Kontraszt

...avagy a választás szabadsága...

(természetrajz sorozatunk kitekintő epizódja)

Az ökológusok által használt és bevált fogalom az indikátor faj, mint olyan. S hogy ez a hangzatos név mit is takar? Nos, kérem egy olyan állat- vagy növényfajt, mely az élőhelyének változásaira legérzékenyebben reagál, lásd: ha javulnak a körülmények, az állománya növekszik, ha romlanak, bizony csökken. Persze ez leegyszerűsített magyarázat, a fajok a legkisebb változásra is látványos reakciókat mutatnak, ezzel jelezve, hogy valahol hajszál került a levesbe, vagy több a manna, mint azt várták, ésatöbbi. A szociológiában, vagy a társadalomtudományban nem vagyok benne biztos, hogy alkalmazható ez a fajta megfigyelési és vizsgálati módszer, de mivel mi is olyanok vagyunk, mint az állatok (egyesek ugyan növényekre hajaznak), ezért én szeretném azt hinni, hogy a betondzsungel aszfalterdejében is megállja a helyét.

Példának okáért vegyük a németeket! Az elmúlt néhány évszázadban kiderült róluk, milyen egy népség is valójában, s hogy ne csak történelmi tényekkel dobálózzak, amiket minden kisiskolás kívülről fúj már (csúnya-csúnya Hitler, és Bismarck bácsi is rossz fiú volt!), a felmenőim közt előfordul néhány sváb is (schwabisch), s bizony nem egyszerű rokonfajzatok, meg kell hagyni: önfejű, konok, merev, humortalan népek, vasszorgalommal és savanyú káposztával. A kivételek ugyan erősítenek a szabályon, de ez az általánosság a legtöbb németre igaz. Legalább is így volt ez, s egy holokauszton meg két világháborún kívül nem is akadt ebből túl sok probléma. Na jó, karcoltak ők mást is a történelem iskolapadjába, de nem ez itt a lényeg.

Szóval: a XX. Század zavaros és viharokban gazdag, embert próbáló éveiben ezek a fránya németek megtalálták a számításaikat, még ha a végén rá is faragtak legtöbbször. Kemény, szikár germán módjára törtek újra és újra a világ tetejére, mosolytalan gőggel, és felsőbbrendűségük biztos tudatában néztek le mindenkit, aki csak élt és mozgott, és nem született friccnek. Persze mindenki röhögött rajtuk, mert: viccesek. Így volt. Azonban…

Azonban a közelmúltban több olyan hírecske is megcsapta a fülem káváját ezzel a népséggel kapcsolatban, ami tátva marasztalta a számat. Két apróságot szeretnék kiragadni, amivel a bulvártól a „komoly” médián keresztül minden harsogott hónapokon keresztül, s ami miatt indikátor fajnak tartom a germánokat. Mondhatni: figyelmeztető jeleket.

Az első ilyen apróság, hogy egy német szülő akár semleges neműnek is titulálhatja a gyerekét, miután az világra jött. S majd a poronty eldönti, nagyfiú akar-e lenni, avagy nagylány, mikor felcseperedik. Már ez is elég meredek.

A másik picinyke rémhír mostanság esett, miszerint a német családokon belüli szexet tiltó törvényt megszüntetik. Azaz: apuka, anyuka bármikor paráználkodhat a gyerekekkel, és a testvérek közti szottyongatás is elfogadott. Csodálatos!

Most következik a tudományos csavar! Amennyiben a németek valóban indikátorok itt, Ejrópában, ahol élünk, akkor nagyon nagy bajok vannak a környezetünkkel (mintha nem tudnánk). Korcs, degenerált értékrendek eddig is voltak, s eztán is lesznek. De már nem röhög ezen senki, mert komolyan veszik! Sőt, mi több: állva ünneplik! Az elmebajt. Ami a pláne, hogy ezekkel az elmebetegekkel szemben a túloldal, a ló másik fele szintén kattant.

Elvégre itt van kontrasztnak egy teljesen értelmetlen baromság. Egyik ismerősömmel esett meg, aki ellátogatott kövér kislányával a lovardába. A kerekded kölyök nem bírta föltuszkolni a folyós testét a pónira, ezért az anyja megkérte az oktatót: ugyan biza segítsen már, legyen kedves! A 110 kilós tízévest ő sem bírja megemelni. Erre a szerencsétlen lótulajdonos közölte, hogy nem teheti, mert tiltja a törvény, hogy hozzá érjen a gyerekhez. Esetleg molesztálásnak véli, vagy ha felveszik kamerával az esetet, és beperlik, akkor nagy bajba keveredhet. Mert a személyiségi jogokat sérti, vagy mi a rosseb.

Szóval a saját gyerekét bárki meghúzhatja (egyenlőre csupán Németországban!), de felsegíteni a lóra, azt nem lehet. Hozzáérni sem. A gyerekek: érinthetetlenek. Éppeg olyan furcsa szerzetekké lettek, mint az indiai tehén: nyakon vágni, fogdosni tilos! Mondjuk a hinduk azt hiszem nem szexelnek a tehenekkel…maradi népség.

Hová vezet ez? Kettészakadunk, és lesz egy molesztáló világ, meg egy hermetikusan elzárt? Az egyik oldalon markolásszák és nyalogatják egymást a népek, a másikon egy kapszulában élik le az életüket, és csak virtuálisan érintkeznek a társadalom többi kapszula-lakójával? Nem értem, és már nem is nagyon merek belegondolni.

Most csupán kiragadtam két ellenpéldát, ugyanakkor ez a fajta kontraszt nem csak a társadalom ezen sarokpontjára, és erre a témakörre szorítkozik. A változás szele mindenkit megcsapott (a németországi események csak egy indikátor faj túlérzékeny reakciói), és mindenütt állnak tótágast szépen sorban az értékrendek. Nem hiszik? Pedig igaz.

Például a vadászból is így lesz orvgyilkos! Szegény, ártatlan, nagy szemű őzikét agyonlövi a szemétláda. Ösztönök, hagyomány, tradíció, zsákmányszerzés? Ugyan! Gyilkos! Persze a vegán csivava-tulajdonosnak fogalma sincs, hogy a kedvencének vásárolt konzerveledel nagy része vadhús. Ezen mindig jót röhögök.

Ugyanakkor a prostituáltakból így válik követendő példa, szabad szellemű mintakép! Igaz, hogy nekik nemigen van választásuk, mivel keressék meg a kenyerüket, vagy heroinjukat, kinek mit. Ők születtek, vagy kerültek egy élethelyzetbe, ahol nincs több, csak egy út: lefelé. A divat azonban azt diktálja azoknak, akiknek temérdek választás áll rendelkezésükre, hogy ezt a példát kell követni. Na nem olyan mocskosan, és veszélyesen, de sok-sok szexszel! Ha lehet pornózni, minek a munka? Ebből amúgy is több a pénz. Mert az a fő! Aki szerint pedig a pornószínész nem kurva, hanem művész, az gondolkodjon el kissé a saját értékrendjén!

Sorolhatnám még, nem teszem. Fárasztó.

De egy szó, mint száz, igyekszem rövidre zárni, s nem pazarolni tovább a papírt: a világ nagyon felborult körülöttünk. Semleges nemű gyerekek és lányukkal kefélő apukák szegélyezik az utat, amin járunk, de nem foghatjuk meg egymás kezét.

A németek azzal, hogy teljesen kifordultak önmagukból, önpusztulásba loholnak, és egyre kevesebb közük van a normalitáshoz. Ezzel mindenkinek világosan jelzik: nő a baj, emberek! Elvégre indikátor faj.