A
giccses flitteres ruhák mezején, a szoláriumtengeren is túl, de még a
méregdrága –ám annál büdösebb- parfümökön is túl, egy leárazott Lacoste
cipősor tövében élt egy csillám-álom-ribanc. Nem szenvedett semmiben
hiányt, csupán lelke nem volt… nem vehette meg.
Pár
hete kezdett el drasztikusan átalakulni. Végtagjai egyre szakaszosabban
kezdtek el mozogni, később szemei is üvegesedésnek indultak, végül
szájának csücsörítése bénult rá plasztikussá vált tekintetére. Ahányszor
csak beszédre akarta nyitni ajkait, csupán sípoló hangot volt képes
kierőltetni magából. Ahogy ott totyogott a pláza tükörsima parkettjén
olyan volt, akár egy defektes gumikacsa. A biztonsági őröket is
megtévesztette a nagy átváltozás, ezért betették a játékosztályra a
többi sípoló plüssfigura közé.
Hamarosan
felháborodott szülők tömkelege követelte, hogy azonnal távolítsák el az
ízléstelen guminőt a gyermekek által is sűrűn látogatott üzletből. Egy
használt szexuális cikkeket árusító bolt tulajdonosa kapva kapott az
alkalmon és áron alul megvásárolta a csillám-álom-ribancot. Bérelhető
guminő lett belőle. Végre ugyanúgy élhetett, mint azelőtt.
Pedig
milyen sokra vihette volna. Ragyogó hostess buszos kurva válhatott
volna belőle. Csak egy kicsivel kevesebb hajfesték, csak egy
árnyalatnyival kevesebb szolárium, csak egy kilóval kevesebb szájfény…
csak valami emberi külső… vagy egy kiolvasott könyv… talán megmenthette
volna…
De az élet szép, a következő Való Világba még simán bekerülhet.
(2011)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése