halad tovább, szerencsére, így megszakad az üzleti
tárgyalás. Marco visszafordul, felém nyújtja a félig szívott cigit, és teli
tüdőből vigyorog.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span>Hehe, huszonöt euróért akkora fasza lehet, mint egy
lónak! Látod? Megmondtam. Amelyiken ruha van, az mind férfi.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Pofazacskómban megforgatom a kesernyés füstöt. Attól tartok
tudom, mit fogok rémálmodni. </span></div>
<br />aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-796758576486098752018-02-08T14:44:00.000-08:002018-02-08T23:59:19.706-08:00Nászutasok<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A mokány kis árnyék a sáros utca összes kapujába
belerúgott egyet, hadd tudja meg a falu: Surda Juli hazafelé tart! Minden kutya
fejhangon adta tovább a hírt, néhány vályogház átkozódva nyitotta föl álmos,
függönytelen szemeit, de mire a belőlük kiszűrődő fénynyaláb elérte a sáros
utat, Julis már messze járt, és egyre döngő kerítések, zuhogó vaskapuk,
fejhangon vonyító házőrzők szegélyezték útját. Szabályos díszkíséret – ahogy az
dukál.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az ünnepi bevonuláshoz mérten elég óvatosan lökte be
a napraforgószárból drótozott kiskaput, nem annyira apja, mint inkább szúrós
szemű anyja szigorától tartva. Odahaza elővigyázatosabbá tették a
tapasztalatok. A konyhában még égett a petróleum – a régi cselédtanyából éppen
hogy faluvá cseperedő kis településre ugyanis még nem vezették be a
villanyvilágítást, legalább is ebbe az utcába. A tanács előtti térig húzódó
póznák glédája szerint ez is elérkezik nemsoká. A gazdaság disznóóljának
szomszédságában árválkodó kis vályogkunyhó viszont még a petróleum átható szagát
árasztotta a rosszul záró nyílászárók résein.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A kapunyitásnál is finomabb mozdulattal nyúlt rá a
bejárati ajtó kilincsére, hátha egy vaskos pofon vár rá a túloldalon – mert
anyjának is bizonyosan hallania kellett az utcán végighullámzó kutyaugatást. És
hamar eljár a keze. A petróleumbűzben azonban nem a megszokott kép fogadta.
Nagyobb volt a zsúfoltság. Sparhelt körül sürgölődő anyjának suhogó árnyéka,
valamint apja néma merengése mellett két másik sziluett is beleszorult az összképbe.
Egyikükben felismerte Ferit, idősebb bátyját, aki kurtára nyírt, keseszőke haja
alól vigyorgott rá azzal a borízű mámorral, ami csak szabadságos katonák szemében
tud csillogni ilyen tiszta homályosan.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Na, megjött az égetnivaló kishúgom! –
kiáltott fel félrészeg örömmel Feri, aztán egy hajtásra kiitta a kezében
szorongó, foltos poharat – Na, Miska, róla meséltem neked. Már azt hittem, sose
találsz haza, te!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Csak elvoltam moziban. – válaszolta.
Hangjában a gyanakvás inkább szólt az idegen árnyéknak, mint a bátyja szokatlanul
lelkes örömujjongásának.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Ez itt a katonacimborám, a Miska. Derék
gyerek ám! – mutatott Feri a mellette dülöngélő figurára. Nem volt egy mosolygó
gyümölcs. Inkább hasonlított földből kacsintgató répára, ráadásul a haja is éppen
olyan vörös. Akár az erős noha-bortól virágzó arca. Az a szeplős. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Hát aztán? – vakkantott oda Julis félvállról.
Járt már itt a testvérébe karolva untig elég részeg komája, egyel több, vagy
kevesebb…mit érdekli?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Na, nem mintha ne volna abban a korban, hisz jövő
hónapban tölti a tizenhatot. De három báty mellett felnőve elég fiúsított lány
lett belőle. Előbb mászott fel a háztetőre, mint akármelyik pelyhes állú
osztálytársa – akiket amúgy rendszeresen el is szokott verni, ha
szemtelenkednek vele. De úgy…kicsit se érdekelték. Igaz, hogy azt se tudta, mi
fán terem a másik nem. Látott búgó kant a kocán, lovat fedeztetni, összeragadt
kutyákat az út mellett, de azok csak állatok voltak. Hogy ez az embereknél
hogyan megy…otthon sose látta. Szülei rég elhidegültek, se szavakkal, se tettekkel
nem becézgették egymást. A harmadik gyerek után szépen belekeseredtek abba a
hagyományosan nyomorult cselédsorsba. Így aztán, ha azt is találta mondani
valakinek, hogy bassza meg az anyját, fogalma sem volt, mit jelent pontosan.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Anyja tanácsaira nem számíthatott. Az csak a pofont
tudta osztani nagyon, inkább kerülte, jó messzire, nem ám még kérdezzen is
tőle! Apja meg…apját szerette, mert cinkosa volt, mikor iskolát került. Gyakran
felhajította iskolatáskáját az ólak tetejére, kiszaladt hozzá a konda mellé az
erdőre, az csak annyit kérdezett tőle – Na, megjöttél? –, aztán szó se nagyon
esett köztük egész álló nap. Este persze elmondta anyjának, hogy a lány vele
volt, de csak ha az asszony megkérdezte. Magától be nem árulta volna – viszont
hazudni se hazudott érte. Talán azt se tudta, hogyan kell. Vagy csak szép
csendesen elfelejtette.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Tanítói kicsit lenézték, félévkor rendszeresen megbuktatták,
aztán év végére mindig kiverekedte az üzembiztos kettest, ismételni mégse
kelljen. Volt öröm, mikor tavaly megszabadult az iskolától! Azóta eljárt a
napszámba, kéthetente a saját fizetéséből moziba, ami akkoriban kezdett működni
a kultúrházban. Szombatonként meg fagyit nyalni a presszóba. Többnyire egyedül.
Volt osztálytársnői mind gimnáziumba jártak, esetleg férjhez mentek. Sose jött
ki velük igazán. A fiúk is kerülték, mert bár nem volt csúnya, de mindnyájukat
elpáholta annak idején, és sajgott bennük az éretlen férfiúi büszkeség, így
inkább nem abajgatták a sündisznó-természetű lányt. De kit érdekel? A
csokoládéfagyi egyedül éppen úgy ízlett, mintha mások mellett üldögélve nyalná.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Most meg itt ez a vörös legény. Ha nem is értett a
dolgokhoz, annyit azért sikerült megéreznie, hogy valami van a látogatás
hátterében. Gyorsan befejezte a mosogatást, és inkább éhgyomorra elment lefeküdni,
csak ne kelljen a közelükben lenni. Majd pont ennek a répafejűnek kezdi el
játszani az eszét! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Aztán két hét múlva megint ott lebzselt a répafejű a
bátyja oldalán, most már kevesebb borvirággal, de ugyanolyan szótlanul és
mulyán, mint első alkalommal. Aztán egyre csak jött, újra, meg újra. Következő
hónapban bátyja és Miska leszereltek, onnantól kezdve szinte hozzájuk
költözött, folyvást a nyakára járt. Anyja is ráparancsolt, foglalkozzon többet
a fiúval, legyen vele kedves, hát megengedte neki, hogy elkísérje a moziba, meg
a presszóba. Ugyan hazafelé menet néha elkalandozott a keze, de egy pofonnal
helyre lehetett igazítani. Nem beszélt sokat, csak szűkszavúan mesélte el,
hogyan szöktek át Bácskából az apjával és a testvérével, úgy öt éve. Valami
uszadékból tákolt ladikkal úsztak át a Dráván, megbújtak a parti rekettyésben,
aztán miután leütötték a határőrt irány az ártéri erdő! Hetekig bujkáltak a
Mecsekben, aztán valahogy sikerült munkát szerezniük, papírokat, utána neki be
kellett rukkolni. Így ismerte meg Ferit. Hogy miért kellett eljönniük – azt
sose mondta meg. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Rákövetkező hónapban kitűzték az esküvőt. Tudta
előre, anyja hetek óta szajkózta, hogy csak púp a nyakán, és jó lesz, ha
mielőbb megy a háztól, ahol egyébként is szűkösen vannak. Apja nem avatkozott
bele, ő úgyis a disznókkal van egész nap. Neki nem számít, este hányan szívják
a petróleumfüstös levegőt. Hát legyen! Csak azt kellett megvárni, amíg a fiút
felveszik állandóra a szomszéd gazdaságban. A katonaságnál letette a
jogosítványt, s azzal később elszegődhet traktorosnak, fuvarosnak akárhová,
kezdetnek meg itt a téesznél is megteszi. Gyűrű se kell, úgysincs hozománya.
Csak a moziban vetített propagandafilmekben látott tulipános ládát. A film nem
a valóság. Az itt volt előtte, minden egyes nap. A napszámból hazatérve
meztelen talpáról levakart sárcsimbókokban, a tizenhat éves tenyere kérgéből
kipucolhatatlan szántóföldi mocsokban, az idejekorán hasogató derekában, meg az
ételért dünnyögő, pofátlanul akaratos gyomrában. Ezekből nem fakad tulipános
láda.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Amióta kitűzték az esküvő napját, Miska egyre
akaratosabb lett. Bátrabb a keze, mohóbb az ölelése. Mondván: úgyis
megházasodnak, minek várni? Benne is elkezdett forrni valami, de aztán egyik
este, mikor a moziból hazaértek bátyja félrevonta:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Te ide figyelj! Ha megtudom, márpedig biztosan
megtudom, hogy elmentél vele, agyonverlek! Megértetted? És veled együtt a
Miskát is. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Én nem…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Ne pofázz! Megmondtam. Ha véletlenül
fölcsinál itt nekem az esküvő előtt, agyonverlek mindkettőtöket! Úgyhogy ne
merjél elmenni vele, megértetted? Ha megkapja, amit akar, még talán le is talál
lépni. Márpedig azt nem hagyom! Ha kell, megölöm, de veled együtt! Úgyhogy úgy
viseld magad!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Látta a bátyján, hogy komolyan beszél. Véres
szemmel, fröcsögő nyállal, mint egy vadállat. Életében először megijedt tőle. Ha
eddig gondolt volna rá, hogy megteszi azt, amiről nem is tudta pontosan micsoda,
ezután végképp letett róla. Ebből az elhatározásból pedig könnyebben és
súlyosabban csattanó pofonok erdeje született – amíg Miska meg nem tanulta a
rendet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hát ennyi jutott. Ahogy ott ült, a kis szolgálati
téglaviskó betonlépcsőjén ez a mondat járkált föl s alá a fejében. Mint az
imamalom. Újdonsült férje még javában horkolt, de neki nem jött álom a szemére
egész éjjel, csak feküdt hanyatt, tágra nyílt szemmel bámulta a sötét kis
szobát, aztán hajnalban kiült a lépcsőre, bámulni a megereszkedő éjszakából
felocsúdó téeszudvaron rohangáló patkányokat, hallgatni a rekedt, kivénhedt
kakast, és nem gondolni semmire. Nem érzett megalázottságot, nem érzett
keserűséget, nem érzett semmit. Csak ez az egy mondat forgott a fejében
körbe-körbe, mint a nyomtató ló: hát ennyi jutott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A szűkös kis kápolnába kilátogató falusi pap
áporodott borgőzt lehelő miséje, a saroglyában egymáshoz ütődő, soványka vagyon:
néhány rongyos szoknya, fehér ingek, egy pár papucs, meg a jobbik ágyneműje.
Lakodalomra nem futotta apja fizetéséből, Miska pedig csak jövő héten kapja meg
az első bérét. Rövid nászéjszaka egy dohos kalyibában. – Holnap este bál lesz a
faluban, majd oda elmegyünk, nászút helyett – mondta mosolyogva a fiú, fél perc
múlva már hortyogott. Hát ennyi jutott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egész napjuk ráment, hogy a tizenöt négyzetméternyi
semmiből valami lakhatót varázsoljanak. Legalább le lehessen ülni. Két szék,
egy görbelábú asztal, meg a nyikorgó tábori ágy. Otthonnak kevés, szerencsére
átmeneti. Miska szerint pár hét múlva átköltözhetnek egy nagyobba, csak még be
kell fejezni. Munka után ott dolgozik minden nap, sötétig. Mert dolgozni
legalább tud ez a répafejű, hajt, mint az állatok. Ha ő is besegít, talán
hamarabb is költözhetnek. A bál előtt még gyorsan megmosdottak a hideg
kútvízben, visszavették az előző nap levetett ünneplőruhát, aztán fölkunkorodott
Miska elé a biciklivázra, és a csatornatöltés mellett betekertek a faluba.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mire odaértek a cigányok már javában húzták, fals
hangon sírt a hegedű, mögötte ott nyekergett a gombos harmonika. Végigtáncolta
az estét, épp, mint nemrég elvesztett lánykorában. Ahogy akkoriban igyekezett
kitáncolni fejéből anyja pofonjait, az iskolai kudarcokat, úgy most az felhevült
verejtékkel együtt párologtak el belőle a szegényes legénylakás, a téeszudvaron
futkosó patkányok és a múlt éjszaka rémképei. Mindig jó táncosnak számított,
élet volt benne és erő, nyers elevenség bújt minden mozdulatába. Körülötte felfigyeltek
idegenből hozott mozdulataira, hamar feltűnt a többi férfinak az új menyecske, hátán
érezte a kihívó tekinteteket, irigykedő női pillantásokat. De nem foglalkozott
velük, ez az ő estéje!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Miska időnként ellépett a pulthoz, hogy fröccsöt
hozzon, vagy igyon egy rövidet a kollégákkal elvesztett legénységére, ilyenkor
Julis más karján forgott, míg férje vissza nem ért. Egyikük úgy gondolta,
szabad megkóstolni a friss árut, és mikor Miska épp a pálinkába révedt, egy hirtelen
mozdulattal benyúlt az új asszony szoknyája alá. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Abban a pillanatban végigvágtatott rajta a hirtelen
harag, arca megkeményedett, keze ökölbe szorult, egy rövidet hátra lépett,
aztán sértettsége teljes erejével orrba verte a pofátlan legényt. A zenén is át
lehetett hallani az éktelen reccsenést. A fiú orrát elfosta a vér, s cimborái rögvest
ugrottak, hogy helyre tegyék a harcias menyecskét. Szerencsére Miska is fölnézett
a reccsenésre, azonnal odalépett és egy mozdulattal maga mögé rántotta az
asszonyt. Hiába igyekezett vissza a tűzvonalba, kiosztani még párat, túl sokan
tülekedtek elé, mindenki látni akarta a fejleményeket; valahogy mégsem lett a
dologból verekedés, lökdösődtek ugyan kicsit, de az öregeknek sikerült
leállítani a kezdődő vihart. Elég volt hozzá két kör pálinka, az alkoholban feloldódtak
a megfeszült arcok, lenyugodtak a kedélyek. Fél óra múlva már csak a törött
orrú pillogtatott laposan a sarokból feléjük, de senki sem törődött vele.
Megesik az ilyen. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Éjfél körül elbúcsúztak Miska munkatársaitól, a
korai kelésre hivatkozva hazafelé vették az irányt. Alig bírt megülni a
biciklivázon, vérében még ott forrt a tánc, a verekedés, az egész este. De gondolni
kellett a holnapra. A nyikorgó kerékagy ritmusát visszhangozta a töltés,
ide-oda verődött az ütem mialatt átkarikáztak a nemrég felállított, új villanypóznák
fénykörein, a hosszú földúton ideiglenes otthonuk felé. Hátuk mögött egy másik,
nyikorgó kerékagy sebesebb ritmusa hallatszott, egyre hangosabban. Azt hitte,
férje nem vette észre a közeledő biciklit. A lámpák fénytányérja alatt áthaladó
alakban felismerte a törött orrút. Vérben forgó szemében bosszúvágy keveredett
a részeg tompasággal. Mikor már szinte utolérte őket megpróbálta figyelmeztetni
férjét:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Te, Miska…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Tudom. Fogd a pumpát! – súgta vissza
fojtott haraggal, és már lépett is a kontrára. A bicikli kifarolt, és a férfi szinte
az ugrás lendületével lerántotta a másikat a drótszamárról. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Kezében a nehéz biciklipumpával egy pillanatra ledermedt,
adrenalintól remegve nézte, ahogy Miska agyalja a meglepett legényt. De csak
egy rövid pillanatig. Aztán a fejében újra elpattant az a bizonyos húr, és ő is
nekiesett. Ököllel, lábbal, a bádogpumpa nehéz fokával, vállvetve, egymást
félretaszigálva verték a földön fekvő, magzatpózba merevedett testet. Néha
roppant egy csont, ünneplőruhájukra ráfröccsent egy kis vér, cipőtalpa levált,
Miska hátán végighasadt az ing, és már elviselhetetlenül sajgott a kezük – mit
számít? Miután kifogytak a szuszból egy percig csak álltak, ziháló tüdővel nézték
a másikat a két utcalámpa közé szorult, maroknyi sötétben. Egymásra nevettek,
aztán Miska elment megkeresni a félredobott biciklit. Ő még egy utolsót rúgott
a mozdulatlan testbe, aztán teli torokból rákiabált:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Akkor most már tudod, ki az a Surda Juli?!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Eztán mintha még a kerékagy is vidámabban nyikorgott
volna, és a közeledő téglaviskó sem tűnt olyan szegényesnek. Ugyan nem
beszéltek, de időnként egyikük felnevetett, ami átragadt a másikra, aztán
fordítva. És így szórakoztatták egymást, szavak nélkül, izzadtan és
porosan-véresen, a töltés mellett, hazafelé egy rozoga drótszamáron. Egyszerre
Miska mégis megtörte a némaságot:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;"><span style="mso-list: Ignore;">-<span style="font-stretch: normal; font-style: normal; font-variant: normal; font-weight: normal; line-height: normal;"> </span></span></span><span style="line-height: 115%;">Na, milyen nászútra hoztalak?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">És újra csak nevettek, végig az úton, hazáig. Nem is
rossz ez így. Ha ennyi jutott, azért valahogy csak ki lehet majd bírni.</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
<br />aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-8076348113314363322017-12-20T12:12:00.000-08:002017-12-20T12:12:33.697-08:00Szaki<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ahogy a puszta betonon térdepelek, és lassan ínszalagjaimból gyökeret ereszt a kezembe állt görcs, mert már két órája markolom a rezgő-búgó-zakatoló Hiltit, folyton az jár a fejemben: miért nem lettem kőműves? Mármint: most is éppen kőművelek, nem? Szakbarbárkodok itt, mint afféle cementhívő pogány gyaur, igazán lehetett volna ez a választott szakmám. És akkor nem fizetném bő tíz éve a kenyérre-vízre – meg némi alkoholra és jegyzetre – költött, majdnem kedvezményes diákhitelt. Fűtésszerelő. CNC-marós! Mennyivel többre ment volna velem a regionális munkaügyi központ lelkes alkalmazottainak serege. De nem. Fiam, neked, az eszedből kell megélned! Majdnem sikerült. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">A töredelmes vallomáshoz hozzá tartozik, hogy most épp saját berkekben végzem a kontármunkát, nem a jobb fizetés reményében, együtt a többi, külhonba szakadt szakmaelhagyóval. Hétvégi program. Így akár azt is mondhatnám, hogy gyerekes picsogás volt ezzel indítani. Bocsánat, csak elkalandoztam. Megesik. Inkább vésem tovább ezt a böszme vastag terméskő lábazatot, amit akropoliszi tartósságra tervezett a szocializmus mesterembereinek helyi különítménye. Dicsérem a kezük munkáját, miközben szidom a jó édes anyjukat. De el ne kalandozzak megint, mert nem leszek kész, mire telefonál a Szaki, hogy menjek érte!</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Szaki segít majd nekem összeszerelni a galambszürke PVC csöveket, amikben a szennyvíz fog hűs vizű hegyi patakok módjára csordogálni – óceán helyett az emésztőgödör felé. Nem részletezem, mik fognak ebben a patakban lubickolni pisztrángok helyett. De ehhez az kell, hogy végre elég tág lik tátongjon ezen a kurva terméskövön, amin átfér az ötvenes cső. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Szaki a helyi vizes mester fedőneve, akinek kisujjában rejtőzik a szakma alfája s omegája, a központi fűtés rejtelmeitől a csaptelepek és hollanderek erdején át a különböző porcelánok titokzatos rengetegéig. Mert tényleg piszkosul érti a dolgát – és viszonylag jutányos áron dolgozik. A falusi élethelyzet monopóliuma az övé, hiszen egymaga maradt, akinek ilyen tudás van a birtokában, s kezdhetne vele, amit csak akar, elkérhetné a csillagokat is a ház fölötti égboltról, mert a legközelebbi vetélytársa is eltávozott a múlt évben. Németországba. Radiátorokat szerelni, vaskos euró-kötegekért. Szaki viszont nem az a fajta ember. Nem váltja aprópénzre a belé vetett bizalmat. Ő iszik. Sokat. A monopólium így az elfogyasztott dobozos sörökkel arányos allűrjeiben ölt testet, például, hogy akár napokig várhat rá az ember gyereke, akár víz nélkül a hideg lakásban – baszik jönni. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Nem haragszom rá túlzottan, csak kicsit bosszant a dolog, hogy hetedszer kell érte menni az utca végén álló házához, mert nem hajlandó száz métert se gyalogolni a munkáért. Ha tehetné, a budira is aranyhintóval járna. De tényleg próbálok erőt venni a bennem rohangáló búgóidegen, mikor végre át tudom tuszkolni a csövet a lyukon, és még mindig néma sírra hajaz a zsebemben lapuló telefon. És eltelik egy óra. És még egy. Direkt ezért keltem hajnalok hajnalán, a szomszédok haragos tekintetétől kísérve üvöltetni a masinát és megrezgetni az utca összes házának ablakát a vésőkalapács ütemére, miközben az én anyám is csuklik odahaza; muszáj, különben nem leszek kész a megbeszélt időre. A terv elcsúszott: nem számoltam az alkoholfilteren átszűrt negyedik dimenzióval. Amatőr hiba. Csak magamat okolhatom. Szaki pedig sehol. Nem bírom cérnával, s a negyedik kávé mellé elfújt, vaskos cigarettafüst párájából nyugalmat merítve felhívom. Álmos, sörízű hang krákog bele a túloldalon.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Igen?</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Szevasz, Szaki. Figyelj, csak azért hívlak, mert kész vagyok a véséssel, azt beszéltük meg, hogy nyolc körül menjek érted, de megcsörgetsz előtte. Akkor mehetek?</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Ma? Biztos, hogy nem jó. Megyek disznót vágni, kilencre. Miért nem szóltál előbb? – hadarja a kagylóba, de olyan szélsebes szóvihar keretében, hogy kell pár másodperc, mire eljut a tudatomig, mit is mondott. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Hiszen két hete megbeszéltük…</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Hát, föl kellett volna hívjál a héten, mert most megyek disznóvágásra…mennyi az idő?</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Tíz óra öt. De megbeszéltük, Szaki, ne basszál már ki velem! Nem múlt héten voltál disznót vágni? Azért mondtad mára…</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Kurvaélet, csak elkéstem…</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- De nem múlt héten vágtatok? – próbálom kötni a döglött ebet a karóhoz.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- De, akkor is voltam. Ma öcsémékhez megyek. Most derült ki, szerdán.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Bassza meg…</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Szólnod kellett volna.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Egy hajtásra lenyelem a két deci kávét és egy slukkra leszívom a maradék, mintegy fél szál cigit, hogy ne üvöltsek teli tüdőből a telefonba. Hogy bő nyállal…! Nyugalom…</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Akkor mikor tudsz jönni?</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Hú, várjál…szerda..nem…csütörtök vagy péntek? – ma szombat van.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Fasza…péntek biztos nem jó.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Akkor csütörtökön. De csak délután, vagy estefelé. Kedden azért hívjál föl!</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Rendben. Akkor kedden hívlak. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Megtépázott idegeimet megzabolázva nem csapom a falhoz a mobilt, mert attól ugyan nem lesz jobb…pedig de szívesen…! Sebaj! Megint csak nyugalom. Nincs más.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Hallottam a hangján, hogy vagy még mindig állapotban van, vagy csak erősen nekikészült. Elvégre disznót vágnak. Néhány tucat pálinkára ennél alaposabb ürügyre nincs is szükség, pedig nagyon keresnie sem kell. Eleve Bukovecnek született. A legtükébb, mindenkinél mindig mindent jobban tudó család a faluban. Az egész família ilyen, óvodástól a nyugdíjasig, nagyon tudják. Szaki sem kivétel. Legszebb mintapéldány az öregapja, aki két éve halt meg. Igazi zsémbes, vén tetű volt az öreg, nyugodjon békében! Hányszor kergetett meg minket, gyerekeket a kampós bottal, mert el mertünk venni egy-egy almát a fája járda fölé lógó ágairól! Neki bezzeg lehetett a más hullott szilvájából cefrét csinálni. Ó, hát persze, hogy lehetett! Közben szinte egyvégtében szidta a rendszert – mindegy melyiket. Bármelyiket. Mindenki büdös fasiszta vagy kommunista volt a szemében: a polgármester is, a jegyző szintúgy, meg a postáskisasszony, a tyúkászat igazgatója, a szomszéd, a kocsmáros, és így tovább. Egyik másik még rokona is. De az mindegy, ha egyszer büdös kommunista – vagy fasiszta. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Szaki élt az örökölt jellemmel, már erőst öregapja formájára hajazott, mire nősülő korba ért. De ha eget verők nem is akadnak a környéken, aprócska csodák azért vannak, szóval ezzel a háttérrel is tudott magának való lányt találni – a szomszéd községben. Két leendő, tokos gyerekük anyját. Aki aztán húsz év házasság után megunta a banánt, és pár hónapja lelépett a kisebbik gyerek egyik volt iskolai osztálytársával. Egy tizenkilenc éves kölyökkel. Férjének ott hagyta a lepattogzott zománcú edénykészletet, meg a svájci frankos záloghitelt. A helyében lehet, hogy én is a dobozos pszichológushoz fordultam volna enyhülésért a rideg valósággal szemben. Dolgozik is azóta a faszi, még egyszer annyit, mint annak-előtte. Így nem vitte el a bank a házat. A villanyt is visszakötötték, a gázórát is visszaszerelték. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Nagy nehezen kiverekedte magát minden adósságból. Aztán esténként, a munkából hazaérve takonyrészegen elalszik a fotelban, az üvöltő tévé nem zavarja különösebben. Ezt a sasszemű, éjszakánként járdát kapálgató szomszédasszonya meséli mindenkinek, mint afféle önjelölt falurádió. Hogy szokta látni éjszakánként, amint Szaki tátott szájjal horkol az utcafronti szobában, és körülötte legalább hat-nyolc üres sörös doboz gurgulázik a foltos szőnyegen. Mintha bármi köze volna hozzá. Egyszer megkérdeztem tőle, ugyan mondja, Jolán néni, hogy láthatta, mert ha lábujjhegyre áll sincs 190 centi, és bizony az ablak nagyjából olyan magasan van. Választ sem hagyott hátra, úgy hagyott ott az ártatlan kis kérdésemmel kettesben, hogy nylon otthonkájának pörköltszaftos árnyéka győzött utána loholni a kiskapu felé. Azóta alig akar köszönni.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Mondjuk most legszívesebben szájon vágnám a Szakit, hogy így felültetett. De: van egyéb dolog is, úgyhogy nem rágódok sokáig, hamar rám talál a tennivaló. Estére annyira kitikkadok, hogy eldöntöm: holnap reggel sztrájkba lépek legalább pár órára. Elmegyek horgászni. Talán nem fagy be a tó, nem ígértek fagyot éjszakára. Sem esőt. Anyám úgyis hamarosan ideér, majd ő megeteti a kutyát. Kényelmesen előkészítek mindent, reggel csak indulni kelljen, aztán a villámgyors zuhany után eldőlök, mint a rohadt nád. Stílusos.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ökölbe szorult arccal csapom agyon fél hétkor az ébresztőórát, miután fél órája visítja, hogy kelj már föl, paraszt! Menj kikapcsolódni! Mivel kicsit sem vagyok még éhes, meg aztán majd jobban esik az ebéd, így egy könnyű kis kávé-cigi kombináció után magamra kapom a vastag kabátot meg a bakancsot, aztán kocsiba pattanok. Friss levegő, párában úszó, nyugodt víz, értetlenül bámuló őzek és egy reggelijében megzavart réti sas fogadnak a parton. A meleg ágyból előkecmeregve, vacogó fogakkal sosem akarom elhinni, de mindig bebizonyosodik a tétel: ezért megéri fölkelni!</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Lepakolom a motyót és körbejárom a tavat, merre látszanak a halak, hátha sikerül fogni is valamit, jól esne egy halászlé. Ekkor megcsörren zsebemben a véletlenül bekapcsolva maradt telefon. Anyám hív. Vajon mit hagytam otthon? </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Igen?</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Figyelj, ne legyél légyszi ideges, de Szaki hívott…most tudna jönni…</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Na ne basszá…</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Mondtam neki, hogy kimentél pecázni.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Johhh…indulok vissza.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- De kanyarodj majd a presszó felé, ott vár!</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Negyed óra séta vissza. Még jó, hogy nem dobtam be. Három szál cigit rágok el, amíg a kocsihoz érek, még kettőt, mire megállok a presszó előtt. Hét óra ötven. Szaki zöld dobozossal a kezében bájcseveg egy szomszéd faluban lakó cigánygyerekkel. A sört ott hagyja, behuppan az anyósülésre, én meg majd’ kifordulok a zárt ablakon, olyan piaszagot söpör arcomba a mögötte settenkedő turbulencia. Ezek szerint jól sikerült a disznóvágás.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Na, mi van, horgászni voltál?</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Majdnem. Épp lecuccoltam. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Hehe, az fasza. Ilyen hidegben?</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Inkább nem válaszolok. Nyugalom…</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Száz méter, és megérkezünk. Nagy szakértelemmel körbejárja a kiásott gödröt, vet egy pillantást a kivésett lyukra a falon, majd belekezd, hogy hol, mennyire kell még kiszélesíteni a gödröt, hogy hozzá férjen rendesen, meg a kiállásokat, meg a könyök, meg a…nem tudom. Nem értek hozzá igazán. Ha értenék, ő most nem lenne itt. Megmutatom neki az összevásárolt cuccokat, úgy tűnik, minden megvan. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Jól van, figyelj, akkor csütörtök, okés? De délután, mert napközben csőtöréshez megyünk. Fűtéscsövek, felázott az egész ház. Gondolhatod! De utána jövök, oszt pikk-pakk összedobom neked. Csak lámpa legyen.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Szóval most nem…? Nem. Ezek szerint csak azért jöttem vissza, hogy elhozzam százötven métert, megnézni a gödröt, lecsekkolni a toldókat és szűkítőket – amiket ő írt össze, tehát tudta jól, mit vettem. Ezt nem hiszem el…</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">- Na, felőlem mehetünk! Aztán csütörtökön hamar megleszünk.</span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ennél értelmetlenebb dolgot már rég nem kellett csinálnom. És ne kapjak agyérgörcsöt! Nem ér annyit…ez csak egy szennyvízcső, az isten szerelmére! Még szerencse, hogy nem a fűtéssel van gond, különben ezzel a tempóval meg is fagyhatnék. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ezek után hazavittem a jóembert, harmincnegyedik vagy nem is tudom számon tartani, hányadik alkalommal, aztán visszamentem a tópartra – és nyugodtan lógattam a botot, egész délelőtt, csak azért is! A csütörtökből nem lett semmi. Hát persze, hogy nem lett. Elhúzódott a csőtörés javítása – állítólag. Képzelheted, elöntötte az egész földszintet! Háh! Föláztak a falak, tönkrement egy csomó bútor – hadarta el újra Szaki azzal a röhögő, krákogó, alkoholszagú hangjával a telefonba kedden. Megbeszéltük a szombatot. Aztán a vasárnapot. Mert elfelejtette, hogy egy esküvőre kell mennie. Állítólag borzasztó módon bebaszott, majd addig kötekedett, amíg az örömapa – valamelyik unokatestvére – szép csendben el nem vitte egy sarokba, hogy a lelkére beszéljen. Nem sikerült, úgyhogy diszkréten leütötte és behúzták a ruhatárba, ahol kialudta magát. Ezt vasárnap délután mesélték, miután már telefonon sem értem el, és az öccsét hívtam föl, mi a tosz történt a bátyjával. </span><br />
<span style="font-family: Courier New, Courier, monospace;">Ma megint csütörtök van. Elvileg délután mehetek érte. Megint. És pikk-pakk összerakja a csöveket. Azért, biztos, ami biztos, elővettem öregapám régi szakkönyveit, és megnéztem néhány oktatóvideót a témában. Hátha...</span>aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-45399452713839249282017-11-24T16:10:00.002-08:002017-11-25T01:04:29.471-08:00Az ajtó<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Haszontalan szállt szerte a töméntelen pölyhe, ahogy izzadt markával felkapdosta a tikkadt nyári levegő, miközben nagy imbolyogva bejárta az aratók sorát. A traktorokban szorgalmasan verejtékeztek homlokok és tarkók – pedig hogy erőlködik a fagyos levegőt okádó légkondicionáló! Hiába, ha időnként ki kell szállni, vetni egy hugyot, körömre égetni egy szál olcsó, maró dohányból gyúrt cigarettát – a kisfőnök kiakad, ha rajtakap valakit, hogy a fülkében bagózik. A cigiszünetben persze áthevült a test, s melegét jól raktározva még a hűs ülésben is visszaköhögi a kinti kánikulát. Minden kiló kenyér hektónyi verejtéket követel – gépészek, traktorosok, pékek és inasok, bolti eladók patakokban csorgó izzadtságát. Bővizű forrása kiadná akár a Dunát, de legalább a Sió-csatornát.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A vaskos acél kombájn egymaga harapdálta a kalásztenger habjait, a nadrágszíj-parcellán nincs szükség csatárláncra, de még egy kósza apródra sem, egymaga elbír a keskeny ellenféllel. Új, hatékony masina. Második szezonja, de valószínű nem ér meg annyit, mint több évtizede robotoló, sokkal ostobább, épp ezért strapabíróbb, öszvér-jellem rokonai. A fülkében is új generáció húzza a karokat, nyomja az automatikát vezérlő gombot, monitoron ellenőrzi a rostát; hidraulikaolajjal ereiben született, digitális kijelzőkön felnőtt nemzedék. Harminc év múlva egyszer csak idejétmúlt lesz ő is.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mint József. Vagyis csak, ahogy a többiek hívják: Józsibá’. Amíg valakiből efféle bá’ lesz, bizony, sok-sok fecskeszárnyú év átröpül a feje fölött. A nyugdíjkorhatár már a küszöbét rágta, fukar arccal nézett rá a várható a minimálbéren hizlalt, szűkös öregkori alamizsna, de ő még mindig a téesz felbomlásakor megszerzett, összekuporgatott MTZ ülésében izzadt jól látható sórétegeket a molyette zubbony gallérjára. Sóváran leste a teljes munkaidő alatt, klímás gépek kényelmes üléseiben tespedő kollegákat, míg jómaga az ebéd gyanánt párolódó parizeres zsömlékkel karöltve romlott meg a fullasztó tarlón. Egyformán barnult a szélük. Alkalmi munkában.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Még ha huzat volna! De ma még a levegő is csak remeg, akár a szűzlány, meg nem mozdulna az istenérse’. Kellett neki ez a rohadt, gázolajzabáló traktor! Enné meg a rosseb! Ezért csak bérbe hordja a szemet, boronál és kultivál, mert az új és nagyobb munkagépek túl nehezek ennek a semmirevaló belorusznak. Ahelyett, hogy ő is csak a más traktorja mellett bagózgatna, jó fizetésért, itt szívja a sajátjában. A fogát. A maradék húszat. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egy forduló maradt mára. Egy utolsó. Hamar elvégeztek az aprócska parcellákkal, vége felé jár a szezon. Keveset adnak a földek. Az aszály. Besorol a torok alá, beigazítja a kocsit, s ahogy telik a pót lelassít, az elejébe is egyformán jusson, az aratógépes kollégának szinte dolga sincs mellette, csak tolni, ami a csövön kifér. A sokévi rutin. Csukott szemmel is megy – szó szerint. Fogadásból megcsinálta tavalyelőtt, be is baszott alaposan a nyereményen. Talán akkor utoljára.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Félórányi zötykölődés a kövesúton, rátolatni a szárító torkára, ürítés, aztán végre irány az otthon. Az édes.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hét is elmúlt, mire sikerült kiszállnia, tízen-pár óra rázkódásától remegő lábakkal, felrántani a nagykapu rozsdás reteszét, visszarugdalni a haszontalan kölyökkutyát a járdáról, és beállni végre a régi szénatárolóból kialakított garázsba. Mintha soha nem akarna véget érni a nap. Be se csapta maga mögött az ajtót, legalább kiszellőzik reggelig – hacsak nem szarnak bele megint azok a rühös macskák. Mint múlt héten, mikor késésben volt hajnali ötkor, nem figyelt, és a hideg kávéval a kezében sikerült alaposan beleülnie. Ráadásul csak félúton a föld felé vette észre, s így nadrágot se tudott cserélni. A bicskájával kellett levakarja. Amivel eszik. A rohadt dögök! De a lány odavan értük, kinyuvasztani se lehet őket csak úgy. A kölyköket is csak addig, amíg nem veszi észre, hogy újra leellett az a mocsok cirmos. Titokban. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A konyhában égett a villany, lerúgta magáról az ajtó előtt az elnyűtt bőrcipőt, szögre akasztotta a gombnélküli zubbonyt, mezítláb, atlétatrikóban és poros vászonnadrágban lépett be a hatvanas izzó fényében fürdő helyiségbe. Az asszony hajcsavarókba mártott, rosszindulatú arca, és a hozzá egyre hasonuló lány tekintete egyszerre fordultak felé, éppen, mint a mozgásérzékelőre kötött kamerák. Ez nem lesz jó. Ezek megint konspirálnak. Ezeknek megint kell valami... </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Le ne ülj abban a koszos nadrágban! Egész délután a konyhát takarítottuk. – köhögte szemébe az asszony egy csinos cigifüst-pamaccsal együtt, köszönés nélkül, csak úgy éhgyomorra. – Előbb fürödj meg, aztán itt a vacsora.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Legyen. Jobb a békesség. Gyors zuhany, aztán a szúrósra hordott köpenyben, olcsó kínai-piacos papucsban visszacsattogott a konyhába. A kenyér friss volt – két napja. A szalonna azóta az asztalon van, hogy ezek is ettek belőle, tehát már izzad a zsírja. Lehessegette róla a legyeket, vágott egy vaskos szeletet, majd komótosan kezdte magába gyűrni, szinte rágatlanul nyelte, mint a kacsa, amit tömnek, mellé a tavalyi bor savanykás maradékából hígított fröccsből kortyolt nagyokat, hogy lemenjenek az öles falatok. Erre mondják, hogy nehéz kenyér? Nem valószínű. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Szeme sarkából látta, hogy az asszony meg a lány néha összenéznek, de közben folyton őt figyelik árgus szemekkel, faarcuk szálkás pallóin sündisznótüskék meredtek rá. Biztos felhúzták magukat valamin. Vagy a semmin, ahogy lenni szokott. Pillanatok kérdése, és jön a fekete leves. Nyújtotta az evést, hogy addig nyugta legyen, mert biztos, hogy az utolsó falatnál megindul a lavina. Maga alá temeti a két nő egész napos elégedetlenségéből fakadt kőhalom, ami messziről, egy külső szemlélőnek csak apró kavicsok vakondtúrás méretű kupaca, de ha minden nap alá kerül az ember, akár bele is fulladhat. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem lehet tovább húzni, az utolsó kocka szalonna is elfogy, mellé a morzsás kenyérhéj, kortyra való lőre…és szelet kavar a hajcsavarók alatt lapuló éles nyelv:</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Mikor akarod megcsinálni végre a bejárati ajtót? – Kezdődik. És persze, hogy egy ilyen semmi szaron. De a falnak beszél az ember, hogy hajnaltól késő délutánig dolgozik, mikor lenne rá ideje. Kész válaszokkal nem lehet vitatkozni, még ha észérveket is ránt elő a kalap alól, vagy fehér nyulat, teljesen mindegy. Mert a monológ folytatódik. – Ezerszer megkértelek. Nyikorog a zsanér, és a zár is akad. Ma is alig tudtam becsukni, mikor elugrottam cigiért. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Hétvégén megjavítom, csak hagyj már nyugton kicsit! – vakkant oda a szikkadt héjon rágódva egy semmit érő válaszbuborékot, amivel csak szítja a kedélyeket. Most meg a lány kezd bele – vagyis folytatja.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Múlt héten is ezt mondtad. Azóta is ugyanúgy van. Baszol rá. Megcsinálnám én, ha tudnám, helyetted, de nem tudom…</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A még le sem nyelt utolsó falat epés ízűvé vált a szájában, fölkelt az asztaltól, lerúgta az elnyűtt szobapapucsot, és újra a nemrég köszöntött kijáratnak fordult. Inkább a kocsmában issza meg az esti altatót, mint itt hallgatni a kárálást még vagy egy órán keresztül. Ahogy magára rángatta az ocsúval és porral bélelt melós bakancsot a háttérmuzsika még kicsikét csiklandozta félsüket füleit:</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Ez az, menj csak a kocsmába! Ahhoz értesz, inni az ostoba cimboráiddal, amíg le nem fordulsz a székről! Éppen olyan vagy, mint…</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mint ki? Kit érdekel…</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Elhalt mögötte a varjúdal, miközben idegesen berángatta a fogcsikorgató, rozsdás kiskaput. A harmadik szomszéd felé sikerült lenyelnie az utolsó falatot az elkapkodott vacsorából. Legszívesebben leköpte volna az összes, kerítésnél acsarkodó rühes kutyát. Egyenként, jó alaposan. De a szikkadt kenyér miatt vattacsomó ült a szája sarkán, tapló a nyelvén, így nemhogy mindre, de még arra a nyomorult pincsire se futotta a nyálból, ami a sarki háznál röfögött rá, azzal a tenyérbemászó, odvas arcával.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ilonkánál a szokott félhomály vetődött a pucolatlan ablakokon át a száraz gyepre, keresztüllábalt a szikkadt fénynyalábon, s alaposan megnyomva a szoruló kilincset belépett a szűkös kis vályogkunyhóba. Egykor még bakterok laktak ebben a lepattant lyukban, de ezt ő is csak a nagyapjától hallotta, mert a viskó gyerekkora óta a dicsőséges „presszó” névre hallgat. Csak a pultos változik. Meg apránként a törzsvendégek. Görnyedő vendégtörzsek. A fél tucatra rúgó tömeg, mint pár zsinórra függesztett marionett, egy emberként fordította felé tompa arcát, konstatálta a puszta látványt, majd visszarévedt saját, savanyú lőrével bélelt pohara fenekére. Ez egy ilyen este, bárhova lépjen be, megbámulják, mint egy múzeumfalon csüngő képet. Pedig nem egy Munkácsy.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nyikorogva elernyedt kicsit a pult előtti magas széken mielőtt kikérte az első pikolót. Kéthetes a hordó, olyan is az íze. Errefelé fröccsön él a törzsutas. Ritkán forog a csapolt, még nyáron se jellemző, mert meleg. A hűtőből a dobozos is csak záráskor – azon nincs betétdíj, hazafelé szépen elkopik az öt deci, a húszas meg jó lesz holnap. Savanykás izzadtságot lehelnek a szocialista lambéria lécei, párolog belőlük a több évtizedes nikotingőz. Így maradt meg a konzervált kocsmaszag, az a bizonyos; hiába tilos idebenn a bagó több éve. Szélmalomharcot vív vele minden reggel a kereszthuzat – hiába. A polcokon évek óta árválkodnak a konyakok és viszkis üvegek. Pult alól folyik az illegális égetett. A sarokasztal mögött, mélyről köhög föl egy szaftos galacsint valami pszeudo-folklór figura. Néprajzos legyen a talpán, aki itt gyűjt nemzeti kincseket! De a célnak megfelel. Addig sincs otthon.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A nehézlábú idő kétdecinként mérte ki magát. A negyedik újratöltés környékén megnyílt újra az ajtó, de Józsibá’ már hátra se fordult, úgy beletompult a rosszul indult estébe. Megjött a céges csapat. Az egymás hátát veregető, még lelkesen anekdotázó, ifjabb nemzedék. Ki kivel, hányszor, ki hol, mennyitől, mennyire, kit akarna még megbaszni…és azt láttad, mekkora csöcsei vannak…és azt hallottad, hogy a Zoli felesége a búcsúkor a focipályán…viccelsz, ott voltam bazmeg! Legyen nekik jó. Hiányozni ugyan nem hiányoztak, de ez van. Talán fizetnek egy kört, mert már csak egyetlen pikolóra való visszajáró csörög a foltozott nadrágzsebben. Így váljon valóra minden remény!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Szevasz Józsibá’! Mi van, kidobott az asszony? Na, iszol még egy pohárral?</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Pikoló. – esett ki a száján, közben szinte rá se ismert a saját hangjára. Úgy tűnik, jobban megártott az a négy, mint gondolta volna. Zsibbad a nyelv, zsibbad az agy. Hál’istennek!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Ne szórakozz már! Gyerekek isznak pikolót. Ilonka néni! Kérünk négy kisunikumot, négy dobozos lővent, meg egy korsó csapoltat Józsibának!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Más se kellett. Lehet sok lesz. De ezekkel kell hétfőtől újra együtt dolgozni. Meg jövőre is, ha minden igaz. Hogy nézne már ki, ha nem fogadja el…bassza kutya!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egyet pedig nem adnak. Megháromszorozta magát az egy korsó. Igyekezett minél kevesebbet beszélni, csak hallgatta ezredszerre az egykaptafa történeteket, amik szakasztott olyanok voltak, mint amikkel ők traktálták egymást annak idején – meg a mellettük dülöngélő öregeket, még kezdő korában. Csak a nevek és helyszínek változtak, semmi egyéb. Szóval ilyen. Ilyen rájönni, hogy mekkora gyökér volt fiatalon az ember. Szóval ilyen érzés rájönni, hogy akkoriban ők sem mondtak újat, csak nem volt türelmük végighallgatni a foghíjas nemzedékek lassabban forgó szavajárását. Egyszóval: ilyen megöregedni. A kurva életbe!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Minden korty után nagyobbat csíptek rajta az ugratások, amiket máskor pihekönnyű szárnyakon hagyott elröppenni a füle mellett. Most a szokatlan mennyiségű sör mentén nagyot rúgott fáradt önérzetébe a fiatalos gúny sárcipője. Pedig szinte kiköpött mása volt az összes komolytalan, puhatestű vicc azoknak, amiket ő maga is elsütött évekkel ezelőtt. Most mind visszacsapnak. Az összes az arcán landol, súlyos pofonként égeti bőrét, fülei mélyvörösre gyúlnak, ahogy a zúgó idegek párnafáin egyre magasabbra mászik benne a búgóideg. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- A szobapapucsot se rúgta le, Józsibá’? … A saját nadrágjában jött, vagy kölcsönkérte az asszonytól? … Láttam a héten a lányát, hát az apjára ütött. Vagy csak fog, mikor hazatámolyog. … Fölhívjam a feleségét, hogy kikérhetem-e a következőt? Nehogy holnap ne engedje ki játszani a rosszfiúkkal! …</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Klisé. Felnőtt ember az ilyesmit fel se veszi. Józanul. De Józsibá’ egy órája, három korsóval ezelőtt sem volt józan. Szellemileg visszasüppedt a sértődött, dackorszakában tobzódó óvodás szintjére, mikor egy kisautó ideiglenes birtoklásának joga fölött képesek voltak ölre menni, akár a legjobb barátjával is. Annyit azonban elértek nála a hosszan nyúló évek taknyos meghunyászkodásai, hogy nem esett ököllel az első szembejövő alaknak. Se a másodiknak. Kiölte belőle a hirtelen lobbanékonyságot a tűrés, a tarkóján ücsörgő, állandósult nyomás. A „mi lesz holnap” rémképe. Leutálta hát az utolsó korsó utolsó kortyát – ami, bassza meg, tényleg nem esett jól –, aztán kurta köszönömöt morgott a hátramaradó kollégáknak, s rövid kilengésekkel a külvilágnak vette az irányt. Várt rá az otthon. Az édes!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A hazaúton nem hallotta a kutyákat. A hazaúton nem tűntek föl neki a spórolás végett szakaszos közvilágítás vakfoltjai. A hazaúton nem hördült fel, mikor megbotlott a repedezésnek indult járda buktatóin. Csakis a hozzávágott, szúrós élcek pofonjai égtek a fülén, a gúny éles nyelve nyalogatta tarajokba gyűrődő agyvelejét. Ide jutottunk! Szájára veheti akármelyik gyüttment kis senki. Olyanoktól kénytelen tűrni a sértést, akik még jócskán a nadrágjukba szartak, mikor őt már apja egyedül indította fát hordani a Zetorral. Kicsiség volna? Parasztok légnemű, megfoghatatlan gőgje? Meglehet. De aki nem bír évszázados okiratokon lejegyzett, cirádás családfával, akinek nem díszíti falát a megszerzett iskolák bekeretezett tanúsága, aki nem bízik a templomban zengő mindenható kétes kegyességében, annak mi egyebe van? Semmi. Csak amit két eres, fáradt, cserepes kezével össze bír fogni. A maroknyi tisztesség. Ha másnak nem is sok, de neki a világ. Ami lassacskán össze találta borulni magát; úgy, hogy észre se vette. A kurva életbe!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Vicsorogva fogadta a kiskapu, vicsorogva a kölyökkutya. Mintha el se ment volna. És a konyhaablak ugyanolyan éberen pislogott rá, mint néhány órával ezelőtt. Egy örökkévalóság. És minden ugyanaz. Csak a fejében torlódott össze valami szokatlanul. Tudta, mi várja odabenn, csak azt nem, mihez kezd vele. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Hát itt van, a muslinca! Szépen nézel ki Jóska, mondhatom! – köpte arcon az asszony borotvahangja. Még mindig itt bagóznak, a hajcsavaró alól leselkedő marionettek.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ha józanabb fejjel tér haza, csupán a pikolók édes tompaságával felvértezve, feltűnt volna, hogy a két nő sem tiszta. Alaposan bekonyakoztak egy üveg olcsó Napóleonból, míg távol volt, s időközben laposodó pillantásaik megteltek az életre szóló csalódottság rosszindulatával. A ráadás korsók elfödték előle ezt az apróságot. Mint az idegen bakancsokat az előtérben. Pedig ott volt, egy pár elnyűtt negyvenegyes. Nem is túl idegen.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ugyanis ahogy a fürdőszobának fordult, maga mögött hagyva a párlatot lehelő szájakat, megnyílt a fenyőajtó, s kilépett rajta az após, ez a rókaképű, puha kis ember. A zugivástól göcsörtös, félérett szilvára emlékeztető orra aprókat rángott, ideges szeme jobbra-balra cikázott a két nő között, mintha ahhoz is a lányától s az unokától kéne engedélyt kérjen, hogy köszönjön a vejének. Otthon ezt szokta meg. A pondró. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Maga minek jött ide? – hallotta meg saját, ijesztően elváltozott hangját, ahogy a köszönést kihagyva a sápatag öregre mordult. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Szervusz, Jóska…hát, csak…tudod…a Jutka hívott át, hogy csináljam meg a zárat. – csipogott a madárnyakú kis ember, s ijedt tyúkszemeivel a háta mögé pillogtatva keresett magának valami erősítést. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Hogy mit csináljon meg? – emelte meg a hangerőt, közben érezte, ahogy a hirtelen lehúzott búcsúkortyok még inkább a fejébe tódultak, s szeme előtt vörös buborékokat táncoltatott a fáradtságra telepedő, vérig sértett önérzet. A háta mögött ekkor megszólalt az öreg segítségére siető felmentő sereg. Lánya szesztől rekedő varjúhangja a tarkójába mart:</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Azért hívtuk át a papát, hogy megszerelje végre az ajtót. Mert te képtelen vagy rá, ahogy akármi másra. Ha rajtad múlna, akárki betörhetne, mert még egy rendes ajtó sincs ezen a rohadt házon. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Az ám! – kontrázta meg az asszony – Ott iszogatsz a cimboráiddal egész este az Ilonkánál, vén kecske létedre! Itt meg szabadon bejárhat akárki, mert nincs megcsinálva a zár…</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- És mégis mit vinnének el? Titeket? – fordult sarkon, faképnél hagyva a vénembert, aki kihasználta a pillanatot, s a korához mért fürgeséggel a bejárat felé slisszolt. – Maga meg csak iszkoljon, holnap elszámolok magával is! – rúgott utána az öregnek. S a mozdulat végén levált lábfejéről a sietségben felrántott, befűzetlenül maradt munkás bakancs, majd nagy ívben beleszállt a kátránytól és zsírgőztől ragacsos konyhaablakba, miközben a kihulló pelyva aranyszínű üstökös-farkat rajzolt mögé a levegőbe. Az üveg hatalmas robajjal szilánkokra tört, beterítette a konyhaasztalt – meg az ablak alatt alvó kölyökkutyát, aki vonyítva rohant a hátsó udvar menedéket nyújtó bokrai közé.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egy fél pillanat erejéig néma csönd ülte meg a félhomályos helyiséget. De csak egy röpke másodpercre, amíg meghallották az öreg mögött becsapódó, recsegő kiskapu zörgését. Aztán egyszerre kezdtek üvöltözni vele, ahogy a torkukon kifért, olyan hangerővel, hogy az utca több ablakában kigyúltak a fények; kíváncsi fejek jelentek meg a félrehúzott sötétítőfüggönyök mögött. Bekapcsolt a falurádió.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A két irányból érkező, bő nyálú szitokhalmaz sűrű kenyértésztájából képtelen volt kihámozni akár egyetlen értelmes szót, ami az agyában folyamatosan munkálkodó alkohol miatt amúgy is nehezére esett volna. A fejébe tóduló vértől égtek a szemei, fülében egyre erősödött valami zúgás, szét akarta feszíteni a halántékát. Egyszerre összetorlódott benne az egész este, az egész nap, a megalázó évek, az egész, hitvánnyá lett élet, és érezte, hogy többé képtelen parancsolni a saját testének. Kidagadtak nyakán az erek, szemében talán meg is pattant néhány, mikor a bejárathoz lépett, hogy kifordítsa sarkából azt az átkozott, zárhatatlan, szoruló, nyikorgó, megvetemedett, rühös ajtót – vagy akár az egész világot. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A két nőbe egyszerre szakadt bele a szó, ahogy feje fölé emelte a böszme nehéz, üveges tákolmányt. Egy mozdulattal megpördült, s megállt velük szemben. Belenézett az asszony rémült, kásás szemébe, olyan mélyen, mint már sok éve nem tette, és teljes erejéből fejéhez vágta az éles szélű fadarabot. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nagyot csattant a nő koponyáján a zománcozott ajtó – majd még nagyobbat, mikor egymás mellé terültek a középszerű, szürke mintás cementlapokon. Józsibának ekkor tűnt fel, hogy torkaszakadtából üvölt. Szavak nélkül, artikulálatlanul. Mint egy vadállat.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">És egyszerre elvágták, megszűnt fejében az iszonytató nyomás. A mozdulatlanul fekvő feleségéről lassan lányára emelte tekintetét, aki halálra vált arccal meredt rá. Mint aki kíséretet lát. A háta mögött tátongó, üres nyílásra bökött a hüvelykujjával:</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Na. Most már nem szorul. Csak kicsit huzat lett. – a lány még mindig mozdulatlanul állt ott. Csak meredt rá, kidülledő szemekkel. – Mire vársz? Mehetsz.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Leült a székre és elnagyolt mozdulattal lesöpört néhány üvegszilánkot a viaszkos vászon abroszról. Rányúlt a csaknem száraz konyakosüvegre, maga elé vonta, hozzá egy üres poharat, és kitöltötte a palack alján árválkodó fél decit. Egy hajtásra, gallér mögé. Többet úgyse árthat. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem vette észre, mikor rohant ki a lány. Az asztal túlfelén heverő, gyűrött barnaszofis dobozban kallódott még vagy öt szál koporsószög. Tíz éve leszokott…bassza kutya! Kivett egy szálat, a gáztűzhely mellől szerzett dobozból sercintett egy gyufát, majd komótosan, pöfékelve kicsoszogott a bejárat elé és leült az alsó lépcsőfokra. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Milyen jó. Csend van. Nyugalom. Füstkarikákat fújva felbámult a csillagos égre – s ekkor áttörte a csend tömésfalát két messziről jött, kékhangú sziréna egymást kontrázó, bűnbánatos sikítása.</span><br />
<div>
<br /></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-56300934364535641072017-10-01T01:13:00.001-07:002017-10-02T05:36:53.145-07:00Patanyom<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Máig se tudja szerintem senki megmondani, hogyan és mikor bukkant föl a bolond holland a falu környékén. Egyszer csak ott volt, mintha ez volna a legtermészetesebb dolog a világon. Hogy a Dél-Dunántúl eldugott, zsákszerű sarkában, a helyben született, földes körmök fekete pereme alá észrevétlen bekússzon egy kétméteres, tejfölszőke, vörhenyes bőrű, böszmenagy külföldi, oldalán nevetségesen apró termetű pónijával; akár egy szürreális filmszatírába erőltetett, gyengécske geg. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egyébként rohadt fülledtre sikerült az a nyár, augusztusi uborkaszezonhoz mérten is inkább hasonlított a presszó egy túlzsúfolt, felforrt hering-konzervre, mint menedékre a kánikula elől. Izzadt őstermelőszagba burkolózva lóbáltuk fejünket a szocialista ipar bútorcsodái fölött, kedvetlen hallgatagon csöpögtettük el maradék életerőnket pórusainkon át a linóleumra. Az egymás mellé bambulás ilyen bensőséges szeánszain valahogy még inkább a semmi közepe felé száguld ez a hely – gondoltam, mikor egyszer csak Irénke néni véletlenül, vagy csak unalomból, szóba hozta a turistánkat. Baszki, tényleg! – csattant hatalmasat a tantusz a porba, ott az a félőrült a templomkertben, és szinte tudomást se veszünk róla! Hiába a „mi turistánk” nagyzoló titulus, mégis, mintha túl valótlannak tűnt volna ahhoz, hogy egyetlen butácska pletyka is lábra kapjon róla. Semmi. Az égegyadta világon semmi. Egy forgalmasabb helyen, a Balaton-parton, vagy bármelyik nagyobbacska városban hagyján, fel se tűnik egyel több idegen arc; de itt, ahol a madár se jár, csak repül…ennyire lustává tette volna a csupafül-csupaszem mikrokozmoszt az árnyékban negyven fok? </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Legfurcsább az volt, így visszagondolva, hogy a véresszájú öregasszonyok is hallgattak róla – talán szégyellték, hogy sasszemük elsiklott a faszi megjelenése fölött, s egyszer csak ott volt, kész tény, mindenki tudott róla, s nem akadt köztük egyetlen, aki azt mondhatta: „én láttam meg először”, vagy: „már mikor meséltem magának, hogy itt van ez a hollandus!” A férfiak meg talán röstellték szóba hozni, mielőtt egy öregasszonynak eljárna a szája. Hogy venné ki magát…még hogy egy férfiember előbb pletykáljon az asszonynépnél…az lenne csak a szép világ…pedig nem kellett őket félteni! A kisfröccsös poharak fakuló üvegfalai fölött legalább annyi „titok” cserél gazdát, legalább annyi szóbeszéd csapong verébszárnyain, mint a muskátlival felcicomázott csipkefüggönyök mögött, duruzsoló gázrózsák árnyékában. Csak a rátarti büszkeség öles gátja, az áll sziklaszilárdan, szab gátat a látszat-elvek szófolyamának.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">De leleplezte őket az erőltetett közömbösség, hogy a megdöbbenés leghalványabb szilánkja sem bökte át a cserzett ránclovagok arcbőrét, mikor Irénke flegmán kiköpte a száján:</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Láttátok a hollandot tegnap? Valami akkumulátort adott be az Áfész-boltba, hogy töltsék föl neki. Állítólag a lovának a kerítéséhez van, vagy mihez. Jóska, a vejed nem mondta, mihez kell neki az az izé?</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A véletlenül elejtettnek tűnő mondat egy szempillantás alatt célzott lövéssé vált foghíjas szájában, ugyanis Józsibá’ veje volt a boltos, a lányával ketten vitték az üzletet, neki mindenképpen tudnia kellett valamit a dologról. Bele is vörösödött alaposan, mintha csaláson kapták volna a pakli fölött. Szerencséjére a melegtől kihevült képén nem volt feltűnő a zavar, sikeresen letudta az orvtámadást egy kurta torokköszörüléssel, s kész válasszal a nyelvén lökte gallérja mögé az utolsó korty zala gyöngyét. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Mondani nem mondta, de láttam. Az ilyen kicsike villanypásztor, mint amivel a gazdaság őrzi a kukoricáját a disznóktól, csak gyengébb. Ahhoz kell neki az akkumulátor. – húzta ki magát büszkén.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A kocsmanép egyhangú hümmögéssel vette be a logikus választ. De Irénke ezzel a nyitómondattal alaposan odabaszott a fülledt semmittevésnek. Szinte hallatszott a fogaskerekek kattogása, miként őrlik a kapott információ-morzsákat, s panírozzák bele vele saját, megtokosodott véleménygombócukat. Fürkészőn tekingettek körbe; a buborék kipukkadt, szabad a vásár, csak vegye fel a fonalat valaki végre!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Röhögtem magamban, mennyire feszélyezi a sok egymás arcához szokott figurát, ha valami újról kellene beszélni; aranyos elesettek ilyenkor, akár a fészkéből kipottyant fióka, mert völgy fenekén megbúvó tó-életükbe betört a tágas külvilág viharszele, és hullámzó, iszapos csatatérré változtatja az egy rugón himbálózó gondolataikat. Biztos fáj. Nem, mintha ezzel az állóvízzel baj lenne – sőt! Elsősorban emiatt döntöttem úgy anno, hogy visszajövök a mostohán elhagyott szülőfaluba. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Annak ellenére vártam a közbeszólással, hogy a minap elbeszélgettem – dadogós, tördelt angol mondatokban – az ürgével, így aztán a többiekkel ellentétben tudtam jól, miért jött, meddig marad, merre megy, szóval mindent, amire a körülöttem ülők epekedő kíváncsisága zsigereiből áhítozott. Épp eluntam a semmittevést, s gondoltam: megkönyörülök rajtuk. Már nyitottam volna a szám, mikor szétlebbentek a bejáratra aggatott műanyag szalagok, s a hatmillió léggyel együtt Hugyos Pista rontott a helyiségbe. A szokásosnál is zaklatottabb arcot vágott, pedig ma még színét se láttuk a kocsma környékén. Tehát még nem a megszokott delírium. Valami más lesz, amit, úgy tűnik, pillanatokon belül el fog hadarni. Lerí a képéről, hogy ha akarná, sem tudná magában tartani. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Pista az a fajta falubolondja, aki tényleg minden poros út végén szunnyadó, múltidéző kisközség – vagy kis közösség – sajátja. Lehetne fajtája fröccsöntőformája, elátkozott prototípus, génhibás őssejt egy fertőzött laborban. Apja, anyja téeszes szarlapátolók voltak valamikor, úgy ezer esztendeje, mikor még volt téesz, temérdek marhával, amik tonnaszám termelték a trágyát, és ezt össze kellett lapátolni valakinek. Pista hajdanvolt szülei ennél többre amúgy se lettek volna alkalmasak. Így aztán a folyton dühös, keserű páros a szarba fulladt hétköznapokat pancsolt borokkal öblögette, ugyanebben a kocsmában, ahol most mi is hasonló szellemben ünnepeljük a saját hétköznapjainkat. Ahogy lenni szokott, a két, elemiből kibukott szeszkazán egymásban talált kiutat a szülői házból. Polgári esküvő, hasas menyasszony. A vedelést eztán se hanyagolták, így mikor a szegénysor-végi vályogkunyhóban Pista kidugta seggét az anyja lába közül, nyakán a köldökzsinórral, a bába varjúkarmai egyből a fogyatékosok billogját égette a lila kisember bőrébe. Alkoholista szülők, ráadásnak pedig egy alapos oxigénhiány; ahogy Orwell mester mondta egyszer: duplapluszjó. A májzsugor pedig tette dolgát, pár év alatt elvitte aput, elvitte anyikát, Pista a nagymamára maradt, akivel azóta is békésen versenyeznek a ravatal felé vezető célegyenesben, egyikük mellett a felgyűlt évek, másikuknál a rövidnek jósolt élet billegeti a mérleg nyelvét. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Pista él-hal a faluban keringő, piszlicsáré hírekért. Ha egy másik, rendezett körülmények uralta világba születik, menő újságíró lenne, mert egy döglött tyúk körül is olyan elánnal indít oknyomozó riportsorozatot, mintha az atomválságról, frissen felfedezett földönkívüli életről, vagy váratlan olimpiai győzelmekről tudósítana. Egyem a szívét. A szánakozó, lenéző tekintetek mögött titkon mindenki irigyli, mert sohasem unatkozik, az ő zárt világa hatalmasabb valamennyiünkénél. Ezek után el lehet képzelni, egy külföldi(!) idegen(!) felbukkanása mekkora hatással volt hiperaktív, szenzációszomjas szellemére. Szerintem nem is vett levegőt, amíg eldarálta szűkös hallgatóságának a nagy újságot.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Láttátok a hollandembert? Ott van a pici lóval, ott, a templomnál, a gesztenyefák alatt. Sátra is van, meg minden. Abba’ alszik, igen. Sátorba’. Láttátok? Én nem láttam, eddig nem, mer’ nem vótam itthol, képzeljétek, elvótam a mama tezsvérénél, de mire megjöttem ez má’ ott vót a templonyná’, és van neki a pici lova, és odamentem hozzá, és adtam neki kockacukrot, igen, amit a mamától szoktam lopkodni, ha nem figyel, és haragszik érte, meg kajabál, de csak ha észreveszi. Most ügyes vótam, és nem vett észre. És adtam a pici lónak is belőle, és akkor odagyött a hollandember, de nem értettem mit mondott, pedig lassan mondta, és akkor megijedtem, hogy nem lett vóna szabad cukrot adjak a lovának. Nem vót mérges, nem kiabát, de nem értettem, miket mond, biztos nem magyarú mondta, azé nem értettem. A pap mondta, hogy azé’ beszél furcsán, mer’ holland. Mi az, hogy holland? Valami betegség? Ugye nem kaptam el, utálok kórházba lenni, és nem is nyúltam hozzá, csak a lovacska fejit simogattam meg. Ti is láttátok? A kis padon, ott száradnak a hollandember ruhái, biztos az ártézi kútba’ mosott, mer’ mosógépe az nincs neki, a pici ló azt biztos nem bírta vóna el, de a kerítése az csíp, nagyon csíp, véletlenű megfogtam, és akkor fájt, nem is nyúltam hozzá utána, mert már tudtam, hogy csíp, vigyáztam, úgy adtam a pici lónak a cukrot. Irénkenéni, hoztam a mama pénzit, küdte, hogy aggyam oda, a múltheti boré’, de a visszajárót kéri. De Irénkenéni, kaphatok inkább kockacukrot érte? Nem merek má’ a mamától venni, megin kikapok, és azt nem szeretem, mer’ olyankó kiabál is. Netessék neki megmondani, hogy cukrot kértem a pénzé’. Vagy ha vóna egy répa, az is jó lenne, a tévébe láttam, hogy a lovak szeretik. Mennyi a répa? Kigyün a visszajáróbó’ ugye?</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Miután hetekig zsörtölődött a hitel miatt, amiből úgyse lát többé egy vasat se’, Irénke néni a kasszagépbe süllyesztette a mocsoktól ragacsos érméket, kivett egy marékra való kockacukrot, és a tartozásból visszajáró pár forinttal együtt Pista markába nyomta.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Vigyed csak, Pistukám, add a mamának a pénzt. Aztán a cukorka ingyen volt, vigyed csak a lovacskádnak! És ne félj, nem mondalak meg. Erre a hülyére nem lehet haragudni. – Ezt persze már nekünk mondta, csak úgy félhangosan, miután az örök gyerek lélekszakadva kiviharzott, markában a váratlan szerencse fehér kockáival.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Örültem, hogy végül nem rám maradt a jégtörés, és Pisti közbelépett, hogy előadja ezt az infantilis nagymonológot. Jobb szeretek az árbockosárból figyelni, mint a kormánykereket tekergetve vezényelni egy ilyen ingatag hajón, pláne ilyen alkoholtól eltompult legénységgel. Innentől szabadon folyt a szó minden szeszszagú szájból, elméletek és teóriák felhőkarcolói emelkedtek, tornyosultak a palatetős tömésház fölé, s a holland annyiféle verzióban született újjá az ittas agyvelők oltárán, hogy alteregóival megtölthette volna valamennyi feltételezett párhuzamos univerzumot. Jókedvűen bólogattam, csámcsogtam a pletykapiramisokon, vagy kétkedve hümmögtem a vadabb teóriák fölött. Hát, na: piszkosul mulattatott az egész szituáció. Az még inkább, hogy a közelében se járt senki a valóságnak. Túl egyszerű, fantáziátlan és szürreális lett volna nekik. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A holland ugyanis nem volt újkori Don Quixote, modern kóborlovag, bujkáló főnemes, álnévvel élő kém, se védett koronatanú új személyazonossággal, vagy főhadiszállást vadászó drogkereskedő - csak egy tüntető hippi. Semmi egyéb. Átlagos,középkorú, unatkozó idealista. Egy szép napon felébredt, gondolt egy nagyot, házi-kedvence, az aprócska póniló oldalára sugárveszély jelet pingált, fogta az elnyűtt fesztiválsátrat, némi fűszagú ruhaneműt, meg a bankkártyát, amire üzembiztosan landolt az állami segély minden hónapban, és nekivágott a világnak, hogy felhívja az emberek figyelmét a nukleáris energia káros következményeire. Nagyjából ez volna az utolsó dolog, ami a helyiek eszébe jutna, mikor a faszi háttértörténetét próbálják összerakni. Itt az ilyen megfoghatatlan dolgokkal, amibe beleszólni úgysem tudnak, senki sem foglalkozik. Az a generáció már rég elhagyta a falut, írmagjukkal együtt leléptek, mint kurva a sezlonyról, s csak a világhálótól viszolygó, magukba zárkózott és lassacskán kihaló öregeket – saját szüleiket, s nagyszüleiket – hagyták hátra. A hátramaradtaknak pedig nem tölti ki mindennapjait az internet hírkavalkádja; jó, ha az esti híradót megnézik az üzembiztos sorozat után. Szigorúan a közszolgálati csatornán. Az a biztos. Se lájkok, se intim részletek önmagukról, egymásról, közszemlére hányva, vagy előnyös szögből lőtt fotók a gazdagon pakolt ebédlőasztalról - szerencsére. Minek? Ezért is szeretek inkább csak nézelődni, és nem bolygatni az állóvizet – nehogy valami mérgező gázt eregető iszapréteget is felkavarjak. Mégis kinek lenne jó? Senkinek.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Dolgom nem maradt, pénzem elfogyott, az utolsó fröccsömben pedig egy rövid kortyocska árválkodott egymagában, úgyhogy sebesen megszabadítottam a kínjaitól, és hazafelé vettem az irányt. Napközben úgyis képtelenség ilyen melegben dolgozni, majd a vaskos falak közt várom ki az estét. Akkor jöhet a magam háza tája, sötétedésig. Holnap ugyanígy. S azután, és aztán is. Minden nap. Megnyugtató egyhangúságban, de sosem unatkozva.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A hollandot innentől szájára vette az egész falu, sikerült folyamatos beszédtémává válnia, csak nem egészen úgy, ahogy az otthon lágy ölén elképzelte magának. Sajnáltam érte csórikámat. Másnap fel is kerekedtem, hogy meghívjam magamhoz, ne az utcai kútnál mosakodjon már. Hát hol marad a jó öreg vendégszeretet? Hely akad neki nálam – mással úgyse szolgálhatok. De úgy tűnik, maradt másban is jó házigazda, mert szabadkozott, hogy kézzel-lábbal ugyan, de elígérkezett Pistáékhoz. Az előző napi „picilóval” történt barátkozása és élménybeszámolója óta le nem szállt volna a nyakáról, folyton körötte sürgölődött, a nagymamát pedig addig nyaggatta, míg estefelé a kesernyésre pácolt, alkoholszagú öregasszony végül felöltötte a szebbik kínai papucsát, kicsattogott a templomhoz, és Pista hatásos pantomimjától kísérve meginvitálták magukhoz. Amíg a faluban van, alhat a gyerekek régi szobájában, ami ott áll, bebútorozva, ürességtől szomorú, lezárt ablakszemeivel.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Abban a pár napban többször meglátogattam. A füstös tömésházban fenntartott, üres szobában a ráncos öregasszony friss ágyneműt húzott, s a Józsibá’ vejének boltjába a vendégnek járó illatos szappanért is elszalajtotta az ötvenéves unokát. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egyik este – Pista legnagyobb örömére – átjött hozzám a holland, megkóstolni a tavalyi bort, meg a tavalyelőtti pálinkát. Így Pista egész estére magára maradhatott a „picilóval”; becézgette, babusgatta, s annyi finomsággal tömte, hogy Caligula lovának nem volt olyan császári dolga életében, mint aznap ennek a girhes póninak, az elhanyagoltan burjánzó szegényház udvarán. </span><span style="font-family: "courier new", courier, monospace;">Ha kettőnk angoltudását fölvakartuk volna az utolsó, véredényre kozmált morzsáig, és összekupacoljuk egy tányéron, akkor se adott volna ki egy épkézláb mondatot. Valahogy csak sikerült megértenünk egymást. Annyit mindenesetre kihámoztam a szavaiból, hogy szegény mennyire naiv szemekkel nézett a szélesen elterülő láthatárra. Odahaza, valami méregerős marokkói fűtől kábán rátört a látomás, hogy egy világkörüli zarándoklaton, amit a szentekhez hasonló alázatossággal és nélkülözésben fog eltölteni majd egy csapásra sikerül kinyitnia az emberek közöny-csipától összeragadt szemeit. Hogy a tucatnyi lehetőségből miért épp az atom, és hogy miképpen tud a nukleáris veszélyről világosságot gyújtani a lovacskája oldalára pingált piktogram – képtelenség lett volna emberi nyelven elmagyaráznia. Valószínű ő se tudta, vagy csak nem gondolta át eléggé. Jobb is. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Elmondása szerint odahaza a – nálunk jólétnek számító – kényelmes átlagkörülmények kerítése mögül nem hajlandók kinézni az emberek, csak a nagyra nőtt közhelyeket és önnyugtató aforizmákat hajigálják át a kívül ácsorgóknak, ezért jobbnak látta, ha felköti az útilaput, és a szélesebb világ kertjei alatt próbálja hinteni az igét. Nem akartam elkeseríteni, milyen hiábavaló küldetést vállalt magára, mert szimpatikus figurának tűnt – én pedig az ötödik pohár után túlzottan kiábrándultam a nagy tervek még nagyobb tettekké formálásához. Ráhagytam az idilli álmot, s megtartottam magamnak a saját rémképeimet. Hogy jobb esetben is legfeljebb a második szomszédig látunk el, komám, nem ám az atomerőműig, ami istentelen messze esik ide! Amivel nem is lenne baj, ha mindenki elnézne legalább a második szomszédig. De legtöbbször még az is túl távoli cél. Az a helyzet, hogy a saját portáján söpröget, gyomlálgat a nagy büdös, kollektív lelkiismeret. Nem tarthatsz tükröt a magasban vonuló orrok alá, mert mindenki csak önmaga képmását nézegetné benne. Ez van, komám! De inkább ne legyen igazam! Jobban járnánk a te rózsaszín álmoddal, annyi szent.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem egész egy hetet töltött a faluban, a vasárnapi misére hívó harangszót már a furulyázó kukoricások közt hallgatta, szemben a kelő nappal, vállán a küldetés-kereszttel, zsebében a biztos havi megélhetéssel. Hátra csak a biztos havi pletykálni valót hagyta, meg a repedezett aszfalton elhullatott lócitromokat. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Pista betege lett a póni elvesztésének. Egy kicsit. Szerencsére a szűkre szabott értelem hasonlóan korlátozott emlékezettel párosult, így kedd délután újra ingyen-fröccsért álldigállt Irénkénél, miután egész nap hurcibálta a hitelezőknek nagymama tartozásainak csökött törlesztő-részleteit. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Következő héten a kánikula még feljebb tekerte a termosztátot, kifacsarta belőlünk a maradék nedvességet is. Lógó leveleinkkel kornyadoztunk a presszóban, mint a szomjazó gyümölcsfák az udvar végében. A holland már csak ímmel-ámmal került szóba, elkedvetlenedett mindenki, megkopott a varázs, visszahúzta nedves csigatestét a vánszorgó pletyka – ilyen melegben inkább csak üldögéljünk és hallgassunk nagyokat, gyerekek! Egyedül Irénke néni csípős szája állta a cserepesre vált sarat, próbálta fenntartani az érdeklődést – bármi iránt. A beszélgető vendég hamarabb lesz szomjas. Jobb híján ilyenkor a „turistánk” menti zavarosban próbálkozott.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Te Jóska, csinálj már valamit a lányoddal, hagyjon békét annak a szerencsétlen Pistának! Szegény hülye nem tehet róla, hogy az öreganyja odavitte azt a hollandot, a lovával együtt, mikor még maguknak sincs elég pénzük, nem ám vendéglátót játszani napokig. Tegnap is, mikor jöttem kinyitni, azt hallgattam, hogy szidja ezt a szegény hülyét a boltajtóban, mindenki füle hallatára. Hát mit ártott az neki? </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Józsibá’ megszégyenülten hümmögött a bajsza alatt, hogy már megint őt kell baszogatni, és ő ugyan nem tud csinálni semmit, olyan a lány, amilyen. Hiába, hogy a vejével együtt nem ér a bőrük két forintot, de övék a bolt, neki is hitele van náluk, az asszony el is zavarná otthonról, ha szólna egy szót. Irénke éles nyelvét ennyivel nem lehet elhallgattatni.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Engem nem érdekel, kinek hiteleznek, játsszák a városi urat, csak mert három boltot visznek, és két autóval járnak. De annak a szerencsétlennek hagyjanak békit! Az nem tehet semmiről. Se arról, hogy nincs ki a négy kereke, se arról, hogy a csóróvalagú öreganyja teszi a Csekonics bárót, befogad minden koszos gyüttmentet. Pfujj. Én be nem engedtem volna a házamba, nem ám illatos szappant venni, meg külön főzni, mikor nincs olyan ember a faluban, akinek ne tartozna. Annak sincs több esze, mint az unokájának. De ettől még nem kell a gyereket szidni. Nem tehet róla, hogy az öreganyja is ilyen hülye.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ekkor már kezdtem elunni a sárdobáló, ujjal mutogató kétszínűséget, ami egyszeriben megtöltötte a savanyú levegőt. Gallér mögé csúsztattam a háztáji fröccsöt, kikértem a következőt, és kiballagtam a hátsó ajtón, hogy a vén diófa alatt rágyújtsak egy kesernyés bagóra. A füstbe bambulva irigyelni kezdtem kicsit a szent őrültet, hogy fogalma sincs, mennyire hiábavaló a buzgó igyekezet, amivel meg akarja váltani a világot. Hogy nem látja mindazt, amit maga mögött hagy, amik kibukkannak apró lova patanyomaiból, és hogy ezeknek az égegyadta világon semmi köze sincs a saját céljaihoz. A népmesei igazságok százesztendős tanulságait. Hogy csak az ad szívesen, akinek nincs miből, és a felszínes fösvény ma épp úgy megveti őket érte, mint mikor a régi szegényemberek gyerekmesét formáltak evilági nincstelenségükből, a túlvilági igazságosságra várva. Hogy tényleg nem lát el senki, csak a szomszéd kerítéséig. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ő a szerencsésebb. Neki ott az atom hajtotta szélmalom, a rózsaszín álom, és a hit, hogy tényleg képes tenni egy jobb világért. Nekünk marad a savanyú bor, a kesernyés cigarettafüst, a kátyúk, s bennük az augusztusi naptól megaszalódott, pókhálósra repedezett lószarkupacok.</span><br />
<div>
<br /></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-6643096661482572922017-07-28T00:07:00.001-07:002017-07-28T00:18:19.409-07:00Az ürdüng hídja<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Ez meg mi a faszt bámul? Tetszünk neki?</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Négy hónapja az első magyar szavak, amik megcsapják a fülem. Ha otthon lennék, biztos visszakaffogok, valami velőset, hogy felháborodott szóváltás legyen a dologból, amin majd órákig röhöghetek magamban, vagy elmesélhessem este a többieknek. De nem szólok vissza. Nem vagyok otthon. Nincsenek többiek.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Gondolom, a ferdepóznát veszik célba, ahogy az idelátogató népek elsőnek szokták – mi is megejtettük a stációt, annak idején. Mintha évek teltek volna el, pedig csak hónapok. De a röpke látogatás után, az éjszakai rácsodálkozással véget is ért a több évszázados mérnöki balfogás révülete, s mi azonnal a pisai éjszakába vetettük magunkat. Ma pedig, akár a helyiek, hiába csodálom a tornyot, csak a „tudom, itt van” típusú elfogadás maradt meg az első találkozásból. Így kell lennie.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Négyen vannak. Mármint a hazámfia turisták klánja. Zsírtest úr, aki magabiztosan kopaszodik a horgászsapka alatt; Zsírtestné őnaccsága, rikító melegítős, hurkás körvonalaival bokáz az oldalán, sántikáló túlsúlyával ellensúlyozva gyermeteg arcjátékát szívja magába az antikvitás húgysavszagát; egy távolinak tűnő rokonnő, lilára őszített toronyhaj tövén izzadja le a naptejmázat az alapozóról, s a későn érő, szoknyamenti biztonságban evickélő Mamakicsifia. Arcukról lesír, hogy fagylalt lesz az ebéd. Csavaros.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hozzáértő szemmel fürkészik a várostérképet, mindösszesen erre a két mondatra méltatják bennszülöttnek vélt figurámat, s baktatnak is az Arno mentén sietve, nehogy ledűljön az a kurva torony, mielőtt megnézhetnék. Még a végén mázlijuk lesz és sikerül lencsevégre kapni a pusztulását, hogy a szerencsétlenség okozta váratlan szerencse egy életre kitömje a mindennapi bélszínre szomjazó beleiket – kár, hogy az elképzelt sikeren is osztozni kell pár száz japán turistával.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Tudom, felszínesen ítélkezem. Ismeretlenül is felszínesnek képzelem őket. Mentségemre szolgáljon: adja magát! Az otthonról hozott katonai málhám mellettem hever a kőkorláton, szándékosan feltűnő buzgalommal gyűröm a nemrég hozatott, kincset érő barnaszofi dohányt a cigipapírba. Nem tűnik fel. Digó szofi. De nem húzom fel magam. Minek? Mi a faszt bámulhatok? Sztereotípiákat, gyükerek, tömény sztereó típiákat.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A poén kedvéért a nyomukba szegődök – na jó, egyébként is arra van dolgom. Partra vetett bálnákat juttat eszembe esetlen vergődésük az idegenhon homokjában; úti szótárból kölcsönzött, darabokra tört olasz vartyogásuk, ahogy útbaigazításért kalapolnak a folyton siető, mégis ráérősen tesze-tosza helyieknél. Nem szép dolog, persze, s idegen vagyok magam is, mégis megszáll valami bennfentes felsőbbrendűség, amit, ha felkötnek se tudnék megmagyarázni, honnan ered. Talán csak az a bajom, hogy annyira tipikusak. Annyira megfestettek. Annyira filmvászon és annyi ezer alkalommal leírt az egész, hogy már zavaró. Talán csak az a bajuk, hogy mindennel akad valami bajuk. Hogy úgy akarják látni a világot, hogy nem merülnek el benne. Üveggömbben. Az volna a jó! Kihagyni a húgyszagot, a megélhetésért arrogáns, esernyőt áruló szenegáli háborús bűnösöket, a tuniszi hasiscsempészt, bokáig érő csikket a macskakövön és az öt centi távolságból is üvöltve-hadonászva beszélgető helyieket. Ezek nélkül mi értelme az egésznek? Gúgl sztrít? Az ilyenek akarnak Indiában marhapörköltet zabálni. Hogy is mondogatja mindig Carlo? Compripa, o lo fai in casa? Megveszed a kenyeret, vagy megcsinálod otthon? Kezdem érteni. Kinézem belőlük, hogy üzembiztosan lapul a szatyorban pár rántott húsos zsemle, termoszban kávé, tubusnyi teszkós naptej, szalmakalapnyi közönyös felsőbbrendűség. Merre vannak a látványosságok? És a meki?</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Szívom a hazai füstöt, fürdök a hazai beszédben – kis híján. Mert ezek pestiesen sejpegnek. Lehet ez az igazi bajom velük? Émelygés kerülget a gömbölydedre kerekített, választékosnak szánt szavaiktól. Bár esne a szájukból ízes somogyi bakkancs, tolnai hunnand, ormánsági éngöm, akár borsodi furik, vazs megyei kágyilló! Zalaissan darált, nyálcseppekben fürdetett „t” betűk. Vegeta-testű ólomgalambok, sótlan a lelketek! Meggyorsítom inkább a lépést, kámforosan elillanok mellettük egy macskaköves sikátorba. Az ír kocsma felé! Elkések a találkozóról egy pöttömke szerb kollegával, ami egy ingyen fuvar előtti korsó sör mellett esedékes. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hogy ki az aprócska szerb? Niko, a százhatvan centin megrekedt politikai menekült. Vadregényesnek hangzik, valójában – fene tudja. Ő mindenesetre büszkén meséli mindenfelé. De hogy lehet egy gyerek politikai? Csak hétéves formán lehetett, mikor eljöttek Szerbiából, kilencvennégy környékén. Tény, hogy apja, Niko bácsi a zoknis fiók mélyén mai napig dédelgeti a bejáratott csetnik sapkát. Gyanús. Azt hiszem a szomszédság nem a legszebb emlékeket őrzi róluk a családi albumban, orvosi kartotékokon. Ifjabb Niko szerencsére nem politizál, nincs köze ahhoz a világhoz, leszámítva saját, kitalált politikai státuszát. Ő csak az olasz csajokat hajtja, meg a motort, közben mellékesen a szeméttelepen gürizik, az imballaggio rakodógépén hányja a zöldhulladékot a válogatóba. Jobb, mint a papírt csipegetni a marokkóiakkal, herkásokkal,ésatöbbi…</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A második Guinnes fölül vigyorog, mikor belépek a város egyetlen kricsmijébe, ahol bagózni is lehet. Lehetni lehet, de nem szabad – idézzek egy klasszikust. Ha érted a különbséget, pajtás. Nem egészen kristálytiszta, mitől is igazán ír ez a krimó. Az ajtó meg az ablakkeret zöld. Oké. Meg van egy-két Guinnes reklám a falakon. Meg egy ír zászló a sarokba feszítve. És kész. Az is lehet, hogy a lobogó is olasz volt, csak megfakult raja a rosso. Annyi baj legyen! Ha Gianninak írül tetszik, lelke rajta. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egy sörrel még vezethet az ember, nem zéró a tolerancia, úgyhogy Niko huncut kacsintást megeresztve, nyugodt szívvel berendeli a harmadikat. Fél liter szénfekete, angol habost én is beverek, csak hogy ne árválkodjon a korsója az asztalon. Beszélgetésindító helyett néma cinkossággal kínálom neki a szofit, amit jó szomszédi ízléssel megdicsér. Pécsre már befújnak a balkáni szelek, biztos attól ilyen jó - rötyög barátságosan néhány bégető füstpamacs mögül. Hát persze, még mit nem, pajtás.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Gianni, a tulaj közben feltett patákkal kuksol a bárpult mögötti magas széken, ölében hét decis viszkisüveg szomorkodik, alig lötyög valami az alján. Üveges szeme jól passzol a koptatott cowboy-csizmához. Hamarosan antiszociálisra issza magát, úgyhogy sietve kell fölhörpintsük a söröket, öt-tíz perc, és a faszba küldi a teljes vendégséget. Megesik, minden héten legalább egyszer. Néha ki se nyit ilyenkor. Nem túl profitorientált kocsmáros. Hál’istennek.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Félig üres korsóm fölött felsejlik a Zsírtest család gomolyfelhő-sziluettje, és magamban elröhögök rajtuk. Vagyis kihallatszhat a dolog, mert Niko gyanús szemekkel méreget.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Mit nevetsz? Meg se szólaltam.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Ja, bocs, csak eszembe jutott, hogy idefelé találkoztam Zimmer Feriékkel, amint épp újrajátsszák a Go trabi, go-t.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Hányadik korsód ez ma?</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Az első, de nem azért van. Csak láttam egy magyar családot az Arno partján. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Ismerted őket?</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Dehogy.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Akkor honnan tudod a nevüket?</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Nem, nem. Az nem az ő nevük. Egy magyar filmcím, ami eszembe jutott róluk. Magyar sztereotípiákról szól. De csak részben igaz.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Aha…mindegy. Akkor se értem.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Na, várj! Hogy magyarázzam el…gondolom láttál már Kusturica filmeket.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Persze, hogy láttam. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Na. Mondjuk, hogy fogalmad sincs, milyen emberek a szerbek, aztán megnézed pl.: Az ígéret szép szót, vagy az Undergroundot, és ha elég hülye vagy hozzá, akkor elhiszed, hogy a Balkánon mindenki rezesbandára táncolva lóbálja a gépfegyverét, miközben keféli a legjobb barátja feleségét, de csak amíg be nem repül egy ember a templomablakon. Nagyjából ilyen ez a Zimmer Feri. Csak magyar. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mindezt olaszul kell előadni, kirántani a toszkán szótárból, ami a hónapok óta tartó, tanulással egybekötött munkaterápia alatt rám ragadt. Azért kihívás volt, meg kell hagyni! Le is merül a szótár-relé, innen azt hiszem, hagyom, hogy a kölyökből folyjon a szófolyam. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A korsók kifakultak, Gianni szeme eresedik, szedjük a sátorfát. A szomszéd sikátorban hagyott motorig hallgatom Niko beszámolóját az aznapi fogásról – mindenféle kincsek rejlenek a zöldhulladékban, amit tisztességesen, „ki-mit-talál-övé” alapon osztanak szét egymás közt a kollegákkal, s csinos feketepiacot tartanak fönn belőle odahaza. Más levetett gúnyája, mocska bizony egyeseknek aranyat ér. Vagy eurót. Felpattanunk a kétszázötven köbcentis kis jószág nyergébe, jelképes bukósisaknak látszó tárgy kerül fejemre, s jöhet az ingyen fuvar. Borgo a Mozzano, il ponte del diavolo. Az ördög hídja. Megállapodásunk szerint jól otthagy engem a „puszta” közepén, hadd barangoljon a gyökér magyar magában, cserébe este meghívom egy körre a túlzsúfolt folyópart valamelyik kocsmájában. Ha fel nem falnak a toszkán hegyi trollok.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Erős kanyarokkal operál Toscana hegyvidéke. A motor fékjei tesztfutamon vannak, Niko sem kíméli az előtte haladók idegeit, centizi a városi forgalomban nyüzsgő autók lökhárítóját. A harmincnegyedik akciónál kedélyesen hátraüvölt: ezek a kurva olaszok nem tudnak vezetni! Apám, ne menj Ausztriába! De némi vérnyomás-ingadozással átvészelem a röpke egy és negyed órát, amíg gémberedett ülőgumóim végre elhagyhatják a másfél személyesre tervezett bőrnyerget. Hiába, itt kezdtem el vezetni, én is ebben szocializálódtam. Szarni bele, csak a duda szóljon!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A Serchio folyócska partján rövidtávú búcsút intünk egymásnak, estére úgyis találkozunk, minek cifrázni. Kicsit odébbacska tetettem le magam, így százméternyi járdátlan halálséta vár még az őrült úrvezetők partvonalán, míg fölmászhatok Magdaléna aszimmetrikus építményére. De megéri a rizikót százhússzal kanyargó alfák és BMW-k közt lavírozni, mert a látvány kárpótol akár az esetleges gázolásért is. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Annyira bizarrul furcsaforma ez a kis csöcs az aszályban kirücskösödött folyócska fölött! Négylikú. Nincs két egyforma. Közben egy Audi menetszele föl akar öklelni. Nem úgy van az, pajtás! A lankásabb feléről közelítve urbanizáltabb a közút, kávézó meg éttermecske búvik a dombok hónaljában, kuncsaftra szomjazó homlokzattal – majd visszafelé beverek egy feketét, csak várjatok! </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ahogy a renovált kavicsokon lépkedek fölfelé, folyton az jár a fejemben: majd’ ezer éves ez a kúp. És itt van. Valahogy mindig lélegzetelállító ilyen régi dolgokon sétálni, vagy haladni át alattuk, dolgozni a gyomruk történelemszagú gőzeiben. A pózna ferde, ott tolong a tömeg. Egy baklövésnél. Ez meg itt áll kétszer annyi ideje. És üres. Azért nem baj, nem hiányzik kilencven japán harmincegy holland és tíz német turista. Igazából egy se hiányzik. Nincs is. Hétköznap van. És szemerkél az eső. Így a legjobb. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Megállok a tetején, ami túl van a folyó felén. Vagy innen? Attól függ, honnan nézzük. Melyik a híd kezdete és melyik a vége? Ebből biztos kerekedhetne valami fasza kis tanmese, vagy filozófiai értekezés. Ez a híd az élet. Akárki élete. Felszálló ággal, s leszállóval. Lassan érők a felin túl, később érik el a csúcsát. A koránérők másik felől, hirtelen. Aztán így is, úgy is jön a hanyatlás, az ereszkedés. Kinek mi. Gyors leépülés, vagy hosszú-hosszú csordogálás a biztos végig? Ki-ki a maga hídjának utásza. </span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Erős szél csapkodja arcomhoz a ritkás cseppekben kergetőző esőt; hátat fordítok a fergetegnek, hogy meg tudjam sodorni a filoszofiánét. Állítólag itt mindig fúj a szél. Az ördög nem alszik. El is küldök egy füstcsomagot a levegővel, lesse már meg, meddig ér a fuvallat takarója, hol áll meg pihenőre a levegő. Csóri, szerte fog foszlani, mielőtt rájöhetne. Buta kis füstcsomag.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Úgy döntök a meredek oldalon stoppolok le valami járművet a visszaútra,szimpatikusabb, ódonabb a tólpart. Innen úgy tűnik, kávét ott is adnak a szomjazónak, a koffeindílerek mindkét lábat lefedték. Vajon a hídon zajlanak a területvillongások, s itt állítanak a határőr pincérek, megvadult csaposok múlandó kis barikádokat?</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ahogy ereszkedek lefelének, ismerős gomoly-csoport tűnik fel a kaptatón, ziháló tüdővel szedik a föléjük tornyosuló métereket. Nem, ez nem lehet. A Zsírtesték. A Zimmer család. Gyöngyöző homlokuk visszaveri az esőfelhők fodrait, vattacsomó alakjuk puhán görög a gravitáció ellenében. Aztakurva…Hogy kerülnek ezek ide? Éppeg ide. Pont most. És mivel? Valami nincs itt rendjén. Talán mákgubót tett Gianni a Guinnesembe, talán bekaptam idefelé egy toxikus legyet, vagy az időtlen szélrohamok mérgeztek meg valami hallucinogén gomba spórájával. Nem tudom. Egy biztos: ezek nem lehetnek itt. A puszta létük képtelenség, pláne, ha követnek. Megkövetnek.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ahogy kitágult pupillákkal közeledek a kövér famíliához, feltűnik, hogy mind a négyen tölcsért szorongatnak hurkás ujjacskáik között. Benne fagyi. Csavaros. Mind csokis. Ekkor mintha lezuhant volna egy ormótlan, faragott kő a hídról, akkorát csobban epifániám az agyam körüli feneketlen tóba. Ti tényleg nem léteztek! Titeket valami furcsa összjátékként gyúrt a képtelenség emberi formába, talán pont a saját előítéleteim dús alapanyagaiból lett hús vagytok, semmi több. Jajj, drága betonplazmán kotló ólomgalambok, hát mi a fasz?!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Amint elülnek a hullámok újból helyreáll a vérnyomásom, és a képzelgéseket leszámítva helyrebillen bennem az egyensúly. Átszellemült vigyoromtól félelem-forma csillogás költözik a képtelen család íriszébe, biztos azt gondolják: megszállt az ürdüng. Ugyan melyik? A híd ördöge? Mennymá’!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Hallod, nem ez a faszi stírölt minket annyira Pisa-ban? Mit keres ez itt? – szól a rubensi némber.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Biztos zsebes. Azt olvastam rengeteg a tolvaj Olaszországban. Dugd csak a hónod alá a retikült!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Aranyosak, ahogy nem tudják hova tenni a felbukkanásomat. Semmi baj, tubicáim, a lényeg, hogy én már tudom! Odalépek a horgászsipka alatt magabiztosan kopaszodó, kövér emberkéhez, mélyen a szemébe nézek, aztán egy gyors mozdulattal kiütöm kezéből az édestölcsért, flattyan a csoki a kőkorláton. Úgy három centire közelítem arcommal az arcát, orrunk szinte összeér, majd a képébe üvöltök:</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Mégis mi a faszt bámulsz?! Hiszen nem is vagy valóság! Te nem is létezel. – körbepillantok a megszeppent családon – Ti sem léteztek!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hátra se pillantva otthagyom őket, mint Szent Pál az oláhokat. Nem kell hátranéznem, tudom, hogy eltűntek, mint akik sosem voltak. Mert ilyen kámforemberek.</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> Hüvelykemet az égre szegezve megállok a visszafelé kanyargó út murvás padkáján, hátha akad valami jármű, busz vagy autó, motor vagy szekér, ami végre hazavisz. Ej, ha én ezt valakinek elmesélem!</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Dehogy mesélem… </span>aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-79386067799679159582017-03-13T14:30:00.001-07:002017-07-06T05:09:33.358-07:00Szilánkok<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Valami eltörött. Végérvényesen és ijesztően. Nem is értem, pedig úgy
tűnik, magam törtem össze. Mégis értetlen arccal bámulom a kupacnyi szilánkot,
amiből az életem kirakósát próbálom folyamatosan összerakosgatni – nyűgös sikertelenséggel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Talán az a legijesztőbb az egészben, mikor az ember
meghökkenve hallgatja saját szájából a saját döntéseit. Mintha valaki egész más
ejtené ki a szavakat – és mégsem. Aztán pár pillanat, és realizálódik a
kimondott szó. Elfoszlik és nem hagy maga után mást, csak a kicsorbult teret,
az elfüstölt múlt torz hátralékát. Mi volt ez az egész? Miért? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">És fogalmam sincs. Csak sejtéseim maradtak, de a
bizonyosság elpárolgott a sokévi verejtékkel együtt, amit itt hordozok a
csatakosra izzadt munkástrikón, gyűrött, kopott cipőm bélésében, és egyre
meredekebb agyvelőm ellenszenves lankáin. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Voltak valaha céljaim? Vagy csak a gyerekes vágyak,
amikhez igyekeztem harminc körömmel ragaszkodni, de a harmincegyedik és
harminckettedik köröm letépte őket a vasmarkú ábrándokról, hogy két ujjal
visszanyomkodjon folyton a rideg valóság önsorsrontó mocsarába? Ha jól sejtem,
valahogy így lehet. De megérteni így is képtelen vagyok. Sem azt a kölyköt, aki
valaha voltam, se ezt a mostani fél-lényt, aki maradt belőle. Hogy a rossebbe ne
rémítene meg a dolog?!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Persze mindennek a szürreális szimbolikának konkrét
és valós okai vannak, amik sokkal egyszerűbbek és érthetőbbek. A konyhanyelvet
pár pillanatra félrepakolom, hogy neve legyen a dolognak. Tehát: adott egy
álom. Mert nevezzük álomnak azt a képet, amit az ember gyerekfejjel a jövőjéről
elképzel. A gyerek megálmodja, mit is szeretne egy életen át csinálni. Kap egy
mintát, és belehelyezi magát. Elles egy életvitelt, amiről úgy hiszi, neki a
legmegfelelőbb, és igyekszik abba a csapába terelni élete folyamát, olyan
döntéseket hoz, hogy legkésőbb a férfikor küszöbén elérjen abba a bizonyos Valhallába,
beteljesedjen az álom. Lásd: iskola, egyetem, gondolkodásmód, barátok.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Aztán a legritkább esetben ér révbe. Leggyakrabban
millió mellékúton tévelyeg, kényszerpályáról kényszerpályára röpíti a „sors”,
vagy inkább a folyamatosan kényszerből hozott döntéseinek láncolata. És az álom
egyre távolibb, szürreálisabb lesz, mintha valóban csak a benne lakó gyerek
vágyott volna rá. Kezdi újra felépíteni önmagát, az évek alatt rárakódó
tapasztalatok, kétségek és bukások romjain, míg lesz belőle egy gyarló emberi
lény. Amire az a kisgyerek, ha az idősíkokat össze lehetne ereszteni, mint a
kutyaviadalok véresszájú ebeit, valószínűleg rá sem ismerne. Ez lennék én? Az
kizárt! Soha!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">És mégis. Hiszen, ha nem is minden lélegzettel, de
minden pofonnal változik az ember. Mint a mintázott agyag. Gödröket képez, ha
megver az élet, mélyebbet, sekélyt, mikor hogy, s gyűrődéseket simít el minden
simogatás. A végeredmény pedig épp ellenkezője az ógörög szobor-ideáknak. A
tökéletlen tökéletessé formálásának. Mert pont, hogy a szűzi, éretlen
tökéletességre pakolt valóság teszi tökéletlenné, érdes-durva gyarló esendővé a
végeredményt. Az élet súlya – mondja a közszáj, proletár szakkifejezéssel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">És akkor hirtelen, a semmiből megtörténik, amire a
realitásokban nevelkedett elme soha nem is mert gondolni: az Esély. Nem egy
nagy, világmegváltó, kolosszális kitörés, mint a lottó ötös, vagy öröklött
grófság. Sokkal kisebb, viszont álomszerű. Pontosabban épp az az Álom. A
gyerekkori. A legfontosabb, a kerékcsapás, amire elvileg mindig is vágyott,
amit tizensok éve dédelget. Felkínálkozik neki, széttett lábakkal, akár a hőn
áhított, meghódíthatatlan nő. Itt van, meg lehet hágni! Nosza, tetejébe! De a
feltüzelt, kamaszos vágy nincs sehol.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">És ez az ezerszer meggyűrt, felismerhetetlenre
formázott agyagtömb kiejti azt a szót, amit soha nem gondolt volna, hogy ebben
a szent pillanatban elhagyja a száját. Nem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ki ez az ember, aki
ilyet tesz? Aki ezen a lélektani mérföldkövön, a fordulóponton az ellenkező
irányba indul. Ki ez az élettelen húscafat, aki nemet mond önmagának, a
legrégibb énjének, a legszentebb vágyainak? Kivé lett, mivé vált az ember,
akiről azt hittem, tudom kicsoda? Hogy mondhatok nemet? Hogy tagadhatom meg
önmagam?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nálam jobban senki nem
csodálkozhat el ezen. Nálam kevésbé senki sem értheti. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Szemétre vetettem a
saját álmaim, mert már nem az enyémek. Ezek szerint réges-rég elvesztettem
őket, valahol a tengernyi hullámvölgyben elszakadtak tőlem, anélkül, hogy
észrevettem volna. Mindvégig úgy hittem, itt vannak velem, a szívem alatt
hordozom, abban a kis zsebben, amit nem üríthet ki semmi vész, nem szaggathat
le a legsúlyosabb teher, erre tessék. Kisül, hogy üres a zseb – talán az ing
sem ugyanaz. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Akkor mégis mi maradt?
Ha már ez sincs meg, mi maradt a gyerekből, akiből ezt a repedező torzót
formálta az idő, ez a könyörtelen szobrász? Egy üres papírlap, amire most
kellene vésni az első mondatot? Újra formátlan agyagtömb, ami új célokra vár?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Tényleg nem tudom. Mint
mondtam volt: nincsenek bizonyosságaim. Nincsenek válaszaim. Csak egyre több és
több kérdés, tornyokba gyűrődő kétség. Meg a sejtés.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A sejtés, miszerint
vagy akkor néztem rossz irányba, tereltem a rossz mederbe mindent, ami
meghatároz, vagy most. Vagy a gyerekben lakó ember volt egész más, mint amit a
ringató álom maga elé vetített, vagy az ébredezés nyűgében elhasznált ember vét
végzetes hibát, mikor távoli idegennek látja a benne lakó gyereket, annak
valamennyi ábrándjával egyetemben. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az álom szertefoszlott,
a szájíz kávé és sör nélkül is keserű, a kilátás pedig ugyanolyan homályos,
mintha őszi ködök ülnének az ablakban, nem a tavaszi nagytakarítás virágot
termő tisztasága. Maradnak a szilánkok, a csodálkozásban csorgó nyál, és a
kétkedő hümmögés.<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Te, ott, a foncsor
peremén, azzal a pofonra ingerlő böszmeséggel az arcodon! Mégis ki a rosseb
vagy?</span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-46977218721784747882017-01-31T22:46:00.005-08:002017-07-06T05:09:04.293-07:00Azért a pénz az úr<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ahogy a közszájon forgó igazság is tartja, a pénz
minden földi dolgok mozgatórugója, oka s okozata. Ugyan a közhely ezt átvitt
értelemben érti, s a papírfecniknek, csillogó érméknek nem tulajdonít egyéni
akaratot, mégis élek a gyanúpörrel, hogy valóban a pénz irányítja a világot.
Nem szimbolikusan, nagy emberek nagy tervei s tettei által, hanem úgy igazán,
önállóan. Aljas népség, aljas szándékokkal. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Következtetéseim épp olyan földhöz ragadtak, amilyen
én vagyok, a földhöz ragadt kis terveimmel. A „sokat akar a szarka” elvén egy
pórnépből származó embergyereke ne dédelgessen felhőket szaggató
álomkarcolókat! Kicsiny alvás, kicsiny álmok, s az elérhető célok úgy fizetik
meg a hálapénzt, hogy a végén, mikor az ébredés józanságában eldől a sorsuk,
kisebb pofára esésekkel dorgálják az álmodozót. Ugyan, mire gondoltál, fiam?
Hát lehet ezt? Klasszikusokat idézve: lehetni éppen lehet, de nem szabad. Ha
érted a különbséget, pajtás…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Azt hiszem, egy ilyen meredek állítás mögé, mint
hogy a pénz saját akarattal bíró lény, szükséges példákat sorakoztatni. A földhözragadt tudomány alapja épp úgy a
tények összessége, mint bármely más tudományé, hisz így bizonyít a fizika, a kémia,
és így tovább; ha pedig ilyet felmutatni képtelen, humbug csupán, akár az
alkímia. Tehát bizonyítani vagyok kénytelen. S bizonyításra egyéb sincs a
kezemben, mint saját tapasztalataim. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ilyen tapasztalat, hogy a népmesék
szegénylegényeihez hasonlóan a valóság szegénylegényének is annyi köröm
szükséges összekaparni a mindennapi betevőt, ahány ujjat csak fel tud mutatni
két kezén, néha a két lábán is egyszerre. S ezzel a betevővel illene is
megelégednie; ez a juss, ami fölött véget ér a tisztesség, s a pénz finnyás
igazságérzete működésbe lép. Olyannyira, hogy ha esetleg az a tíz-húsz köröm
némi plusz gesztenyét képes kikaparni a hó alól, a bankók kényes szájacskái
felszisszenek, s tesznek azért, hogy ne gondoljon a szegénylegény zsíros
levesre, fényes csizmára, s úgy általában a jobb sorsra túl soká. Ugyanis a
csórévalagú gyerek, ha nem léhűtő, amint verejtékét külön összegekkel
jutalmazzák, azonmód nekiáll ezekből a kis összegekből aprócska terveket
kovácsolni. Hamar megtalálja a helyét az utolsó fillérnek is, mert mindig van,
ami elnyelje a látszólagos fölösleget. Na, nem a luxus, azt le kell szögezni!
Foltozásra váró tetők, kopogó kerékagyak, huzatos bakancsok, lyukas zoknik
csipognak a betevőért, akár a csupasz madárfiókák, feneketlen torkuk nyeli a
bankót, eltelni sosem bírnak. Néha azonban sikerül kicselezni a siserahadat,
akkor a leendő nehezebb idők nyújtják markukat, amin a megtakarítás kétes
bélyege világít. De nagyritkán, mikor is a sötét fellegek nem fenyegetnek
azonnali jégesővel, s a szükség-fiókák is Csipkerózsika-álmukat alusszák, a
szegénylegény, hogy senki se hallja, csendes-magában arra gondol: lecserélhetné
talán a huszonéves járművet. Egy tizenévesre. Amivel talán elmehetne kicsit,
csak ide, a közeli hegyekbe. Tenger se kell neki. Elég a tábortűz. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">És ez az a pillanat, mikor megszólalnak a zizegő
papírok, megcsörrenek a fémesen csillogó érmék. Nekik bizony más terveik
vannak! Jogaik, akaratuk, s bizony – hatalmuk hozzá. Majd ők megmondják ügyesen,
mire költik el magukat, nem ám, ahogy a gyüttment szegénylegény elképzelte! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">És működésbe lép a világot apró zugaiban irányító
gépezet. Néha önhibából, máskor azon kívül, de mindig tökéletesen időzítve,
sebészi pontossággal. Egyszerre elreped egy tökéletesnek hitt szélvédő, csak
úgy. Új, ismeretlen trafipax érkezik a környékre, hogy a munkába siető, fáradt
legényt nyakon csípje a turpisságon: bizony, a késés bűnre visz! Hova olyan
sietősen, pajtás? Ha az nem, gyalogszerrel büntet a szabályzat! Hát milyen
színű az a lámpa? A nem létező forgalom nem indok. A kihágásnak pedig ára van.
Bár csupán annak lenne! Felmondja a szolgálatot az addig óramű pontossággal
üzemelő mosógép, eltörik a vízvezeték, kihagy a benzinpumpa, füstöl a falban a
rézkábel, és így tovább, és így tovább; mondanám, hogy a végtelenségig, de ez
túlzás lenne, hisz a tíz-húsz köröm gyűjtögette összeg is véges. Legtöbbször
nem is elég. Ilyenkor a lyukas zsebekben kotorász a tíz köröm, hátha
kipótolható a hirtelen termett kráter, a feneketlen kút is el kell, hogy teljen
egyszer, vagy legalábbis belátható mélységűvé szelídüljön, különben még a haj
is megőszül a gondterhelt koponyán. Mintha önmagát fonná a sarokban az a csinos
kis kóc-kötél.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ebben azonban nagymester a pénz, játszani a
határvonalon a szegény ember gyerekével! Nem hagyja elveszejteni magát,
belefulladni önnön mocsarába, és sok verejtékkel áthidalható egérutakat hagy a
kilátástalanság posványában. Ott a kiút, pajtás, ragadd meg erősen az eke
szarvát! De ez koránt sem jóindulat, csupán jól megfontolt érdek. Kell az a
reménytelen valamire, csak a helyét tanulná meg végre! És álmodjon még ennél is
apróbbakat! Abból nem lesz baj.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Valahogy úgy lehet ezzel a pénzzel is, hogy a
hasonló a hasonlót vonzza, s a nála kevésbé kikupálódottnak még a szagát sem
állja. Így, ahol sok az aprópénz, százasok és ötvenesek ülik dísztelen,
proletár nászukat a pénztárcában, s haszontalan ötforintos, tízforintos
porontyokat potyogtatnak szanaszéjjel, ott nem bír soká megmaradni a
kisnemesnek számító papír ezres, ötszázas, kényszerűségből elvegyül a pórnéppel
ugyan, de amint teheti, hét szilvafájával hóna alatt olajra lép. A kétezres,
ötezres középnemesek azonban messze kerülik a pórnépet, a kisnemesekkel
látszólagos barátságban oldódnak, míg mindezt felülről nézve mosolyog az öt
számjegyű arisztokrácia, aki már csak a magafajtával közösködik. S akár a
nemesvad, kizárólag a bejáratott csapákon szeret közlekedni, nem mártózik meg
akárki mocsarában, orra nem bírja a savanyú paraszt-szagot, így miután bejárta
a birtokot, s visszatér otthonának biztos várbörtönébe, kölnivizes levegőjű
tárcákban ver állandó tanyát. A nagy összegek már gavallérosan távoznak, hisz
hamar terem helyükön újabb gyűrt papírhegység, így teremtenek kiegyensúlyozott
mikroklímát, meghitt állandóságot. Hogy efölött mi lehet még, a virtuális
összegek álomvilágában, azt a földhözragadt tudomány fel sem bírja mérni ép ésszel.
Erre szokás azt mondani: annyi pénz nincs is. És tényleg.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Valahol itt ér véget a tapasztalat és okoskodás
egybemosott elmélete. A többit talán csak az éhes képzelet szüli. Nem
csodálkoznék rajta. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Néhány álmatlan éjszaka után rám vigyorog az utolsó
Szent István, s másnapra hűlt helye sincs; megették a lyukak, foltok,
kattogások és nyikorgások – vagy csak elvándorolt a fajtája közé? Nem tudom. A
tizedikével kezdődő hónapok gyors vándorutakat vájnak az ember zsebében,
agyában, képtelenség követni ép ésszel. <o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Így harmincadika után mintha egyre erősödne
körülöttem valami nesz. Az utolsó Mátyások és Rákóczik suttognak a tárcámban.
Maholnap disszidálnak. Vagy rájöttek, hogy nem bánok velük úgy, ahogy
megérdemelnék, vagy csak tudják, hogy nem vagyok méltó hozzájuk. Lehet, hogy
nekik van igazuk. </span><span style="font-family: "times new roman" , serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-90358803685522090472017-01-20T17:21:00.000-08:002017-07-06T05:05:09.596-07:00David Attenborough: Egy fába szorult féreg<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Unalmas
fának lenni. Ahogy körülem minden múlik, forog körbe s körbe, de velem…velem
nem történik semmi. Mellőlem kivágtak több száz köbméterre való rokont, halott
forgácsukban fürdik alattam a föld; még többeket gyerekkorukban rágott tövig
valami szőrös állat, én meg csak itt állok, rendíthetetlenül, és rendesen nem
történik semmi. Leesik a hó, lehullnak a levelek, többet süt a nap, kihajtanak
a rügyek. Virágba borulok, termést hozok, és újra lehullnak a levelek. Alattam
elsétál egy s más. Egyéb: semmi. <o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">De
mostanában valami rág belülről. Még tavasszal jött holmi bogár, de nem
foglalkoztam vele. Itt hagyott egy csomagot. Onnét indult az érzés, sokfelé,
sokféleképpen. Lehet, hogy hernyók, pondrók, férgek rontanak? Úgy tűnik. Itt a
kéreg alatt már kifejezetten fáj…<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">…szűk ez a hely. Néhány napja jobbra-balra tekereghettem, szabadon,
ma meg már levegőt is alig kapok, enni sem merek, még egy falat, és teljesen
hozzápréselődök a falakhoz. Kicsit klausztrofób élmény, meg kell hagyni. Összezsúfolódtak
a szervek, azt hiszem a gyomrom felcsúszott a nyelőcsövembe. Úgy látszik, nincs
más választásom: menni kell valamerre, rágni némi életteret, különben megfojtom
saját magam – a saját testemmel. Van egy olyan érzésem, hogy a fogyókúra úgysem
segítene. Összébb nem megyek. Legfeljebb a fejem után.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">De merre? Jobb híján, ahogy mondtam: amerre a fejem áll –
mivel megfordulni úgysem tudok. Izzasztó, de úgy tűnik, megéri. Komfortosabb az
élet errefelé, csupa friss rost, ami a számba lóg, s végre ki tudtam nyújtani a
testem, ami eddig, abban a petényi lyukban lehetetlen lett volna és – nem
mellékesen – nincs tele minden a saját szarommal. Üdítő változatosság az
eddigiekhez képest. Persze a lárvának ne legyenek magas elvárásai az életterét
illetően, ott és abból kell kihozza a kihoznivalót, ahova tojták. De egy
létminimum, mint hogy nem lóg a saját fekáliám a számba, talán nekem is jár.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Kanyar balra, kanyar jobbra, kezdem élvezni a dolgot. Puhul
a kaja, a gyomrom szerintem örömében mosolyra fakadt. Egyre gyorsabban kell
rágnom az utat, mert kétszer olyan sebesen dagad ez a hurkás test, amit
vonszolni vagyok kénytelen, mint az első napokban. Lehet, hogy rekordidő alatt
bábozódhatok be? Nem lenne rossz. Első számú pondrónak lenni mindig nagy
kiváltság. Hogy mi következik azután, nem tudom, de valami hatalmas dolog
kell legyen. Különben miért vágynék rá mindennél jobban? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Azért van itt egy ijesztő apróság. Néha irdatlanul kopogtat
valaki. Vagy valami. Mióta ebbe az új – és határozottan finomabb – rétegbe
értem, sokkal erőteljesebben hallom. Körülöttem minden megremeg, zakatol a
fejem. Meg kellene szokni, de nem kellemes. Nagyon nem. Megint erősödik. Mintha
egészen az idegdúcaimban szólna egy kalapács.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ez viszont újdonság…ez lenne a fény? Hallottam róla, hogy oda jutunk, de nem korai
még? Be sem bábozódtam. És az mi? Valami piros, hosszúkás…és…ragadós…nabasszameg…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A
harkály alaposan kilyuggatott, nem kevés munka lesz befoltozni a sebeket. De az
egyik fájdalom megszűnt. Akad még! Szinte fel sem tűnt, hogy befelé is tart egy
jómadár. Vagyis rovar – kezdemény. Odabenn biztos érzéketlenebb vagyok.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"> Azért szép kis doktor, a piros sapkás
gyászhuszár. Ekkora varratokat hagyni maga után! A kontár.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">…én nem tudom, mások hogy élik ezt meg, de elég depresszívvé
tesz a helyváltoztatás. A bogár gyermeke azt hinné: majd csak jobb lesz
egyszer! De nem, sőt! Ez itt valami szörnyű! Ha tehetném, azonnal
visszakanyarodnék abba a szűk kis lyukba, ahol kezdem az egész átkozott,
folyton lefelé ívelő pályát. A teli gyomorral éhen veszésnél a magzatpózban
elszáradás is jobb végnek tűnik. Legalábbis rövidebbnek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Rossz étel, kemény körülmények – a szó szoros értelmében.
Ja, igen. Majd’ elfelejtettem hozzátenni, hogy mennyire szoros az értelem.
Győzök annyi helyet rágni magamnak, amennyit a senyvedő kis testem elfoglal, s
ha tudnék izzadni, biztosan belefulladtam volna a saját verejtékembe.
Kriminális, mennyi szemetet, kőkemény rostot kell zabálnom, hogy egy
félgrammnyi súlyt felszedjek. A rágóim nem győzik, sem növekedésben, sem
erőben. Kopnak és fáradnak, napról napra. Én is kopok és fáradok. Percről
percre.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Minden pillanatban úgy érzem: feladom. Hát érdemes így
élni?! Az ösztön persze így is erősebb, legyőzi a tehetetlenséget. Akaratlanul
is lecsúszik egy újabb falat, s szinte önkívületben araszolok tovább. Egyre
tovább...Pontszemem kiguvad az erőlködéstől, egyetlen délibáb lebeg előtte a
sötét ürességben: bebábozódni! Átalakulni! Hogy aztán mi lesz, talán valami jobb…?
Egyre kevésbé hiszek benne. De tolom tovább a szekeret, mert – nem tehetek
mást.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Szomjazom a nedvesség után, de csak fűrészporos semmivel van
tele minden szervem. Egyre kevesebb a víz, minden tartalékom feléltem, már
ahhoz sem elég a nyálam, hogy elnyámmogjak a semmit érő falatkákon.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Aztán végül mégis megáll a szekér. Elég volt. Ebből nem
lesznek naplementék, nem lesz nyárillatú nászrepülés, sem virágporos kábulat –
akármit is jelentsenek ezek a dolgok. Hiába, nem tudom meg soha, bármennyire
vágyom a meg nem ismert után. Nem így kellene lennie…de akkor hogy? Hol romlott
el? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem tudom. Talán nem is számít. Talán késő bánat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Biztosan…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Kettőből
kettő – nem rossz arány, ahhoz képest, hogy gallyam hegyét sem mozdítottam a
gyógyulásért. Kellett nekik a háncs, kellett a geszt? <o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Közben
a serény rokonok is haladnak bennem, szorgalmasan, fölfelé. Azt hiszem,
helyükön vannak, már az ágaim ostromolják. Ideje lépni, a kémia nem várhat
tovább. Egy fertőző testrész elvesztése megmentheti a testet – szokták mondani
a felcserek. Meglátjuk.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Próba
szerencse – szokta mondani mindenki…<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">…eddig minden rendben. Eddig minden rendben. Az arany
középút megérni látszik, túl vagyok a nehezén. Az átlaggal beérni, ez a túlélés
kulcsa. Legalábbis úgy érzem, egyre kevesebb rezgés jut hozzám a többiektől,
nem lehetünk valami sokan.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az első napokban mindenhonnan hallani lehetett a munkálkodó rágók
sercegését, igaz, egyre távolabb, de a fokról fokra gyengülő jelek egyszerre
megszűntek létezni, míg magamra nem maradtam, saját kis zajommal. Büszke és
balsejtelmes érzés is egyszerre. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">De mintha megkeseredett volna számban az étel. Nehezemre
esik a nyelés, és valami csikar belülről. Hol erősebb, hol gyengébb, de szinte
minden falattal emészt belülről. Haladni is napról napra nehezebb. Mi történt? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Pedig jó úton vagyok, érzem. Az irány, a hely, minden
stimmel, és mégis…a levegő is megváltozott. Ha elkezd mozogni minden, ami
mostanában elég sűrűn megesik, néha furcsa zajok szűrődnek be a járatba. Recseg
és ropog minden. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Meg kellett álljak, mert nem bírok a csikarással. Hétrét
görnyedve várom, hogy kiürüljön belőlem az utolsó romlott morzsa, aztán megpróbálok
kitörni, lesz, ami lesz. Elég erőt érzek a bábozódáshoz. Vagyis inkább készen
állok, ha erőm nincs is. Most jól jönne egy kevés energia, de inkább kiköpködöm
a megrágott mócsingokat, nem tesznek jót.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Visszatért a recsegés, egyre erősödik, ahogy ide-oda inog a
világ. Kezd tényleg félelmetes lenni a dolog. Aztán…egy hatalmas robaj, és
forog, pörög, zuhan minden…zuhanok én is…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Összetört a világ. Én is összetörtem. Fás szilánkok közt
heverek, bőrömön fejméretű lyuk ereszti kifelé zöldes tartalmát. Azaz tartalmam.
Hát ennyi volt. Nincs, aki befoltozzon.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egy
ággal kevesebb. Megesik. A tanulság? Részben elszáradni mégiscsak jobb, mint
teljesen. <o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Lehet,
hogy a közel évszázados unalom teszi, de kezdem élvezni, ahogy egyenként
elnyomják életük csikkét az aprócska pondrók idebenn, vagy épp én vágom el a
fonalat. Az vesse rám az első követ, akit nem borítana ki száz év magány! <o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ilyen
az élet. Mint egy fa. Lehet rá haragudni is, bár fölösleges. Gonoszság lenne?
Hisz belőlem élnek, engem zabálnak! Így is van, aki átvergődik, elvégre minden
nem sikerülhet. <o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">…sikerült. Rajtam a kemény héj, melegít a napfény, most már
minden rendben. Idebenn nem érhet baj, ha bárki észrevesz, legföljebb száraz
rügyet láthat bennem, semmi egyebet. Csak egy újabb barna folt a barna kérgen.
Egyenlőre. Maholnap bevégzem a sorsot, és kibújok végre, hogy jöjjön mindaz,
amire oly régóta készültem. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">De mire is? Majd kiderül. Nem is számít igazán. A lényeg:
hogy elérkezett. Végigcsináltam. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A test készen áll, reped a burok, friss levegővel telik meg
a fényes kitinhéj minden szeglete. Már megérte!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Bonthatom a sosem használt szárnyat, végre jöhet a nagy kék
lepedő, az ismeretlen célok, a dallamos beteljesülés…<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">…vagy éhes madár, az éneklő halál…</span><span style="font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-4668648660809435892016-12-07T14:42:00.003-08:002017-07-06T05:05:51.401-07:00A búsképű lovag<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><b>...azaz új lemez...</b></i></span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i><b><br /></b></i></span>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ami egyfajta Don Quixote történet, saját szemszögből, a megbomlás és a meghasonulás közé ékelt negyven percben. A már bejáratott basszus-citera-kaval-doromb négyesbe beleszólnak olyan hangszerek, mint egy furulya, harsona, xilofon, és egy tangóharmonika. </span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/NYKRO4FDTMI/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/NYKRO4FDTMI?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Innen teljesen ingyen letölthető:</span><br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><a href="https://hudinirecords.bandcamp.com/album/kih-te">https://hudinirecords.bandcamp.com/album/kih-te</a></span><br />
<br />
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Szövegek a rímfaragás oldalon (ott balra) találhatók - sok egyébbel. </span>aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-65252779392171169022016-11-06T10:05:00.001-08:002017-07-06T05:10:06.915-07:00Hazajáró szellem<div class="MsoNormal">
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Rám köszönt, mint régi ismerős, ha illedelmes kényszerből
odaszól, nehogy szájára vegye a falu. Régi iskolák régi berögződései
csikorogtak szúette porcelánfogai közt, karöltve a sovány ebéd ragaszkodó
cafrangjaival. Szemei rosszallóan méregettek a pult mellől, karvaly ujjai
ráfonódtak az üzembiztos fröccsöspohár üvegtestére, gigája mozdulatlanul
eresztette át a rosszízű lőrét, hogy a gyomornedvek mielőbb elpostázhassák
agyának a hőn áhított mámort.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Fogalmam sincs, mi baja velem az öreg Apáthynak, elvégre
ismerem, amióta…tulajdonképpen mindig is ismertem. Ez így nem igaz persze,
hiszen a gyerekkorban látott arcok szerencsésen kikoptak a fejemből. Ahogy az
óvó nénit is ismertem, valamikor, de ha szembe jönne velem a járdán, fogalmam
se lenne, hogy anno az ő szigorú tekintete kísérte a kötelező délutáni álmaim.
Éber álmaim. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Talán úgy a legpontosabb, ha azt mondom, nem emlékszem olyan
időkre, amikor nem ismertem az öreget. És azóta pontosan ugyanúgy néz ki,
minden ránca,minden ősz hajszála, viseltes szövetnadrágba bújtatott visszeres
lábai, több évezredes hieroglifa állandóságával állnak az időben,
sziklaszilárdan rogyadozva.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Úgy rémlik, régebben jobb viszonyban voltunk. A komorsága
mögül kidugta fejét valami nagyszülős huncutság, cinkos összekacsintás. Mesélt
az öregek monoton, remegő beszédével, szavainak nosztalgia-ízét napokig böfögte
vissza az agyam, rágtam, nyeltem, emésztettem minden történetét, aztán…aztán
elkopott. Farzsebembe rejtett harapófogómmal kellett kirángatnom belőle a szót,
kérdéseim hegyláncaira így is csak kunhalmokkal válaszolgatott, mintha elunta
volna a beszéded. Mit lehet tenni? Az ember hagyja, hadd menjen. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Tavaly azt hittem, meg is halt a vénember – hónapokig színét
se lehetett látni, pedig korábban óramű pontossággal bukkant fel lelőhelyein,
akár a hűséges kőszénkockák a tárnában, proli-kabátban kísértett, néma
szénport-leheletével fűtötte maga körül a kihűlt világmindenség talpalatnyi
porcikáit. Kocsmaszaga, ez a hűséges eb folyvást vele járt, néha borízű
csaholással jelezte a vénember közeledtét, máskor csendben megkushadt a poshadt
szájban, hogy onnan ugorjon elő, egyből orron harapva a gyanútlant. Aztán
egyszer csak pernyemódra kámforrá vált, s ugyanígy szállt le a semmiből, egyik
napról a másikra, ott termett a ritkás embertömegben a betonon, szatyrában
szeletelt szalámi, félkilós kenyér, vöröses színű pet-palack.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Akkor beszéltem vele utoljára – fél éve is megvan.
Meglepetésemben elfelejtettem, hogy elfajzott a viszonyunk, mi sem történt
arckifejezéssel hozzá léptem, s mosolyogva kérdeztem:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 26.5pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">- <span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">H</span></span><span style="line-height: 115%;">át
maga merre járt, András bá’? Már azt hittem, elvitte az ördög!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Szúrós szemmel utasította el a bizalmaskodó hangnemet,
megvető fintorral köpte elém a választ, hogy ki se tudtam volna kerülni,
mindenképp bele kellett lépjek, beleragadjak, mint egy hitehagyott őszi légy a
ragacsos papírsírba.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="Listaszerbekezds" style="margin-left: 26.5pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> M</span></span><span style="line-height: 115%;">it
érdekel az téged? Törődj a magad dolgával, kisfiam, ahogy szoktad! Hagyj nekem
békét!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Azzal otthagyott, tátott szájjal és ostobán, mintha most
csodálkoznék rá arra a bizonyos újkapura. Borjú szemem bőgött még egy hosszút,
értetlenül, a kárvallottak marha-hangján, majd követtem a keresetlen tanácsot,
inkább békét hagytam neki. Azt se’ vártam meg, hogy eltűnjön az ízületes térdek
kényszerétől tipegő járásával, sarkon perdültem, hogy enyém lehessen a nagy
kilépő. Kicsinyes önzőség, tudom. Mit lehet tenni? A gyarló csak gyarló marad. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Azóta csak köszönünk egymásnak. Félszavakkal. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">’Stét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">’Gyisten.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ennyire futja. Ezt is csak a gyerekes sértődöttséggel
átitatott hangon tudjuk kierőszakolni magunkból, nehéz szülés még ez a félszó
is, szinte császármetszésért üvölt. Mit számít? Ami elmúlt, elmúlt – tartja a
közhiedelem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hisz rég elmúltak a nyár esőtlen, szellőtlenül semmittevő
délutánjai, lehullott napraforgók koponyáit karóba tűzte az álszent szeptember,
szorgosan vedli elhasznált idei gúnyáját az avarszagú október, s a halottlátó
november is itt kísért a temetőkapuban, hajnali fagyok kemény szavától őszül a
táj, korábban kelnek a csillagok, s hosszabb műszakot visz a nyakát tekergető bagoly.
Odakinn minden változik, csak ez a foghíjas vénember marad ugyanolyan
kiállhatatlan és ellenszenves, állandó és dühítően időtlen. Makacs anyagból
faragták, meg kell hagyni. Talán a falra festett ördög sem bír vele, azért
kísérti még mindig az élőket – és azért kísért engem is; méreget, mint egy
pénzéhes szabó a szűz vásznat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Elfordulok, nem állhatom ezt az egérszürke rosszindulatot,
amit hályogos szemeiből olvasok – moly eszi a nyitott könyvet, öregapám! Csukja
be a fedelet, vagy mindnyájunkat megrágnak a férgei! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Belefolyok inkább a világfejtők hegyméretű szavaiba.
Alkoholbogarak és pinceászkák, penészes maradványai egy elkoptatott
nemzedéknek. Műtrágyából bűvölt szeszek kitüntetései és hétpecsétes kiszólások
csillognak a munkászubbonyaikon, nikotinrágta bajszuk sárgán keretezi vértelen
ajkaikat, ahogy tekervényes körmondatokkal igyekeznek kibogozni, hol is romlott
el ez a büdös, mocskos, rothadó világ. A megoldást mind jobban tudja, mint a
másik. Az igazság ott figyel mindegyikük mellényzsebében, ölelgeti a tömött fecskecigarettát,
kapaszkodik, nehogy leessen, mert a padlón hömpölygő fröccs, hubertusz, kevert
és ecetes nyál tengerébe biztos belefulladna. Egymást licitálják túl, a
hangosabbnál mindig az utolsó szó, aki aztán elégedetten kidagadó erekkel
nyakán és szemében dől a törött támlájú széknek, s hanyattában még elköszön a
diákkori szerelemtől – aki hiába volt egy büdös kurva, azért az ivóban minden
ribanc megérdemel egy tangóharmonikával kísért misét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Unottan forgolódok, ezerszer hallottam már minden szót, féligazságot,
elpárolgott az újdonság varázsa, és különben is, a sok részeget ki bírja
józanul? Szemem sarkából vetek egy kósza félpillantást a pult felé, de a vén
karvaly ott figyel, élesített bomba ketyegése lengi körbe, úgyhogy lemondok az
újabb pohárról. Ha az öreg nem is tántorítana el a rég áhított tántorgástól, a
mellette kushadó vénasszony végképp elveszi a kedvem. Anima néni epe-ízű
monológja nagyon nem hiányzik, és szemmel láthatóan jól összemelegedtek.
Homlokuk szinte összeér, úgy pusmognak egymásnak, testet öltő leheletük aurája
összefonódó kalács, amerre tekereg, ott lehorgasztja fejét a legbátrabb kaktusz is.
Két, egymásnak teremtett rosszindulat-kupac; megérdemlik a párjuk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Rosszkedvűen tárom ki a kocsmaajtót, szinte orrba gyűr a
párás hideg, szemembe könnyet csal az északi szél, ez a messziről jött
hamiskártyás. Legalább tudom, hogy működnek még a mirigyek. Hazafelé megugat
minden kerítés mögé lapuló házőrző, léckerítésig bátor korcs. Kóbor macskákkal
osztozik a sorson a magányos gyalogos, a csordahangulat elől bezzeg ólba bújnak
ezek a vérmes ebek! De kit érdekel? Teszi dolgát. Teszem én is.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mögöttem halk tipegés zaja veri az ütemet, duplákat kontráz
minden lépésemre, meglassúdok hát, lássam, ki ez a nyomkereső. Az utcalámpa
májbajos fényében feltűnik a vén Apáthy zuzmós sziluettje, ritkás haja körül
fodrozódik az őszi köd, de lehet, hogy csak a sűrű cigarettafüst jár előtte egy
lépéssel. Igyekszik utolérni, hagyom hát, talán kisül, mit akar. De a vajúdó
szavak nem bújnak elő könnyen, és az a néhány fröccs sem képes csodát tenni,
úgyhogy mikor beér rosszalló némaságot lövelli felém, várja, hogy
elinduljak, s mikor megteszem, csak hallgatagon velem tart. Bassza kő, hadd
jöjjön! A kapuban sem tágít, mielőtt betenném magam mögött a rozoga tákolmányt,
már benn is terem. Akkor, gondolom, be akar jönni. Csak tessék, te agg bunkó,
rajtam ne múljon a csatabárd, vermeljük el némán!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Felkapcsolom a konyhai villanyt, zizegve kel életre az olcsó
körte, sápadt szegénységre kacsint minden kiköpködött nyalábja, kopott
asztallap, csorba bögrék, repedezett, színehagyott tányérok – de a mosogatatlan
edények sem segítenek az összképen. Az öreg körbenéz, mintha csak otthon lenne,
kihúz magának egy széket, közelebb húzza a hamust, és belenyomja a szűrőig
szívott dekket. Nem pazarol, meg kell hagyni. Morzsányi dohány sem volt a
rigóban. Elé tolok egy poharat, alágyújtok a kávénak, csendben lessük, amíg
gőzt nem ereszt, és kettőbe osztom a fekete löttyöt. Mintha biccentett volna,
hogy megköszönje. Az is valami. Haladunk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egyhelyben topogva. Nem esik ki a szó, szorosan fogja a
fogaink léckerítése, hiába nem tudom, mi baja az öregnek, bennem is dolgozik a
kisiskolás sértődöttség, a hülyék kiváltsága, úgyhogy vonallá préselt
ajkakkal tartom benn a kezdés jogát. Fogyóban a fekete lé, fakul mindkét foltos
vizespohár, de csak nem akaródzik felszakadni a csönd sűrű tüdőváladéka.
Fürkésszük egymást, mint két kóbormacska, púpos háttal, magunkban
fújtatva. Ki az okos? Ki a szamár?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Körülményes mozdulattal elővakar zsebéből némi szikkadt,
használtszagú dohányt, foltos papírból mezítlábas cigarettát sodor belőle, s a
tüdején átszúrt füstöt arcomba fújja. Nem ugrok a provokációra, ennyi önuralmat
sikerült harmincegynehány év alatt felcsipegetni, verébmódra, szemenként a
soványan termő erények ocsújából. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Azt
hiszed, most nekiállok kioktatni? – ugrik ki hirtelen száján a nem várt
fordulat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Talán
nem?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Nem. Csak
kíváncsi voltam.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Mégis
mire? – nézek rá értetlenül.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Hogy
változott-e valami. De ahogy elnézem, minden olyan, mint annakelőtte.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ostoba képet vághatok, úgy is érzem magam. Sose volt még
nálam az öreg, ha jól emlékszem. Ő is tisztán látja a tanácstalanságot, még olvasni
sem kell tudni hozzá, gyerekeknek szánt képeskönyv az arcom, egyszerű
dallamokat játszanak rajta a mimikai izmok.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l2 level1 lfo2; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Ez volt
a házam. Mielőtt…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l2 level1 lfo2; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Mielőtt
mi?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l2 level1 lfo2; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Az nem
fontos. Csak kíváncsi voltam. De minden úgy van, ahogy hagytam. Még a pókra is
ráismerek a sarokban. Hibajavítóval festettem meg két lábát. Ott fehérlik most
is. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Felnézek a poros pókhálóra, és valóban ott ül az őszlábú vén
gerinctelen, fázós legyekre vár, éhező nyolc szeme kusza ritmust kopog. Még így
sem értem. Elfogy a türelem, haragoszöld rosszindulatot bökök a vén karvaly
beesett mellkasának, hátha beszakad, vagy ő magát nyeli el végre a föld.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">De mit
akar? Nem is beszél velem hónapok óta, kerülget, mint a macska a forró kását.
Jó, ha egy fél köszönésre futja magától. Ma is azzal a vén riheronggyal
pusmogott egész este, közben meg engem sasolt. – már a nyálam is fröcsög,
emelkedik a hangerő, önmagát gerjeszti a semmiből jött dühroham – Erre
megjelenik, mint egy kísértet, kilép a ködből, hívatlanul idejön, elszürcsöli a
kávét, eregeti a büdös bagót, és nem szól egy kurva szót sem. Hát aztán, ha a
maga háza volt? Tán baj? Örüljön, hogy nem dűlt össze! – még mindig nem felel,
csak füstöt fújva félmosolyog – Mondja már, az Isten szerelmére, mi a faszt
akar?!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Elnyomja a dekket, gondosan szétpasszírozza az utolsó
parázsmorzsákat is, nehézkesen feltápászkodik, majd az ajtó felé indul. Képes,
és itt hagy. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Szólaljon
már meg, basszameg! Magába mártom ezt a kést, ha a kilincshez mer nyúlni! –
forr fel bennem a harag. Tenyerem már a csorba, rozsdás szerszám nyelén izzad,
tettre készen parancsra vár. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Félmosolya egészre vált, és leereszkedően megkönyörül
pattanásig feszült, táncoslábú idegeimen. Mondatai lereszelik harapós metszőfogaim, rozsdás hangja mérgezi bennem a kihűlt vért.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Ez a te
bajod. Soha nem a jó kérdést teszed fel. Millió van belőle, be nem áll a szád,
csak nem jó felé keresgetsz. Unlak, fiú, az a helyzet. Mit gondolsz, miért
kerüllek? Ha még egy vén pókot sem bírsz kisöpörni a sarokból, nem lehet rajtad
segíteni. – Azzal megfogja a kilincset, lassan felkattan a zárnyelv, nyikorogva
kitárul az olajozatlan ajtó. Még egy szóra azért visszafordul. – Próbálj meg
jól kérdezni. Mielőtt neked is megőszül az orrodban a szőr.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Otthagy, mint Szentpál az oláhokat. Mit akart ezzel? Nem
hagyhatom ennyiben, felpattanok, kirontok a fakereten, de csak az üres őszi
estébe bámulok, mohalepte, görbe alakját elnyelte a fagyot ígérő üresség.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Fázós hidegleléssel húzom be magam mögött az ajtót, s jobb
híján én is elrágódok egy árva cigivégen. Hamu potyog sáros cipőmre, onnan
bámul fel rám; azt lesi, milyen értetlen képet vágok még mindig. Inkább a
holnapra hagyom a megoldás kulcsát, ott rohadjon a zárt ajtó!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Álmatlan éjszakát zombiként tántorgó nap követ. A műszakvégi
dudaszóval kiesnek kezemből a szerszámok. Kizárt, hogy eljussak hazáig koffein
nélkül. Betérek a kocsmába, a reggel óta fröccsinfúzión lóbálózó tompa arcok
közé, és kérek egy feketét. Minden nélkül. Semmivel. Egy fél fokot kanyarít
azért az életképességi mutatón, talán nem esem össze. És jól esik, ahogy a
forró kávé leégeti az üzemi konyha ragaszkodó, közhelyes ízeit a nyelvemről.
Azért belül még mindig emészt a tegnap. Mi a rossebet akart az öreg Apáthy? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Te,
Feri! – szólok oda a szocreál poharakat rendezgető kocsmárosnak – az öreg nem jött
vissza tegnap? Nem mondott semmit?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Milyen
öreg? – néz rám félig felvont szemöldökének gyanakvása alól.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">András
bá’. Velem együtt indult el az este. Aztán…de mindegy. Szóval nem jött vissza? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Itt nem
volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">És nem
hallottad, előtte mit beszélt a vén szajhával az öreg?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Nem.
Mármint, egyáltalán nem volt itt tegnap. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Dehogynem!
Mondom, hogy utánam jött ki.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Egyedül
mentél haza. Egész este ott motyogtál magadban a sarokban, aztán köszönés
nélkül elhúztál éjféltájt. A füzetedet itt is hagytad, oda tettem a fogas
alatti polcra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Hogy…egyedül…?
És magamban…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 26.5pt; mso-list: l1 level1 lfo3; tab-stops: list 26.5pt; text-indent: -8.5pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><span style="line-height: 115%;">-<span style="font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="line-height: 115%;">Eeeeggen.
Motyorásztál össze-vissza, meg firkálgattál a füzetbe, aztán elrohantál, mint
aki kísértetet látott. Pedig itt csak egy pohárral kaptál.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem értem. Összeszedem a polcra hajított, rongyos
kockásfüzetet, átfutok az értelmetlennek tűnő szavakon, amik nem magyaráznak
meg semmit. Akkor ki? Vagy mi? Egyáltalán, mit és hogy? Vagy ezek sem a jó
kérdések? Biztos nem, mert nem potyog az égből kegyes válasz egyikre sem.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Felhörpölöm a bambulásban meglangyosodott maradék fekete
keserűséget, kierőszakolok magamból valami köszönésfélét, és a kopott rézkilincs
segedelmével nekitámadok a zavaros külvilágnak. Lábam nyomán a tegnapi eső
visszhangja cuppog, kárörvendő csimbókok ragadnak a talpamra, s ahogy
nehezednek a léptek, arányosan kopik az út is haza. Haza. Hova? Ez lenne a
kérdés? Vagy a miért? A minek? A ki? A kihez?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Válasz nélkül rovom a maradék sárcsíkot, szám sarkán
kiserken a vér, ahogy öntudatlanul rágom magam – szó szerint. A pókot ki kell
söpörni a sarokból. Csak ez a biztos. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="line-height: 115%;"><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">De mivel?</span><span style="font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></span></div>
</div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-56696495797310764912016-10-07T23:22:00.001-07:002017-07-06T05:10:33.241-07:00Garázsmenet 4.<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Muszáj. Nikotin. Kátrány! Kell!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Remegő kézzel nehéz kihúzni a gyufát a makacsul horpadt
skatulyából, szakadó esőben még nehezebb szikrát csiholni a silány,
mákszemnyire spórolt méretű foszforfejből. Az időközben teljesen átázott
cigaretta öreg autók módjára, köhögve gomolygó füsttel kel életre, megjárja az
összes hörgőt, és áthűlt testű felhőként szakad cafatokra a ringatózó
levegőben.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Biztos leesett a vércukrom – gondolja gyakorlatiassággal
tompítva megmagyarázhatatlan szorongását. Régen volt az ebédszünet, uzsonnázni
amúgy sem szokott, ilyenkor pedig már a felénél tart megszokott vacsorájának.
Vagyis...Mennyi egyáltalán az idő? Csuklóján az óra számlapja digitális
nyolcvannyolc alakot öltött, makacsul ellenáll kiszabott feladatának.
Beázhatott – marad a gyakorlatias megfontolás.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mellette az öreg észrevétlen mozdulattal húzza elő a
mezítlábas cigarettát, és bocsánatkérő arccal odahajol a nehezen megszült
gyufalánghoz. Egyetértő elégedettséggel fújja ő is a füstöt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> H</span>isz a sorsban? Az előre elrendeltetésben? – veszi át a
vezérszólamot, egyenest a kopott kabát alatt ráncosan feszülő mellkasnak
szegezve a kérdést.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Egy konkrét esetre gondol, vagy úgy általában?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Is-is. A kiszámítható véletlenre gondolok, hogy az
ember nem tudja, mi vár rá a sarkon túl, vagy, hogy a ma esténél maradjunk, a
buszmegállóban, de annak a valaminek ott kell állnia, oda kell lépnie hozzá. –
ahogy beszélni kezd, mintha oldódna az előbb átélt delíriumos láz. A szavak
apránként kirúgják a rémálmok ajtaját, s nagy levegőt véve kilép a szabadba. De
hova?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Nem mondanám. – felel pillanatnyi gondolkodás után az
öregember – Túl sok mindent láttam ahhoz, hogy elhiggyem, minden okkal történik.
De egyben túl keveset is láttam ahhoz, hogy azt mondjam, abszolút megjósolhatatlan
a jövő. Úgy fogalmaznék, hogy a tetteinkből olvasható ki, mi következik ezután.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Pontosabban?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Nos, pontosabban...pillantson csak oda! Hogy kerülgeti
a fiú azt a pocsolyát. Ha nem kapott volna ízelítőt korábban, milyen a gyerek
jelleme, nem tudná biztosan, hogy bele fog lépni. De: mivel tudja, hogy a
legkevésbé sem érdekli, hogy csurom vizes lesz a zoknija, vagy hogy az alapos
leszidással sem törődve bele fog gázolni azért a szerencsétlen gilisztáért, így
jogosan következik, ami...meg is történt. – s a gyerek belegázol a vízbe,
felveszi a férget, aztán széles mozddulattal a fűbe hajítja – Ez persze
egyszerűsítés, de nagyjából lefedi, amire az előbb utaltam. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Na igen, ha így nézzük, igaza van. Én másra gondoltam.
Azt hiszem...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Éspedig?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Nem érzi úgy, hogy nekünk ma találkoznunk kellett? – kaparja
föl végre a torkára ülepedett kérdést – Mármint, évek óta ugyanakkor,
ugyanazzal a járattal utazom haza, ugyanabból a munkából, szinte percre
pontosan. De sosem találkoztam magukkal. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Nagy ez a város. – hangzik az érezhetően kitérő válasz.
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Rendben. De soha nem is beszélgetett velem senki úgy, ahogy
ma. Azokat a köröket róttam, amiről ma megállapítottuk, mi ketten, hogy
mennyire fölöslegesek. És egy csapásra mintha felbukkantam volna a víz alól. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Elhúzták a függönyt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Pontosan! És egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy
akárkivel is rokonszenveztem volna, pedig, ahogy mondta, nagy ez a város. Sokan
lakják. Így még kisebb az esély erre. És ma, először, olyan természetes volt ez
az egész. Mintha...mintha évek óta ismernénk egymást. Mintha tegnap ugyanitt
hagytuk volna abba. Egyetlen mondatnak több értelme volt ma este, mint ezerévnyi
elnyökögött közhelynek. Az rengeteg közhely!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>És rengeteg nyökögés.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Még annál is több. És vége kellett legyen. Ez a mai
este értelme. Célja. Ezt csak a sorsszerűséggel tudom magyarázni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Mert nem látsz a saját szemedtől. Vagy csak félsz
kinyitni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az öreg szemében rideg fény villant, vonásai megkeményedtek.
A körmére égett cigaretta végéről másikra gyújtott, s a pislákoló parázs
derengésében még áthatóbbá vált a tekintete. A férfi érezte, hogy ereje ismét
elhagyja, hideg verejték csorog a gerince mentén, amitől libabőrbe borult az
egész teste. Ez lenne a halálfélelem? Ez a kopott kabát lenne a halál fekete
csuhája?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Gondolom, azt hiszed, képzelődtél egész úton, mivel nem
említetted egy szóval sem, mi folyik odakinn. Remélted, hogy a rosszul
elrendezett napfelkelték és napnyugták, a zajok és szagok, a megzavarodott idő,
mind a fáradtság delíriumából erednek? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Reméltem... – feleli sápadtan – és nem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Nem. Nézz körbe! Hiszen most sincs fogalmad róla, hol
vagyunk!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Valóban nem ismert rá a helyre, ahol álltak. Mintha már járt
volna itt, egy elfelejtett időben, de nem tudta hová tenni az emlékeiből
szökdöső képeket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Látod, a tetteidből, jellemedből jósolható csak a
sorsod. Hogy itt állsz, ostobán, mint mindig. És még most sem ismersz rám. Ki
ne mondd! Látom a szemedben, mit gondolsz, de nagyot tévedsz. Nem a halál
vagyok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Nem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Nem. Az még jó darabig várat magára. Túl könnyű lenne,
csak így átlábalni a Styx folyón, mint egy nyeszlett csermelyen.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Akkor...ki...?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Én te vagyok. Azért érezted úgy, mintha régről
ismernél. Mert régen még ismertél. De már képtelen vagy rá. Rendben, megráncosodtam,
de őt sem ismerted fel. Ez azért szomorú. – és a mögötte álldogáló gyerek felé
fordul, aki egy lámpafénykörben próbál szivárványt csiholni a pocsolya vizét
fröcskölve. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ebben a pillanatban ráismert. Az évek súlyától eltorzult
tükörfoncsor képe mögül visszanézetett önmaga fiatalkori mására. Nyelvén
elakadt az utolsó kikívánkozó csodálkozás, hangszálai belemerevedtek a
képtelenbe. Ősemberbarlang mélységből derengett föl a reszelős vénember-hang,
ahogy bíráló semleges hangszínnel olvasta fejére a feltartóztathatatlan
felismerést.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Azt mondod, elhúzták a függönyt, megvilágosodtál. Pedig megint rossz ablakon néztél keresztül. Soha nem azt
keresed, ami számít. Ami fontos. Hogy nem ismersz bennem, vagy benne önmagadra,
csak a jéghegy csúcsa. De ennek a jéghegynek el kell olvadni egyszer. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ahogy mondtam, mindennek megvan a
maga helye és ideje. A számvetésnek is. Most kezdődik. Végre a megfelelő
ablakon kell keresztülnézned, ami előtt soha nem volt függöny, csak soha nem
benne kerested az igazságot. Ujjal mutogatni, sérelmek között kutakodni
egyszerű. Végre egyszer eszmélj föl, és vizsgáld át önmagad! A saját zsebeid,
fiókjaid, ahogy tetszik – ha mindenáron a virágnyelvnél akarnánk maradni. De az
igazság nem költői. Rúgd fel a szaros vödröt, legyen világosság! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hosszú út lesz, ami sokszor fel
fogja törni a talpad, és nem biztos, hogy azt találod a végén, amit szeretnél.
Biztos, hogy nem azt. Mert azt a valamit rég elhagytad egy útkereszteződésben.
Kételkedsz? Tudom, hogy igen, nem is kell mondani. De fölösleges. Végigmentem
ezen az úton. Az utadon. Tudom, mit beszélek. És miért hazudnék? Túl vagyok az
önmagamnak hazudozáson. Úgyhogy...már tudod, mit kell tenned. Innen magadtól is
tudnod kell.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az öreg szenvtelen arccal beleszívott egy utolsót a csikk
meztelen végébe, szemével intett a gyereknek, kézen fogta, és a sötét
mellékutca felé indult. A férfi utolsó erejével, saját verejtékének
hullámverésén átüvöltve még egyetlen, kétségbeesett kérést fel tudott hörögni ziháló tüdői legeldugottabb hörgőiből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>De hol vagyok?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Azt hittem, ennyiből össze tudod rakni. Túlbecsültelek.
Hiába, a tapasztalat nem ellensúlyozza a foghíjas memóriát. Nézz körül
alaposan! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Régen volt, tudom. Pontosan
tudom, milyen régen. De mintha csak ma lett volna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ott az a ház. Nem ismerős? Az
erkély. Ott csak felismered önmagad! – És a ködös háttérből világító ablak
előtt, a valóban ismerős erkélyen felfedezte magát, ahogy szorosan egy másik
sziluett mellett állva, cigarettázva bámul az őszi este ürességébe. – Ott
voltál utoljára boldog. Ha rám hallgatsz, ott kezded a számvetést. Mire a
végére érsz – ami csak sokára lesz – hidd el, ki fog jönni az eredmény!
Harmincegy év, tíz hónap, tizenkilenc óra és kilenc perc.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az öregember végleg elhallgatott. Két lépés után alakjukat
elnyelte az egyre sűrűsödő köd. De a férfi még mindig képtelen volt
megmozdulni. Érezte, hogy kiszáradó szemébe ezer tű hegyét fúrja a fájdalom,
ezért magára erőltetett egy álmos, hosszú pislogást. </span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ebben a pillanatban fülsiketítő kattogással, nyikorgó
fogaskerekekkel újra megindult az örök toronyóra, hogy könyörtelenül falja
tovább gyermekeit a kegyetlen óriás: az idő.</span></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-38311411322987290652016-10-06T14:21:00.002-07:002017-07-06T05:10:43.647-07:00Garázsmenet 3.<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Le kellett volna már szállni? Mennyi ideje utaznak? Hol
járnak? Hány óra? Kit érdekel? Egyáltalán: fontos ez? </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Rég nem ismerős a külvilág, össze-vissza kanyarognak utcák,
zavarba ejtő időtlenség uralkodik odakinn. Mintha az imént havazott volna, és pár
perce talán kisütött a nap. Néha madárcsicsergést hoz magával a huzat, aztán
kéjes vonyítással beköszön a műszakváltásra szólító, fáradt arcú légkürt. Ugyanaz
a légkürt, ami tizenöt éve, az utolsó nagyüzem bezárásakor örökre elhallgatott,
majd utolsó rézalkatrészeit is széthordták a külváros patkányarcú
nyomorlovagjai. De talán az egy másik városban volt. Meglehet.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Időről időre nosztalgiaszagú hallgatásba burkolózik a két,
egymáson tükröződő alak, hogy aztán saját romjaikon újult erővel
kapaszkodjanak, tóduljanak nyelvükre a szavak; lehetőleg minél kevesebb
közhellyel megtűzdelve. A duett imamalomra hajazó duruzsolását néha kettétépi a
jelenetet megközölő kisgyerek busz eleje és vége közti fekete szalagon menetelő
figurája. Hiába nézett ki az összes ablakon, mászta meg négykézláb az összes
ülést, kúszta végig az összes csomagtartót, és csüngött ingaként az összes
kapaszkodón, úgy tűnik, nem képes megunni, és egy sajátos vetésforgó logikája
alapján, apró módosításokkal újra meg újra végigcsinálja a már rosszullétig játszott
játékait. Soha ki nem merülő energiaforrás, a kíváncsiság dinamója hajtja
ízületeit, húzza össze apró izmait, s kielégülni képtelen kíváncsisága
vizslatja ugyanannak, a már felfedezett tárgynak részleteit, a másik, harmadik,
negyedik, századik oldalát is. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Sose fárad el? – szalad ki az önkéntelen kérdés, miután
a sokadik tucat alkalommal halad át köztük az örökmozgó.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Nem tudom, még nem volt rá példa. Egyszer ő is
megtelik, de soká lesz, úgy hiszem. Van ideje. Maga tudja, mikor fáradt bele? –
kérdez vissza a fogatlan száj.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Még nem gondolkoztam rajta. Egy ideje nem gondolkodom
hasonlókon. Egyáltalán nem emlékszem arra a régi lendületre. Mintha sose
létezett volna. Csak hajt előre valami, komótosan, automatikusan. Ez az
érdeklődés és kíváncsiság, azt hiszem, nagyon rég kiveszett belőlem. Magából
talán nem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Ó, dehogynem! Viszont igen kemény, fájdalmas és
hosszadalmas munkával rájöttem, mikor.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Igazán?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Bizony! Nem mondom, megterhelő volt. És az se biztos,
hogy megérte, de rájöttem. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>És mikor? Már ha szabad ilyet kérdezni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Szabad, hogyne szabadna. – Az öreg százéves zsebórát
húz elő a belső zsebéből, pár pillanatra elmélázik a számlapon, majd rövid
fejszámolás után kiböki a végeredményt. – Pontosan harmincegy éve, tíz napja,
tizenkilenc órája és kilenc perce. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Ilyen pontosan tudja?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Ilyen pontosan. Mondom, kínszenvedés volt rájönni, és fogalmam
sincs, megérte-e. De hajszálpontosan tudom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Ezek szerint nem lett tőle boldogabb.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Kicsit sem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Akkor miért?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Arra mindenkinek magának kell rájönni. A saját okaim
inkább megtartom. Egy napon majd maga is épp így meg fogja tartani az okait.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Gondolja? Ha tudni fogom egyáltalán őket.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Biztos vagyok benne. A számvetéseknek megvan a maga
helye, ideje. Ahogy annak, hogy az ember fejjel lefelé lógjon a kapaszkodókon.
Csak ésszel! – szól rá közben a gyerekre, akit azért félszemmel sikerült
kontroll alatt tartani – Szóval: egyszer majd maga is végig fogja járni ezt a
rögös és fájdalmas emléktúrát, mert ez az öregek jussa. A folyton rövidülő
időben rájönni a rég megváltoztathatatlan dolgokra. Aztán fogatlanul csámcsogni
rajtuk, és őrületbe kergetni vele a fiatalabbakat. – A cinikus félmosoly újra
kiül a barázdás arcra. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Engem nem kerget vele őrületbe, ha ez segít bármit. –
próbálja a férfi egy poénnal elütni a beszélgetés élét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Várja ki a végét! – nevet fel az öreg, most már
hangosan – Végül mindig sikerül. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Különös súllyal zuhant le a fenyegetés, robaja szinte
berepesztette a dobhártyát. Hiába tűnt ártalmatlan, öreges viccnek, a
hangsúlyban volt valami, amitől a férfinak úgy tűnt, komolyan kell venni. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A beállt csendet szinte tapintani lehetett, még az elhasznált
motor éktelen zúgása sem volt képes behatolni falai közé. Mintha a falak egy
másik dimenzió kérlelhetetlen ellenállásával óvnák a bennlakókat, vagy ha úgy
tetszik, tartanák őket fogva egy vasrácsos, rideg nosztalgiában. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Érő búzakalászok illatával terhes levegő ülte meg a
négykerekű pléhdobozt, tikkadt kaszálók szöcskelármáját hozta magával a szél, s
egy távoli dombtetőn éhes húsmarhák panaszos bőgése fújt ébresztőt a bokor
alatt szunnyadó emlékbojtároknak. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mindez sehogy sem illett a megszokott látványba, a
megszámolható utcalámpák és hiányzó szemetesládák képei közé. Hova lett a
kiszámítható valóság, a ciklikus időjárás, hova tűnt a biztonságos diaráma? Egyáltalán:
melyik a valódi valóság? Furcsamód most ez sem számított igazán. Hisz mennyivel
volt az jobb? Mennyivel nyújtott többet, mint ez a képtelen lázálom? Végre van
kihez szólni, még ha odakinn feje tetejére is állt a világ.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az öregemberen nem látszott, hogy furcsállná, vagy akár
feltűnne neki. A gyereken még úgy se. Úgy látszott, befejezte végre a
végtelennek tűnő menetelést, és az egyik hátsó ülésen foglalta el trónusát,
szorosan az ablakra tapadva. Arcával szinte súrolta az üveget, miközben
leheletével apró párafelhőket fújt a retkes felületre. A már-már megszokottá
vált vasszorgalommal rajzolta tele vásznát, törölte el a Föld színéről műveit,
hogy újra tejködöket fújjon a törésbiztos plasztik-üvegre, amiket képzeletének
lényeivel aggathat tele. Mint egy körbejáró örökmozgó. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Odakinn pedig rohant tovább a szürreális külvilág,
másodpercenként bukkant fel a Nap a nyugati horizonton, nyugodott le a keletin,
ellepte a hó a tájat, majd augusztusi fülledtség érkezett, vírusokkal
felvértezett szúnyoghadaival. Mocsárszag, virágillat, ázott föld áporodottan
dohos levegője, frissen kaszált fű szénaillata vegyült gépzsírral és
takarítószerekkel, fogorvosi várótermek fertőtlenítőgőzeivel. Elfeledett nóták
röpködtek kiszikkadt ajkakon, múmiákká aszott kezek markoltak elporhadt
szerszámnyélen, süket fülek kémlelték a beolvasztott harangok hívó szavát. Ki
érti ezt? Egyáltalán, mit? </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A férfi koponyájában örvényként kavarogtak a gondolatok.
Elfelejtett leszállni? De hol? Az öregember felemelkedő alakjára eszmélt csak
föl, amint halk nyögésekkel a jelzőgombhoz lépett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Mi megérkeztünk. De úgy emlékszem, egy helyre utazunk.
Gondolom, maga is velünk tart. Gyere, leszállunk! – szólt oda a még mindig
rajzolgató gyereknek.</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nincs mit tenni, egyetlen kapaszkodó, ami valósnak tűnik
még, ez a kopott kabát, foghíjas fogíny, és a zavarba ejtően bámuló hatéves
forma fiú. Legyen! Mozdul a rogyadozó térd, nyílik a harmonikaajtó. Esik. Még
mindig esik.</span></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-24140741116441584092016-10-06T14:19:00.002-07:002017-07-06T05:10:52.649-07:00Garázsmenet 2.<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mintha méteres szakadékokon gázolna keresztül és hegyes,
öles sziklákra hágna a négykerekű, olyan rázkódásokat produkál, miközben
igyekszik átverekedni magát a külvárosba tartó, kátyúkkal tarkított utcákon.
Valahogy erősebb a külvilág lepusztultságáról kialakuló kép, ha az ember egy
rozzant járművön szeli át a teret, mint mikor komfortos, lágy rugózású ülés
hullámzik a hátsója alatt. Legalábbis a férfiban olyasfajta érzés kezdett
kialakulni, hogy tegnap, vagy tegnapelőtt fele ennyire sem volt tragikus az
utazás viszontagsága. Úgy látszik, huszonnégy óra alatt évtizedeket töltött a
lehető legzordonabb időjárási körülmények közt a burkolat, a legcsekélyebb
javítgatás nélkül. Persze ez csak illúzió, a fáradt, elavult lengéscsillapítók,
a hangosabban beszűrődő motorzaj és a nyikorogva súrlódó kasznilemezek tehetnek
róla.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">De a koszos ablak is ugyan azt a benyomást táplálja. A
koszcsíkokkal homályosodó látképen megtízszereződtek a homlokzatok repedései,
öles kötegekben burjánzanak a járdából előtörő pitypang- és tarack-csomók. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hármukon és a tébolyultan hajtó sofőrön kívül senki sincs a
buszon. Nem, mintha ilyenkor még tömegek közlekednének, pláne kifelé, a csóró
környékre, de azért furcsa, hogy teremtett lélek sem akad, még egy delíriumában
magzatpózba hajlott hajléktalan se töri meg az üres ülések sormintáját. A
gyerek ki is használja a tágas teret, és ülésről ülésre mászik, úgy tűnik, fel
akarja fedezni a szűkös és egyhangú vén jármű minden négyzetcentijét. Erre is
csak a gyerekek felfedezői kalandvágya képes. Mire felnőnek, ők is megszokják,
hogy az ilyen gépjószágok mind egyformák, és az egyforma ülések mögött nem les
rájuk kaland, s nem bujdosnak egzotikus állatok. Ugyan az a műbőr, gumiszőnyeg
és még a szag sem különbözik, bármelyik buszra szálljon az ember. Csupán lankás
variációk, egyetlen témára.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az öreg a férfitól balra fekvő ülést szemeli ki magának, s a
társaságra vágyó, de enyhén szégyenlős vénségek bocsánatkérő – és egyébként
teljesen fölösleges – udvariasságával arcán nehézkesen lehuppan a helyére. Elhasznált
ízületek fogcsikorgatása és az évtizedes kátrányrétegektől többszólamú
tüdőlebenyek kánonban eldúdolt nyögése kíséri a műveletet, de bármelyik
pillanatban megszólalhat, érezni a levegőben, amit átjár ez a
megmagyarázhatatlan rezgés. Furcsa, mert bármilyen megerőltető legyen a
kommunikáció, valahogy nem bánja, ha beszélni kell. Általában idegesítik a
semmitmondó, egyenarcú emberek, felvértezve kikívánkozó egyengondjaikkal. És
hiába nincs a vénemberen semmi különös, feltűnő jegy, ami kiemelné a tömegből,
valahogy mégis...szimpatikus.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Végre megjött az eső. Napok óta hasogat a térdem, azt
hittem sose szakad le az ég. – töri meg a csendet a foghíjas fogíny.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Nos, igen. Ideje volt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Egyébként nem tartja furcsának? – s a kérdést válaszra
ingerlően nyitva hagyja, ami a jó mesélők sajátja.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Mit?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Hogyha idegenek találkoznak, és esetleg nekiállnak
beszélgetni, általában semmi érdekes témával nem tud előrukkolni senki. Soha.
Amivel előhozakodnak, az időjárás. Mi ez maga szerint, valami előjáték, vagy
bemelegítés? Ugyan kit érdekel az időjárás? Hiszen nyilvánvaló. Esik. Süt a
nap. Hideg van. Meleg van. Mindig valamilyen, olyan nincs, hogy semmilyen ne lenne.
És mindenki ugyanazt érzi, látja. Mégis csak erről tudnak beszélni. Látja,
nekem például feltűnt, de ugyanezzel hozakodtam elő. Nem szánalmas? Ne mondja,
hogy nem, tudom, hogy az! – és halk öregember-nevetéssel kuncog a saját magáról
kiállított szegénységi bizonyítványon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Mond valamit. – fakad mosolyra a váratlan
közvetlenségtől a férfi – Sőt! Ide hallgasson: ha maga nem ezzel indít, és
hallgatunk még egy percig, valószínű ugyanezzel hozakodtam volna elő.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Ugye?! De mégis miért? Meg tudná magyarázni?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Igazából nem. Sose értettem, pedig, amint kimondta,
mintha...mintha elhúzta volna a függönyt. Mi értelme? Semmi.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Semmi. Ennyiből nem jobb inkább hallgatni, amíg valami
értelmes nem jut az ember eszébe? Így csak pocsékoljuk a szavakat és egymás
idejét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Új értelmet nyert, hogy hallgatni arany? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Így is fogalmazhatunk, igen. Látja? Ha kihagyom azt az
első mondatot... Ha csak végiggondolom, mit is akarnék ezzel, és így indítok,
máris előrébb lennénk egy sorral. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Vagy kettővel, ha én sem olyan ostobán, kitérően válaszolok.
Mi akart lenni, talán egy instant alibi, hogy ne kelljen mondani semmit. „Ideje
volt”? Nem, ezt nem gondolhattam komolyan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Azért jó, hogy lerövidítettük a tiszteletköröket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Egyértelmű.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Most már biztos, hogy nem egy szokványos, élőhalott üzemmódban
végigjátszott út ez a mai, akármennyire is annak indult. Cinkos, szemek sarkába
rejtett rokonszenvvel sandított az öregre, s néma közös megegyezéssel kihagyták
azt a bizonyos közhelyekre épülő tiszteletkört. Minek addig beszélni, amíg nem
jut eszükbe semmi érdemes?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A feszengés érezhetően felengedett, a kényszeres konvenció
könnyű szárnycsapásokkal kiröppent a nyitva felejtett, keskeny bukóablakon, s
mintha a busz sem rázkódott volna abban az eszeveszett tempóban, mint tette ez idáig.
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Általában ezen a ponton szokott bágyadt merengésbe fulladni,
üveges írisszel meredni a félig visszatükröződő képmására a plasztik üvegen, s
rángó szemgolyóval lesni az arcképében elrohanó kirakatok, köztéri bokrok és
fák homályos sziluettjeit. Szám szerint ismerte, hány lámpaoszlopon égett ki a
halogén, hol botlik vakfoltokba a nézelődő utas, hány buszmegállóban hiányzik a
szemetesláda, és így tovább. A menetrendet is fújta kívülről, olyannyira, hogy a
nélkül is tudta, egy belső óra ketyegésével koponyájában, mikor kell felállnia,
csengetni a hátsó ajtónál, szándékjelző célzattal, hogy figyelné a megállókat.
Hosszú távú rutin és mély idegi berögződés. Most mindez elmúlt. Elhúzták a
függönyt. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Tudja, – nyílik hangra újból a foghíjas száj – ha a
maga korában rájöttem volna minderre...mennyi fölösleges dumát megspórolok!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Sosem késő. Bár ezt is csak úgy szokás mondani, nem?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>De, szokás. És de, késő. Sohasem kapom vissza a sok
elpazarolt időt. Úgyhogy: szívesen! Megspóroltam magának harminc évre való,
értelmetlenül pocsékba ment szájtépést.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Köszönöm! De most komolyan. Tulajdonképpen ezzel
átrendezte az életem. Megmentett nekem egy valag elvesztegetett időt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>És ki tudja, mennyi gondolatot? Hiszen ha kihagyja a
levegőbe beszélgetés színpadias közhelyeit, akár valami értelmes is eszébe juthat.
</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Mint a rák ellenszere? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Tudja, hogy nem erre gondoltam. Persze, hogy tudja,
látom, hogy mosolyog magában.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Tudom. Elég rossz, félig fekete a humorom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Az milyen? Szürke?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Hát...csak nem! Így olyan semmilyennek hangzik. Pedig
valamilyen, még ha rossz is.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Akkor...legyen barna. Fogjuk rá!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Fogjuk rá. Barna, mint a szar. Jajj...bocsánat, nem
akartam a gyerek előtt...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Ugyan, hagyja csak! Néha nálunk is röpködnek a
lófaszok. Amúgy már a valagnál elcseszte. – és megereszt egy rövid, de harsány
nevetést – Különben se ide figyel. Biztos hallotta, de ahogy látom, épp
borzasztóan el van foglalva...ő tudja, mivel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Neki a legjobb.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Ugye? Szerintem is. Látja, neki sosem jut eszébe
tiszteletköröket futni. Azt kérdez, ami érdekli. Azt mondja, amit gondol. Most
sem beszél, mert nincs neki miről. A mi mondandónk pedig nem érdekli. Ettől
persze nem lesz bölcs...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Huh, jó. Már majdnem megijesztett, hogy ez következik.
A romantikus közhely: a gyermeki bölcsesség és őszinteség! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Dehogy, nyugalom! Eszembe sincs azt mondani, hogy a
gyerek bölcs. Amekkora hülyeségeket tud kérdezni...! Mert még kis tudatlan. De
lényegre törő! Csak azt, és annyit mond, vagy kérdez, amennyit feltétlen
szükséges. Egy betűvel se többet. Benne még megvan, ami belőlünk réges-rég
kiveszett. Fossuk itt a szót – ha már nem udvariaskodunk meg selypegünk tovább,
nevezzük nevén – a fölösleges körökről. Neki meg fogalma sincs, az mi lehet,
vagy mire való. Belőlünk kiölte ezt a képességet a hosszú évek kegyetlen
udvariasság-rutinja. Sajnos. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Ismertem olyat, akiből nem. Aki megmaradt ilyennek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Ahogy én is ismertem...</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Az újból rájuk nehezedő hallgatás kesernyés füstjébe
merülten mindketten elrévedtek, messze-távol, térben és időben, de egyiküknek
sem akarózott folytatni a gondolatot. Nem kell mindent kimondani. Talán a
nosztalgia, talán a visszavágyás, vagy a felhasadó sebek tépőzárhangja, kinek a
magáé. Kimondatlanul. S ez így van rendjén. </span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Odakinn tovább rohant a táj, a maga útján, miközben az ódon
fémdobozban megszűnt a füstszagú idő, darabjaira hullott a rozsdafoltos tér. Az
egyszerre vissza- és előrefelé pörgő időben, szilánkos térben felszabadult egy gigantikus,
émelyítő szédülés, mohó falánksággal arcába tömte a megkínzott utasokat, hogy csámcsogva
megrágja, majd savas ketyegéssel eméssze őket testetlen masszává. </span></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-81716760680223074322016-10-06T14:16:00.004-07:002017-07-06T05:11:04.973-07:00Garázsmenet 1.<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Véraláfutásokkal borítva jutottak el szeméig a lemenő nap
sugarai, ahogy a toronyépületek üvegeinek ütődtek, lezuhantak a szédítő
mélységbe, a kelet felől, sunyin beoldalgó eső újszülött pocsolyáiban törték
magukat testetlen masszává, hogy onnan visszacsapódva érjék el végső
nyughelyüket, valahol a szemlencse és a szivárványhártya között, a tengermély
csarnokvíz tehetetlen tömegében. Szörnyet halt az utolsó, romantikusan
napfényes nap, hogy átengedje helyét a realista ősz nyomasztó, esős éjszakáinak,
ahol a virradat és az alkonyat közt a gyakorlatias festők szeme sem látja meg a
leghalványabb különbségeket sem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egy távoli transzformátorházban senki által sem hallható
kattanás rézlemezek áramvonalas testét nyomta egymáshoz, hogy a lehető legkisebb
szikrát hányva, szinte tökéletesen egyszerre gyújtsanak világosságot az egész
városban. Az egykori lámpagyújtogatók géptestű ükunokái egy-két álmos pislogás
után tágra nyitják halogénszemük, hogy egyforma figyelemmel kísérjék a nagyon
is különböző városrészek aszfaltból feszített vászondarabkáit. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mindez persze a buszmegálló magányában nem feltűnő, főleg,
ha minden este azonos időben zajlik, megszokássá tompítva a vastag tintával
rótt szavakkal körülírt, és egyébként is teljesen fölösleges túljátszást. Még
közönségesebb az esti lámpagyújtás annak, aki az egyhangúság poharából issza a
reggeli feketét, az első buszra várva elalszanak körötte a fények, s miután az
egész napos neongőzből szabadulva újra a szmogszagú levegőt szívja tüdőre, a
lámpák ugyanabban a pózban találják, mikor felnyitják szemüket az esti műszak
kezdetén: feltűrt gallérral, széktámlához idomított, enyhén görbe hátgerinccel,
összevont szemöldökei alól félig szívott cigarettáját bámulva várja a hazafelé
tartó járatot. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A kép, akár egy diaráma. Csak az időjárás változik;
variációk egy témára. Most épp esik, de esni fog holnap is, és holnapután. Míg
véget nem ér az ősz. Aztán havazik, míg véget nem ér az év. A lámpák korábban
kelnek, majd újra később, és megint esni fog, csak langyosabban, hogy a
porlepte, gőzölgő nyári párák után újra eljöjjön a hónapokig tartó eső. Eltelt
egy év, és a halogének fénygyűrűiben a kép szinte változatlan: a férfi üres
tekintettel, összevont szemöldökei alól nézi a szájából lógó, félig elszívott
cigaretta narancsszín végét, füléig felhajtott gallérral. Talán a kabát kissé
kopottabb, a vállak is beesettebbnek tűnnek, és megszaporodtak a homlokon
gyűrűző ráncok. A szenvtelen arcú fényköröknek fel sem tűnik a hajszálnyi különbség;
hisz ezek csak variációk. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Még van hátra tizenhat slukk. És tizenkilenc perc. Balról,
az üvegfal torz lencséjén át feltűnik egy botorkáló öregember alakja, amint egy hatéves forma kisgyerekkel, kézen fogva közelednek a buszmegállóhoz. Az emeletes
házak gyűrűjében itt messzeföldön ismeretlen fogalom a mellékutca, mégis csak
egész közel bukkan fel a két alak. Úgy látszik, ma a szokásosnál kicsit jobban
sikerült elbambulni, jóval messzebbről észre szokta venni az – általában
késésben levő, ezért siető – utastársakat. Az öreg a megállóhoz érve elengedi a
gyerek kezét, aki, lehet, hogy csak a szeme és a fülformája miatt, de az
unokájának látszik, és az egyre erősödő eső elől bebújik az üvegkalitka kétesen
oltalmazó karjai közé. A kiskölyök, megérezve a szabadság ízét, a szorgalmasan dagadó
tócsákat kezdi sorra járni, cipői elmerülnek a városi porral dúsított égi áldás
vértócsáiban, de az öreget szemmel láthatóan nem zavarja. Nem az a széltől is
óvó nagyapó. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Csak ne menj messzire! Mindjárt itt a busz. – inti
nyugodt hangon a csendes gyereket, majd a férfi felé fordul. – Bocsánat, tudna
tüzet adni? – s észrevétlen mozdulattal ujjai közé varázsol egy füstszűrő
nélküli cigarettát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Persze. – hangzik az ilyen késői beszédhez nem szokott
válasz, gyufa lobban, és a közös füstölgés tiltott némasága tölti be az
egyhangú építményt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Kopog a kérlelhetetlen, őszi eső, egyre vadabb ritmusban, s
lassan mindkét alak jobb kezének körméig ér a cigarettaparázs. Mindez cseppet
sem érdekli a gyereket, aki megunva a céltalan lődörgést, a pocsolyák vizében
tekergőző, halálra szánt gilisztákat szedegeti össze, hogy pár lépéssel odébb,
az elhanyagolt zöldterület araszos füvébe hajítsa őket. Csekély esély ugyan a
túlélésre, s mit sem változtat a gyűrűsférgek életminőségén, valahogy mégis a
legemberibb cselekedetnek tűnik fel, amit a férfi az elmúlt években látott. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mit tesz, kiszedni egy félig halott gilisztát a tócsából? Lehajolsz,
megfogod, elég hozzá két ujjad, s odébb penderíted másfél méterrel. Öt
másodpercbe sem telik az egész. S mégis, kinek jut eszébe? Megmenteni egy giliszta
életét. Adni neki pár percnyi haladékot a - valószínűleg nagyon közeli – vég
előtt, ami cseppet sem lesz szebb, vagy jobb, mintha figyelmen kívül hagyná,
rálépne, vagy csak átlépné. Elvégre mit számít? Semmit. Mégis, valahogy
megindítja a kisgyerek, ahogy szorgosan hordja a jószágokat a fűbe, egymás
után, fáradhatatlanul, akár egy összetöpörödött Sziszüphosz. Mintha egy régi
emléket ébresztene, de olyan halvány a kép, hogy inkább meg sem próbál
visszagondolni, csak belesüpped a buszra várók néma közönyébe. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Ez a mániája. Összefogdosni minden jószágot. – szólal
meg mellette váratlanul az időtől és dohánytól reszelőssé vált hang. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Aranyos.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Ezért is hagyom. Tudom, sokan viszolyognak tőle, de
szerintem nem lesz semmi baja, ha kicsit összekoszolja a kezét. – mosolyog a
foghíjas száj.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Mi sem steril-szobában nőttünk fel. – próbálkozik a
férfi valami párbeszédre hasonlító választ kinyögni, ami egyrészt jól esik,
mert nemigen akad, akivel társalogni tudna a megszokott témák kerítésén kívül,
másrészről végtelen kimerítő erőfeszítést kíván, mivel teljesen elszokott a
társadalmi érintkezés minden formájától. Jóformán senkihez nem szólt az elmúlt
években este hat után. Minek? Kinek?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Pár hónapja egy fészekből kiesett verébfiókával jött
haza. Elő kellett szedni neki egy cipős dobozt, telepakoltuk forgáccsal, és fél
délután szöcskéket fogdosott, meg efféléket, és csipesszel próbálta etetni azt
a rusnya kis tökös verebet. Amíg üresen nem találta a dobozt, mert a szomszéd
macskája megette a kis védencét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Ó. Szegény. Ez szomorú.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Szerencsére nem vette a lelkére. Mármint, persze,
először szomorú volt, de mondtam neki, hogy a madár amúgy se biztos, hogy
túlélte volna, és ha éhen pusztul, vagy az esés miatti törésektől döglik meg,
még rosszabb lenne neki. – az öreg itt huncutul elmosolyodott – De akkor
nyugodott meg teljesen, mikor azt mondtam, hogy a macska biztos nagyon éhes
volt, és most legalább jóllakott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Okos. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Nem az én érdemem. A gyerek az értelmes. Tudja, néhány
nappal később találtunk egy galambot, az egyik bokor alatt. Nem szeretem a
galambokat, mocskos jószágnak tartom, de nem akartam mindenféle betegségekkel
riogatni. Mire jó az? Gondoltam, legfeljebb majd odafigyelek, hogy ne nyúlkáljon
a szájába, amíg meg nem mossa a kezét. Szóval ott volt az a félholt galamb, és
a gyerek persze, hogy fel akarta venni. A madár öreg lehetett, mert miután
megengedtem, hogy ezt is hazahozza, a lépcsőházban egyszerűen megdöglött. Két
emelet között. De ő nem szólt semmit, hanem miután biztos volt, hogy a galamb
elpusztult, a másodikról egyszerűen ledobta a virágágyásba. Azt mondta, hogy
majd jóllakik vele valamelyik macska. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Hű... </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Képzelheti. Köpni-nyelni nem tudtam. De ne haragudjon,
nem akartam ilyen ostoba történetekkel untatni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;"> </span>Semmi baj. Nem untat, igazán érdekes volt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mintha valami megfoghatatlan, vékonyka családiasság-érzet
ereszkedett volna rájuk, a meghittség vékony lepedéke ráült a három testre,
békés időtlenséggel. A két cigarettavég utolsót pislantva elaludt, miközben a
távolból ismerős differenciálmű-zúgás csendült fel. Megszokásból a hang
irányába fordította a fejét, mint kiderült, a balján álló öreggel egyszerre,
csak a gyerek nem törődött az erősödő zajjal, teljes elszántsággal hordozta a
gilisztákat betonsírjukból a fűbe. Mikor a fényszórók már nem csak távoli,
növekvő pontoknak tűntek, hanem kezdtek szemet irritáló valósággá válni, s
bokájukból kiinduló árnyékokat vetettek a terméketlen betonjárdára az öreg
szelíd határozottsággal magához hívta az unokát, s mindhárman az utasok
kódexének megfelelő szertartásossággal álltak közelebb a padka pereméhez. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Üzembiztos nyikorgással fékezett le a morózus Ikarus, hangos
szusszanással nyugtázta az új terheket fedélzetén. Ugyan nem a szokásosan kék,
steril, új típusú jószág volt, ami szinte minden este ugyan azzal a fiatalos fapofával
várta a beszállókat, de a tömegközlekedés szeszélyeit lehetetlen megérteni, így
ilyen apróságokon már fenn sem akad az ember gyereke. Gázolajjal kikent, fekete
padlóján egyébként is gyerekkori nosztalgiákat táncoltatott a beszűrődő
lámpafény, kipufogógázok szagától terhes levegőjében rozzant emlékek alakjai
rezegtek együtt a fémkaszni szegecselt elemeinek ritmusával. A sofőr sem a
megszokott, de ez sem szentírás; ahány busz, annyi sofőr. </span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Kinézte a szokásos helyét, a középső ajtó mögött, jobb
oldalt, ahogy nagyapja intette gyerekkorában. Már nem emlékezett, miért, de az
életre szóló berögződés kényelme már azt is elfeledtette vele, hogy feltegye
magának ezt a kérdést. Már csak a késői vacsora képe, és a jól megérdemelt
dobozos sör lebegett szeme előtt, miközben a rosszkedvű busz mérges
szuszogással, türelmetlen zötyögéssel újra beleharapott az úttest eső-áztatta
testébe.</span></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-88146649820991059702016-06-10T13:14:00.000-07:002017-07-06T05:11:20.114-07:00A megszállott<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><i>(prózai szabad-vers?)</i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A pirkadat első fényei előtt, a még sejtelmes félhomállyal
karöltve közlekedik a szemétláda. Bokrok mögül ugrik elő, utcalámpák vetett
árnyéka alá bújik, csillagfénybe öltözik, s kikacsint a Hold sötétebb felén,
majd hátát mutatva az őt üldözőknek beleröhög a kelő Nap arcába. Sokan járnak a
nyomában, nyakon csípni egy se tudja. Jellemvonások nélküli, mégis mindig
egyedi, csapongó és kiszámíthatatlan.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hangszálai egyszerre rezdülnek a fülemüle éjszakai dalával.
A telefonbúgásban és a zárlatos mosógép recsegő halálhörgésében épp úgy
visszaköszön, mint a hajnalban kukorékoló kávéfőző kétségbeesett üvöltésében.
Aki sosem hallotta, az is elsőre megismeri, akár egy régről szakadt ismerős
baritonját. Fülcsigát repesztő kürtszava karácsonyi csengettyű a műszakot
váltó, szellemi munkásosztagoknak. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Vasmarkában elporladnak a gyengék, halálba simogatja az
erőseket, gáncsot vet az álszenteknek, és tükröt tol az önámítók magasan
cipelt, arisztokratikus orrnyergei alá. Száztíz körme alatt ezer év mocska
gyűrődik történelem előtti rétegekbe, örök igazságát nyögték és nyögik halhatatlan
írók, költők, zenészek, s halottnál is hullaszínűbb kohászok, favágók, éttermi
napszámosok. Hétmérföldes csizmája nagy port kavarva oson nesztelen a jeges aszfalton,
sivatagi dűnék járatlan, púphátú teveösvényein, légi-folyosók istenkáromló határmezsgyéjén és zsákfalvakba torkolló, sártól bűnös makadám-utakon. Előtte
mindenki egyenlő. Megkülönböztetett figyelemmel facsarja
mindahányunk szívét.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Levágott körmök szilánkjai tükrözik vissza ezernyi arcát
hamuszürke csikk-bilik fenekén, bokán ragadja a gyanútlanokat padlószőnyegbe
gabalyodott, hátrahagyott hajszálak pókhálójával, hogy emlék-csáprágóival kiszívja a velőt is az
élet értelmét kutató, megfáradt szemek gödrein át a pár grammra taksált,
megfoghatatlan lelkekből. Súlyos terhe tollpihénél könnyebben suhan át a félig
üres pohárból a félig telibe, de az aljukon hiába kutatnak feneketlen
igazságokat a tékozló emberi porhüvelyek: kámforként elillan, s csak harsány,
kárörvendő röhögés csilingel nyomában, mint légüres térben az eltévedt
fénynyaláb. Kacaja tarkón bassza a gyanútlant, akár a kőművesállványról
aláhulló, vétlen cementes vödör. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Alkimista kémikus, aki testpárákkal köt gúzsba, örökös
szögeket ver eget verő koponyák legvaskosabb csontfalába, örökös hegeket karcol
az orrnyereg nyálkahártyáján, hogy soha egyéb kémiai üzenet ne érhessen célt.
Megfoghatatlanságával markol meg, akár egy dallam, íz, még inkább illat, ami olyan mélyen
ragadt az érzékszervekbe, mint ősállatcsordák a folyós fosóhomok halált osztó meszesgödreibe.
</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Valódi szociopata, passzív-agresszív bűnöző. Akárki
ráismerhet, de amint észrevenné, máris új alakot ölt, s tettenérés híján nincs
bíróság, mely jogosan elítélhetné. Nem bűnös! Tanúk és vádlottak ezrei,
önvádlók milliói mutogatnak rá csontos, görbe ujjaikkal, mérget fröcsögő,
kárhozottul habzó nyáluk ingmellükre csorog; a vádaskodó foltok hétpecsétes tanújelei
hatékony működésének – azonban a kinyújtott ujjak nem egyebek, mint önnön
tükörképük bűnbánó hazugságainak tilalomfái. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem számít se éjjel, se nappal, hisz álmok hátán lovagol az
agytekervények szélmalmai közé, Rocinante hátán agyafúrt Don Quijote, Panzája
pedig tovább nyargal a képzelgések szamarán az ébrenlétbe, hogy összeomlásig
űzze az őrlődő malomköveket. Ébredéskor emlékek bolyhos paplanjaként simul a megtört testre, hogy az átvirrasztott éjszakák és egységgé kovácsoló, kiszenvedő hajnalok
félálomban tévelygő erőpróbáival kísértse a huszonötödik órában is álmatlan,
erektől vörös szemeket.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Mindenben jelen van, még sincs a jelenben sehol, hisz a
múltból érkezik, hogy a vétett hibákat hánytorgassa. Néha szebb jövővel kecsegtet, az
elvesztett helyébe pillanatnyi friss vágyakat ültet, majd ismét maga telepszik
vissza a karosszékbe, kiszorítva a mézes madzagot. Újra és újra felszítja a
vágyat, hogy már-már elhiszed. Érzed a forró leheletet a fülcimpádon, a szemed
sarkában mintha ott látnád azt az oldalpillantást, mintha újra az a hang ülne a
füledben, lágyan duruzsolva.</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">De az éjszakai tévéadás harsány kereskedelemzaja kijózanít.
Üres vagy, mint a lakás, s védtelen. A tükör foncsora mögött magában ott röhög
szilaj megszállottan, értetlen arcodon vigyorog, kárörvendésében nyoma sincs
irigységnek. S a kávéfőző ütemére újraindul a tortúra. A ki nem mondott és meg
nem tett feletti bűnbánat fekete levébe az örökös remény édes cukrát méri, s a
kifürkészhetetlen holnap pasztőrözött tejével hígítja a szívdobogtató koffeint.
S elemészt, nap nap után, míg világ a világ, míg lüktet a vér. És újra. És
újra...</span></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-43759370393094666232016-05-03T07:27:00.000-07:002017-07-06T05:11:38.715-07:00Hagyaték<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Karalábédugványozás közben csapott le a hirtelen érkező
tavaszi zivatar, akár a váratlanul felbukkanó gyorsvonat egy játszótér közepén.
Tiszta ég, szikrázó napsütés, huszonkilenc fok. Majd éles balkanyarral egy
fekete gomolyag vágott az ég kékébe, villámló botjait gátlástalanul durrogtatva
villámok plazmaszín vakujával égette ki a felkészületlen retinát. Menekülési
terv elő, sárban fröcsögő, meztelen talpak csattognak a tejeskávé színű,
csupasz bőrű földanya testén. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Kurta halálvágtát követően az ember ilyekor – jobb híján – beül
a füstös faluvégi kocsmába, hogy pergő ritmusban gallérba hajigált kommersz
etilénekkel kezelje a sokkos állapotot, majd a lehiggadó idegrendszert sörben
pácolja, míg elül a vihar. Elvégre mi mást tehet? Hazamenni korán van, a templomhoz
pedig késő. Nagyon késő. A bűnbocsánatot elvitte a botlások irdatlan, fekete
madara. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A félig fakult üvegpohár koszos falán keresztül
körbepillantok, mi élet zajlik a pulttól távolabb eső ivótérben. Buborékfejű
Ödönke, állatorvos úr nagyobbik csemetéje igyekszik az ajtó felé, dagadó
pofazacskóiban még ott lötyög a hirtelen felhajtott sörmaradék, szája sarkán
kacsint a kibuggyanó habtündér. A vihartól kergetett csürhe felbukkanása
megzavarta szokásos délutáni iszogatását. Ennek szerves része a csöcsös pultos
lány szexuális zaklatása – már ha zaklatásnak számít abban az esetben is, mikor
a másik fél enged a zaklatónak. Ha a raktár egymásra tornyozott sörösládái
beszélni tudnának! Sok mocskos, izzadt seggben pácolt, gusztustalan,
testnedvekben bővelkedő történetet mesélnének. Lehet, nem is lennék rá
kíváncsi. Biztosan nem lennék.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem irigylem Ödönt a kényelmes életéért, rendezett hátterét,
petyhüdten liffegő hétköznapi tunyaságát, csak megvetem érte. Persze, ha a
helyében volnék...ha annak idején nem bukom ki a szakmunkásból...ha nem csak az
aktuális jelenemre gondolok...ha idejében összeszedem magam...ha
tanulok...ha...ha. Sok a feltételes mód, kevés a tett! Nem adatott, hát nem
adatott; a napszámos is lehet ember. Késő bármit tenni, s a végén ugyanaz a talajréteg
fed mindkettőnket, nem? Gyomorbajos önsajnálatban továbbemészteni magam
fölösleges, úgyhogy hagyom Ödönt az enyészetnek, vigye el az Ürdüng! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nagy a kontraszt beltér és kültér közt. A vihar távoli
szeleket hozott puttonyában, amik most vad ostromokkal próbálják átverekedni
magukat a vetemedett nyílászárók lőrésein. A függönyök peremén, a hetvenes évek
óta nyugodtan üldögélő porban pánikot keltő fodrokat idéz a szorgalom, mellyel
betörni igyekszik a huzat. Vajon ugyanezeket a nitrogénatomokat, oxigénatomokat
lélegzik be ott is, ahol a szél született? Vándorbotot ragad-e a levegő? Időről
időre átjárja a mi tüdőnket az atom, ami egy vietnámi, vagy zimbabwei testében
is megfordult? Vagy otthon maradnak a bennszülöttek, s tolják maguk előtt a többit,
így csupán e távoli rokonaik, a helyi levegőrészecskék lettek rakoncátlanabbak
a messzi-messzi mozgolódástól? Ki tudja? Furcsa képletekként hat rám saját
kérdésem, mintha az általános iskolai fizikaórák morzsái potyognának elém
életem asztaláról. Félresöpröm őket, lapátra a szeméttel!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A periférián egy elnyűtt könyökről még elnyűttebb arc
emelkedik, hála a tarkóját ébredésig cirógató függönyöknek. Csipkerózsikának
ocsmány, vén matróna, bár a szájszaga lehet hasonló a mesebeli, évekig pálló
szájú leánykáéhoz. Anima néni, a letűnt korok falusi szajhája, egykori tanárnő,
fiatal csikókat betörni vágyó, szabad szellemű asszonyszemély, kinek az évek
sokasodásával elfogytak fogai, elszaporodtak ráncai, bőrén barázdákat szántott
az élet vasekéje, szemei alá bőröndnyi daganatot duzzasztott a gátlástalanul
kihasznált máj. Csak az őt körüllengő legenda él egykori önmagából. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Kocsonyás írisze felméri a csekély látótávolságot, s mivel
pohara üresnek bizonyul, tetemre hívja meszes ízületeit, oroszlánokat
megszégyenítő nyögések közepette talpra taszigálja rozsdás testét, s nyikorogva
a pultig csoszog. Vörös térdkalácsait nylon otthonka kék-sárga virágos mintája
övezi, vádliján autós térképeket rajzoló visszérháló. Mellei ránccá sűrűsödtek,
inas karján májfoltok és sötétre színeződött ezüst karperec. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo2; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Kérek egy kisfröccsöt, Ferikém! – esik ki vértelen
ajkai közül a milliószor használt, rekedten recsegő négy szó. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo2; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Adom, Ani mama.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo2; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Ne becézz! – fortyan fel – Nem atomfizika: Anima! Ugye?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo2; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Bocsánat, Anima (néni), adom a fröccsöt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo2; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Na. Úgy.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Honnan az önérzeted, te őskori lepedék? Néha elképeszt,
micsoda rátartiság lapul a legmélyebben csúszó-mászó féregtestekben; azt
hinnéd, meztelen csigát látsz, s kiderül: akad gerinc a nyálkás, visszataszító
lényben. Ha más nem, a nevét kikéri magának. Mikor másod sincs, miegyébhez
ragaszkodnál? Ez bizony megér egy százast, akárhogy is nézzük.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Hagyja csak, Anima! – szelem ketté az otthonka zsebeiben
való kutakodást – Ezt én fizetem, Feri. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Köszönöm. – sandít felém gyanakvón, s látom, valahol
kéjsóvár emlékei közt kotorász, miután zsebeiben már nem kell – Téged
tanítottalak?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Nem. Leszerelt, mire oda kerültem. De itt találkoztunk
párszor.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Akkor jó. – nyugszik meg a feledés homályában – Nem
szeretem, ha így látnak. Valamikor szép voltam ám! – villan a mosolyt imitáló,
csupasz fogíny.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Tudom, Anima. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Tényleg szép nő volt – valamikor. Felismerés határáig fakult
tablók őrzik a bizonyítékot. Olyan tablóké, melyek szereplői nagyrészt már a
föld alatt nyugszanak, vagy kopaszon, szenilisen tengődnek egy közeli öregek
otthonában, ahová hálátlan gyerekeik dugták őket a könnyebb megoldás biztos
tudatában. Tanárok is, diákok is. Csak Anima éli túl mindet, akár a legendák
Loch Ness-i szörnye – leszámítva, hogy ő maga élő kövület, nem a túláradó
fantázia szülötte. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Felém billenti a két decis poharat, visszacsoszog őrhelyére,
s viharba meredő tekintettel szoborrá válik, leghitványabb bútordarabjává egy
amúgy is lepukkant csehónak. Minden porcikája eggyé olvad környezetével,
alkohol-kaméleon a maligán-őserdőben. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Egye fene! Rövid vacillálás után kérek még egy komlóitalt,
és leülök a vénséggel szemközti rétegelt lemez székre. A változatosság biztos
jobb társaság, mint ezredik alkalommal meghallgatni, hogyan csalja az asszony a
szerencsétlen segédjegyzőt. Anima asszonyságot meglepi a bátorság, amivel
szemközt lehuppanok, de a tapasztalatok útján egy ajakbiggyesztéssel nyugtázza
jelenlétem. Visszafordítja tekintetét az ablakon túl tomboló világra, s én nem
erőltetem a beszélgetés fonalát legombolyítani; majd megszólal, ha akar. Nem
várat sokat magára, varjúhangja hamarosan felhörög a vaskos hangszálakról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Tudod, honnan kaptam a nevem? – szegezi nekem a
kérdést.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Fogalmam sincs.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Dédnagyanyámról. Ugyanígy hívták. Állítólag rá
hasonlítok. Nem ismertem, de egyszer láttam róla egy képet. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Szép nő volt?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Honnan tudjam? Azon az ezer éves, kifakult fotón már
ugyanolyan vénasszony volt, mint én most. Csak csipkés ruhában trónolt, nem
szakadt rongyokban. Hehe, de fogadok hogy neki se’ maradt egy rohadt foga sem!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Hagyom, hadd dolgozzon benne a kisfröccs meg az emlékezés.
Erre amúgy sem tudnék mit szólni. Az egykori tanítónő választékos modora, az
utcalányok szabadszájú cserfessége és a kiégett, csalódott öregasszonyok
cinikus rosszmájúsága egyszerre, kánonban zeng a cserepes ajkakról.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Olasz volt. Bizony. Valami magyar katonához ment hozzá,
azzal jött el. Elszöktette a huszár. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Még a Monarchia idejében? – kérkedik maradék
történelemtudásommal az akaratlanul kicsusszanó kérdés.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Gondolom. Valami gazdag úrinő volt, Nápolyból, ha
minden igaz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Az szép.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Szép, szép, de csak egy olcsó kurva. Ebben is
hasonlítunk! – vigyorodik el kísértetiesen. Önsanyargató káröröm villan a
retinán. – Családi átkot hozott magával, ami nálam ütött vissza úgy igazán. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Csak nem hisz az átkokban, Anima? – röhögöm arcon
hitetlenül. Sértődötten fröcsög vissza a nyálban gazdag felelet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Hogy ne hinnék? Nem tudott fiút szülni. Ahogy nagyanyám
és anyám se. Csak egy-egy lányt, semmi többet. Szajha volt az összes nő a
családban. Hát így vagyunk. Én meg eleve meddő vagyok. Sose lehetett gyerekem. Mi
ez, ha nem átok? Ne is mondj semmit, röhögj magadban, az mindannyitoknak megy! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Dehogy röhögök...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Dehogynem. Mind nevettek rajtam, és tudom is, miért.
Azt hiszitek, nem hallom, de a fülem még jó! És igazatok is van, nevetséges
vénasszony lett belőlem. Megrohasztott a csipkés ingbe bugyolált átok. Már
azelőtt feneketlen mocsár voltam, hogy tudtam volna. Hagytam, hogy a szépen
csillogó tükör elhitesse, vagyok valami, vagyok valaki. Senki se voltam, ahogy
most is csak a nagy büdös semmi vagyok. Látod ezt itt? – billenti felém a
fröccsös poharat, majd egy hajtásra felissza, akár a szomjas szivacs –
Kevesebbért is hagytam megbaszni magam! Elég volt, ha szépen néztek rám. Ha
megkívántak. Sőt! Ha nem kelletem, elértem: kelljek! Házasságokat tettem tönkre,
fiatalemberek álmait szálltam meg, hogy hajnalonként a gondolatomra riadjanak,
átizzadt lepedőiken, ziháló torokkal. Nyitva álltam én mindenkinek, akihez
kedvem szottyant, és a lábam között kötött ki mindenki, akit csak megkívántam.
Ötvenhétszer átkoztak ki papok, plébánosok és rabbik. Mit se ért! Hisz már rég
elkárhoztam, csak még egyikük sem tudta. Amíg el nem kaptam őket is. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Rosszmájú vigyora mögött a megszállottság elvakult harci
ménje nyerített föl, s döbbent tekintetem csupán a kürt szava volt a kiszabadított
kísértetnek. Halk mormolásból fejlődött monológja révült kántálásba csapott, s
az egész kocsma síri csöndben figyelt. Furcsán csengő szavak csapódtak a
falaknak, s visszhangjuk elnyomta a tomboló szélvihar kísérteteinek sikolyát.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level2 lfo1; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Amerre jártam, összesúgtak mögöttem az
asszonyok: ott megy a ribanc! Mit érdekelt, amíg a férjeik utánam fordultak,
hogy aztán éjszakánként leforduljanak rólam? Persze akkor még nem tudtam:
mindez a rohadás, ami emészt. Egy szökött asszony átka, amit én is hordozok, akár
a gyógyíthatatlan kórt. Azt hittem, hogy nem esem teherbe, csak szerencse.
Áldás. Holott tudhattam volna: így veszik ki végre a bennem keringő rossz vér.
Hogy nem adhatom tovább. Zárókő lettem az összeomlani készülő családi kripta
ajtaján. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt;">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Megvetsz? Undorodsz? Te sem vagy
jobb a többinél, nehogy azt hidd! Láttalak és megkaptalak ezerszer, vagy ha nem
téged, a fajtád. Ha nem most, a fogatlan, ráncos, büdös vénasszony-testem
mellett ülnél, hanem évekkel ezelőtt jössz, amikor még domborodtam, ahol kell,
és tüzes volt az érintésem, akár a máglya, te is elveszel. Befontalak volna a
hálómba, hogy a végén a fejed vegyem. És ha egyszer elkaptalak, többé nem
eresztelek. Az átok nem csak az enyém: mindenkié, akihez közöm volt.
Továbbadtam, bosszút álltam az örökségemért. Megbújtam az összes kéjsóvár,
hűtlen férj álmában, olyan sötét zugokban, amiről sejtelmük sem volt, s ahonnan
a legváratlanabb pillanatban ugrottam elő. Engem kerestek a fiatal fiúk minden
női test mélyén, de nem értek el többé. Utolsó látomása voltam a haldokló vén
kecskéknek. Ingyen adtam magam? Frászt! Mind megfizették az árat értem. Ahogy
én magam is. Elkorhadt bennem az élet, megfonnyadt ez a szerves porhüvely. És
látod: még mindig itt vagyok. Réges-rég férgek kellene zabálják a testem. Talán
csak jutalomjáték, cseresznye a hab tetején minden egyes nap. Viszont, ha már
úgyis élve rohadok tovább, és röhög rajtam a fél világ, haszna is legyen! Szóval.
Megbaszni gondolom úgyse’ akarsz. Miért is akarnál? De ahelyett, hogy tátott
szájjal bámulsz, inkább fizess nekem még egy fröccsöt! Kiszáradt a szám. Már
csak a májzsugorban bízom, hátha mihamarabb átvisz a túlpartra. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Utolsó kortyaimat a pohárban felejtve felálltam, a pulthoz
léptem, s kétszer is szólnom kellett, mire a kocsmáros meghallotta a hangom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal;"> </span>Feri, még egy fröccsöt, légy szíves.</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Majd észrevétlen nyikordul kezem alatt a fényesre kopott
rézkilincs, fedetlen fejemen kopognak a féldecis esőcseppek, s mezítlábam
szörcsögő nyomait hátrahagyva elindulok a horizont felé, ki a házak közül, míg el
nem halkul mögöttem az élőhalott vénasszony kárörvendő röhögése. </span></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4417568139789851687.post-9852009485109299512016-04-20T01:03:00.003-07:002018-02-13T16:14:06.197-08:00Kertészeti tripek I.<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;"><b>In medias rest</b></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Te Vito, mégis mi a szar ez?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Mi lenne? Metadon.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Kár volt kérdeznem. Mégis mire számítottam egy elvonón levő,
ex-drogfüggőtől? Aki helyett a kollégák rendszeresen hugyoznak csinos kis
kórházi üvegcsékbe, pár euró fejében, baráti alapon. Cinkos húgyszag a tengeri
levegőben.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Meg kell hagyni, egy pillanatra megállt kezemben a
nemzetközi szabványra tervezett, négyágú villa, de a furcsaságokra fél szemmel
kacsintó tapasztalat hamar újra mozdította a tagokat, s motorikusan tolták
tovább pofámba az olívaolajban tocsogó falatokat. Eleve gyanús volt a buzgalom,
amivel ebédelni invitált, a megszokott sonkás panini helyett házi kosztra nemet
mondani viszont vétek. Na jó, nem ezért kötöttem ki a garzonban. Magamra
vethetek csupán, hogy most bő három deci klinikai droggal szemezek a carbonara
fölött. Annyi baj legyen!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Sosem tudom hova tenni a fiút. Mármint a Vittoriót. Vagy összeroppant
zseni, vagy velejéig romlott, zsigeri őrült. Ki tudja? Annyi biztos, hogy a
kemikáliák omladozó tornya mögött valami elképesztő természetesség lapul meg,
ami fittyet hány az évszázados hordalékként ránk ragadt konvenciókra és
normákra. Ösztönlény, de nem a primitív fajtából. Órákig képes esztétikáról, az
élet mély-filozófiájáról beszélni, és nem csupán könyvekben lelt, tanult
„okosságokra” támaszkodva, hanem saját tapasztalataiból, savanyú, verejtékes
életszagú emlékekből merítve. Megrázó képeket fest elém, amiket tudom, hogy
végignézett, végigélt – engem pedig a hideg ráz. Másodpercekkel később az
arra sétáló, gyanútlan olasz díva felháborodott elképedésére, farkát markolászva
a legválogatottabb szexuális ajánlatokat üvölti, hányféle pózban, mennyi
nyállal és egyéb testnedvvel tenné magáévá a nő valamennyi nyílását. Én elvörösödök, ajkaim elfeledkeznek a köztük füstölgő cigarettáról,
s szám sarkára ragadt, lógó koporsószöggel bámulom a jelenetet. Csak, hogy újra
a nyomorban sarjadó élet virágai nyíljanak Vito mondatainak talaján. Mindezt a
legcsekélyebb rendszer nélkül. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nagyjából egy hónapja érkezett a céghez, a feltételes
szabadlábra helyezés egyik velejárójaként. Birtoklással kapták el – megint.
Most éppen speed volt nála, pár grammnyi. A testében hordozta a többit, oldott
formában. Megfuttatta a rendőröket, de cefetül! A pályaudvartól tíz kilométeres
kört leírva tudták csak nyakon csípni, amikor a lélekszakadva loholó test
egyszer csak felmondta a szolgálatot, és prózai egyszerűséggel összecsuklott,
mint a bicska. Pár hónap jó magaviselet után szabad lábaira helyezték, amiben a
nyolc órás munkaidő is feltételként szerepelt. Az Axis pedig ilyenekre
specializálódott. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Persze Nápolyból érkezett Toscanába, honnan máshonnan?
Egyszer esküszöm, megnézem magamnak azt a várost, annyi különös lény él egy
helyen, saját, furcsa nyelvét beszélve, hogy belépőt szedhetnének, mint
egy vadasparkban! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Vitót azonnal beosztották a kertészethez, miért is ne? Logikus,
hogy egy súlyos tudatmódosítókkal terhelt, idegileg labilis, nápolyi
vehemenciával felturbózott tesztoszteronbombának motoros kaszát, metszőollót,
láncfűrészt adunk a kezébe, meg egy böszme nagy platóst a valaga alá, hadd
szórja a város népét! A tapasztalatok ismét nem engedtek meglepődni. De eddig
semmi zűr, ráadásul meglehetős faszagyereknek bizonyult, akivel ki
lehet jönni; főleg, ha nem tol túl nagy adag anyagot.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ma reggel nem voltam boldog, mikor vérágak
közt rángatózó szembogarai össze-összeakadtak a hajnali kipufogógázok keltette
bárányfelhőkkel. Kézfejei mintha egy Liszt zongoradarabon gondolkoztak volna,
ujjai megannyi apró kalapácsként lüktettek, s a szája sarkán megcsillanó
nyálhabcsók árulkodóan kacsintotta: jó hétvégénk volt fiúk! Fasza.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A sofőrködést minek bízná másra? – úgyhogy kilencvenes
tempóban szeltük át az óváros macskaköves sikátorait. A nyitott platón szánkóversenybe
torkolló szerszámlavina néha a tarkónkba csapódott, majd a hátsó ajtónál
torlódtak egymásra, miközben Vito felváltva anyázta, kurvázta, és küldte
melegebb éghajlatra a hajnali idegroncs-derbi többi versenyzőjét. Orrhosszal
nyertünk, annyi szent.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Ennyire még nem vártam, hogy megérkezzünk a tetthelyre.
Majdhogynem a földet csókoltam meg, mikor kiestem az Iveco anyósüléséről a
repedezett járdára. Szinte felocsúdni sem volt időm, a Napoletano már serdült is
az út közepére, hogy recsegő rükvercbe taszajtsa a masinát, és nyélgázzal áthajtson a szűkös kapubejárón. Nem szívesen tettem volna oda a
kezem a fal és a visszapillantó közé, sokat mondok, ha azt állítom, volt 2-2
centi hely. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span><!--[endif]-->Kurvaélet, Vito! Mi van veled?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">- Niente, niente....Semmi. Semmi, semmi semmisemmi...na
pakoljunk, sose végzünk!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Mit szedtél?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Semmisemmi...semmiség...Csak egy kis kokaint...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Ó, faszom!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Remegő kezekkel vakarom elő oldalzsebemből a Drum zacskót,
ráragasztott cigipapírral; a szűrő nem is érdekel. Üssön, mert ütnie kell!
Nikotint! Kátrányt! Ép eszet! </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem festett túl jól a helyzet, hisz egész álló nap e mellé a
bepörgött mediterrán mellé zárt a sors, méghozzá testközelbe. De legalább a
fűrészekre nem lesz szükség. Az hiányozna még! Mélyre szívom a nyers
dohányfüstöt, érzem, ahogy felsikoltanak valaha rózsaszín hörgőim, és sípoló
tüdővel nyúlok a hevederem után. Csak minél távolabb ettől az állattól!
Komótosan teszem a dolgom, nem kerget a tatár. Legalábbis engem. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Tizenegyre kihajtotta a gépe lelkét, s összeolvadt műanyag
alkatrészek megfeketedett masszája fölött zihálva pihegett a platón. Mintha
múlna a szer, nem, fiú? De, múlik. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Gyorsan felszórtam mellé a maradék cuccot – mielőbb tűnjünk
innen, mielőtt feltűnik valakinek, hogy be van állva, mint a gerely! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Vezetsz?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Á...kizárt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Akkor csússz át a másik oldalra! – löktem az
anyósülésre begőzölt kollégám. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Tudsz enni, Vito? Vagy csak egy kávé? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Nem, nem. Menni fog. Ugorjunk föl hozzám, itt lakom
kétutcányira. – csillant föl a szeme.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Nem tartom jó ötletnek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Összecsapok valami tésztát. Jobb lesz, mint a kurva
szendvicsek állandóan.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Va bene...- és indítottam, miközben a fiú feje oldalra
bicsaklott, és valami távoli emlék köré fonta agyát a kokacserje sűrített
gyermeke. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Leparkoltam a betontömb-szerű lakópark hátuljában, s a lépcsőházig
már úgy kellett támogatnom a szerencsétlent. Még jó, hogy a félemeleten bérli
ezt a lyukat! Ha lehet, még az én rózsaszín álomvillámnál is szegényesebb. Ágy,
asztal, két szék. Tévé és mikro. Minimál-luxus, huszonnyolc négyzetméterre
zsúfolt Dolce Vita. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">De egy olasz akkor is tud spaghetti a la carbonara-t főzni,
ha gyakorlatilag öntudatlan. Úgyhogy húsz perc múlva az asztalon gőzölgött a
kupac tészta, illatos szószban tocsogva. Megváltás.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Kérsz belőle? – néz rám a mutatós metadon-befőtt fölött
a záptojásszínű arc.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Kösz, de kihagyom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Te tudod.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Igen, azt hiszem, tudom. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Több marad nekem! – és ráhúz az üvegre.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">A tésztagőzben felsejlő abroszkockák tükörképe pepita
rémálmot vetít a közénk ékelt tudatmódosító falára, és Vito merev izmokkal
emeli a gépies kielégülést cserepes ajkaihoz. Opálos szemeiben a jobb híján
megnyugvása jelenik meg, és egy kigördülő örömkönnycsepp képében vetíti előre a
szomorú véget. Szomorú? Belülről biztos sokkal mutatósabb.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l1 level1 lfo2; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">-<span style="font-stretch: normal;"> </span>Tudod, egyszer, még Nápolyban...</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "courier new" , "courier" , monospace;">Nem tudok a mesére figyelni. Csak nézem ezt a magas, kék
szemű, gyárilag napbarnított emberi roncsot, és azt hiszem szánom. Nem az
embert, a nyomorát, vagy a függőségét. Hanem az elkallódást. Hagyta, hogy
megtörje az élet. Ez a legnagyobb hiba, amit ember elkövethet.</span></div>
aRossebhttp://www.blogger.com/profile/02951013644282121307noreply@blogger.com0