A minap tízesztendős unokaöcsémet tetten értem,amint épp egy könyvet olvas. Önmagában ezzel nincs semmi gond,sőt!Figyelembe véve a korosztályában dívó szabadidő-eltöltés megoszlását még dicséretes is a részéről,hogy egyáltalán könyvet vesz a kezébe,és nem csak a számítógép előtt rongálja a szemét.
Na mindegy,a lényeg:megkérdem tőle,mit is forgat éppen.Erre közli,hogy a Harry Pottert.A negyediket.Hurrá...Ez tarthatatlan,próbálkozzunk valamivel,mondtam magamnak,s a polcról leemeltem Mark Twain örökbecsű darabját, a Tom Sawyer kalandjait.Hátha.Hiszen sose' árt egy ifjú,s pallérozatlan elmét a helyes irányba terelgetni.Elvégre (most jöjjön a hőbörgős rész):
Alapvetően az értékek közvetítése,illetve ezen értékek milyensége ami megkülönbözteti ezt a két (nyolc) regényt.Ezen belül is a címszereplők jelleme.Vessük is össze őket serényen,ha másért nem is,csupán hogy miért szúrja a szememet unokaöcsém választása irodalmi téren,s hogy mi a gond a Tom helyére belépő Harryvel a fiatalemberek értékrendjében.
Környezetük és családi hátterük némileg hasonlít.Tom Sawyer egy "elmaradott",tehát romlatlan vidéki kisváros lakója az Egyesült Államok déli részén.Árva gyermek,akit vallásosan szigorú,de aranyszívű nagynénje nevel,s próbál megtartani a helyes úton.Harry Potter egy álmos angol kisvárosban él,szintén rokonainál,hisz csecsemőként ő is megárvult,ám mostohái mostohán bánnak vele,egy lépcső alatti zugban húzza meg magát.S míg az életrevaló Tom furtonfurt megszökdös,tilosban jár,almát s kockacukrot csen el a kamrából,s úgy nagy általánosságban folyamatosan azt teszi,amit tilos (lásd: amint kilép a tisztaságot fogadó ifjak egyletéből,mely tiltja a káromkodást,bagózást és köpködést,szóval amint felszabadul a béklyók alól,már nem is kívánja a bűnös élvezeteket),addig a szerencsétlen Potter-kölök tűr,gyáván hallgat,s csendesen szenved.Szánalmas.
Sawyer valódi gyerek,aki utálja a tisztaságot,megveti az iskolát,tilosban fürdik,tilosban halászik,minden babonát ismer,és olyan elemekkel barátkozik (legjobb barátja Huckleberry Finn,a másik nagy jellem és regényhős),meg úgy egyébként,olyan tetteket,mi több,hőstetteket hajt végre,amiket a közösség felháborítónak talál.Ellenpólusként lássuk a mágus-tanonc nyegle kis nyikhajt,aki sohasem keresi a bajt,szürke egérke módján meghúzódik,s egyáltalán nem tesz semmit,soha semmi említésre méltót.Egyetlen dolog kíséri végig több száz oldalon keresztül:egy sebhely,csecsemőkorából,s egy jóslat,egy sors,ami eleve eldöntött,így nem is kell neki véghezvinni semmi rendkívülit élete során,minden adva vagyon.A szájába repül.
Tom,mint kalandvágyó,eredendően értelmes vidéki kisfiú dús fantáziáját használva evez át a hétköznapok szürkeségén,minden apróság képes felkelteni,lekötni figyelmét,hogy átvészelje a vasárnapi miséket,szombati iskolát.Míg a kis Harry nyálcsorgatva kapja készen a sárkányokat,varázsigéket,csodákat.Azt bezzeg nem tudja,döglött macskával hogyan kell szemölcsöt eltávolítani!Ezer halál elixír...na persze.
A felnőtt életre,valódi kalandokra áhítozó Tom hol rabló,Robin Hood,kalóz,vagy cirkuszi bohóc akar lenni,felváltva,csapongó képzeletének hullámain hánykolódva.Regények hőseit utánozza (memorizálva a történeteket!),s megszökik társaival az otthoni szigor,valamint a szerelmi szenvedések elől (erről később). Csak a honvágy és a nagynénje iránt érzett szeretet képes megakadályozni a jövőbeli gazdagság s hírnév megvalósításában,mely szerint a Spanyol Vizek Fekete Réme néven híres kalózként tér vissza évek múltán St. Petersbourgh-be,meghódítva a nőket (akik mindig gyönyörűek),s rettegésben tartva a helyieket.Eközben Potter mások érdemein jut előre az iskolában,illetve -mivel önként eszébe sem jutna-valaki más benevezi egy versenyre,ahol sokan segítik,hogy egyáltalán életben maradjon.Lopott receptekkel főzi varázsitalait.Álszent,gyáva és mulya.Hamisítatlan modern hős.Az alapkonfliktus,hogy a főgonosz fővarázsló ellenfele lesz,még ez sem az ő érdeme.Sőt!Nem is akar azzá lenni,amivé sorsa rendelte,küzd ellene.Bezzeg Tom,a véletlen szemtanú egy gyilkosságnál,megmenti az ártatlan alkoholista életét,halálos veszélybe sodorva önmagát,vérrel fogadott esküjét megszegve vall a környék leggonoszabb gazembere,Indián Joe ellen.Mert lelkiismerete ezt követeli tőle.Ő az ügyessége,rátermettsége révén menekül meg a veszedelmektől,válik ezáltal valóságos hőssé,míg a Harry gyerek sodródik az árral,s a farvízen evezve ér a révbe.Micsoda erkölcsi különbségek,kérem!
Ami pedig a szerelmet illeti,ezen a fronton is ugyan ezeket az ordító különbségeket találhatjuk.Ez a Potter,ez még mindig nem tesz semmit!Ül a sarokban,néz,azzal a szemüveges,bárgyú képével,s arra vár,hogy a lány észre vegye!Hogy megkönyörüljön rajta.Valódi papucshős,egy puha kis mezítelen csiga.Bármilyen hihetetlen,Tom épp az ellenkezője,már megint.Az iskolában megjelenő új kislányt minden lehetséges módon igyekszik lenyűgözni:cigánykereket hány,kézen jár,a legnagyobb verekedések közepébe veti bele magát harsány csatakiáltással,és még a szépséges "hölgy" jogos büntetését,egy eltépett könyv miatti pálcázást is magára vállalja.Egy valódi,természet-alkotta alfahím,egy úriember kicsinyített,koszos arcú mintapéldánya.Az imádott hölggyel való veszekedés után nem hunyászkodik meg térden csúszva,az elutasítást büszkén viseli,nem kíván sírva esedezni a lányka kegyeiért.Vagyis az önérzete,büszkesége nem engedi.Nagyon helyesen,tegyem hozzá.
Végül vegyük górcső alá,hogy viselkednek a fiúk vetélytársaikkal szemben.A Harry gyerek-sehogy.Mint akármi másban,ebben is is tipikus életképtelenség és szociális degeneráció jellemzi:kikerül,elsunnyog.Némán tűri a sértegetéseket.Tom Sawyer,mikor összetalálkozik a piperkőc kölyökkel az utcán,végigméri,s egy kiadós szópárbaj után (megtűzdelve nem létező rokonok erőfölényének fitogtatásával) alaposan elpáholja ellenfelét.Ahogy azt kell.Szerintem,ha meglátná ezt a Pottert,minden bizonnyal laposra verné.Jogosan.
Nos,röviden ezért gondoltam,hogy az unokaöcskös jobban járna Tom Sawyerral,mint hőssel.De persze ő maradt a szürke kisfiúról szóló színes bestsellernél.Majdcsak rájön egyszer!Én minden esetre elolvastam újra.Még mindig tetszik!
