Szabad vagyok

- Valószínűleg már tudják, hogy nem kellemes dolog miatt kérettem be Önöket.

- Igen, sejtettük.

- Fiatalok, pályakezdők. Bizonyára találnak munkát. Nem is értem miért járnak be vidékről.

(…)

- Gergely, magának van még szabadsága?

- Hát, az már nincs. (azt mondták jobban teszem, ha kiveszem időben)

- Hmm, akkor erre való tekintettel a hétfői munkanap alól felmentem… nézzen valamit.

Mostanság akad is néznivaló.

Szabadidő. Csodás fogalom, főleg ha van az embernek. Kényszer-szabadidő? Ez már kevésbé. Van ennek a szabadidőnek egy igen rossz tulajdonsága: felkészületlenül éri az embert. Nincs idő beosztani a szabadidőt. És ugyebár a munkanélkülinek minden nap péntek, így nekem is. Április óta.  

Besavanyodtam kicsit az irodában. Mikor elbocsájtottak kifejezetten örültem. Bárgyúan naiv optimizmussal mentem el a kötelező berúgásra a haverokkal. Legalább lesz idő másra is. Talán visszatér belém a lélek. Apropó mondtam már, hogy a munkába lépésem előtt egy nappal szakítottunk a nőmmel? Ja… 1,5 év után. Ő általa szereztem a melót, habár búcsúajándéknak kicsit bizarr volt, de azért csak eltelt fél év az íróasztal mögött.  

Na de majd most! Jöhetnek a jobb évszakok! Vár a megérdemelt szabadság! S ezekkel a gondolatokkal, valamint némi megtakarított pénzzel és szűnni nem akaró motivációval lépek ki utolsó munkanapom végén a betonépület ajtaján. Oh, ez a sok szabadidő, te jó Isten! El is felejtettem milyen nappal az utcán mászkálni. D-vitamin szántja az arcom a monitorpislákolás helyett. Mit tegyek először? Dehogy keresek munkát, hisz szabad vagyok! Élni akarok!  Morfondírozok tovább hazaérve, ahol átölel a 4 fal. A mosoly egy pillanatra meginog, kezdem sejteni: sokáig nem ereszt. Hülyeség, hess innen negatív gondolat! Szarni bele szól a zene! Az Istenért, hisz szabad vagyok!?

  

- Legjobb lesz fiam, ha elintézzük a biztosításodat.

- Mi…hogy…hol érdekel engem most a biztosításom amikor…ja persze a cég már nem fizeti… hát igen azt el kell intézni. De aztán felszállok a buszra és…

- Lejárt már a bérleted?

- Persze hogy lejárt… és… azt… sem… fizeti…. már a cég…. de… már… diák sem vagyok… és az akkor… kb 1300 Ft egy oda-vissza út a városba? Nem mész mostanság Fehérvárra?

- Nem, a héten biztosan nem.

- Akkor iszok egyet a kocsmában a… bassza meg mindenki dolgozik!!! Na nézzük a mobilt… telefonkönyv… dolgozik… dolgozik… 150km-re van… ő is… egy hete kiment külföldre… két hete kiment külföldre… vajon van itthon sör? Egy darab… citromos… elég Hawaii… Ez esetben talán… talán nézek egy filmet…

(…)

Ez jó volt… hát akkor most… még egyet…

(4 nap múlva)

Azta. Sosem hittem volna, hogy idén végzek ezzel az 501 filmes könyvvel.  Péntek van!!!  Végre! Egész héten semmi értelmeset nem csináltam. Igaz, hogy felhívtam pár volt kollégát, hogy hátha tudnak nekem valami munkát, de azt mondták nem megy olyan gyorsan én meg addig is szabad vagyok!!! Be is megyek Fehérvárra, ma már biztosan ráér valaki, koncert is lesz, be is rúgunk, és összeszedek magamnak valami sunát! Rossz szájízzel kipengetem a sofőrnek a „rablás” címszóval illendő forintösszeget és egy jobb nap reményében vigyorgok a buszon.

 Kocsmáról kocsmára járunk a kis létszámú társasággal megalapozandó a gyorsított eljárású züllésünket. Üveg üveget vált, és mivel az ingerszegény környezetben nem rakódott rám semmi figyelemreméltó a héten ezért nem igen találom a beszédtémát. Természetesen ezt további szeszekkel kompenzálom. A kocsma népe furcsán méreget. A fehérvári vendéglátóegységek közönsége kétfelé szakad. Reprezentálódik a középiskolás korosztály, akiknek a magamfajta 25 éves már egy vén fasz, valamint az életunt harmincasok, akiknek degradál velem szóba állni. Sebaj, sebaj, igyunk még, jó lesz. Mindjárt kezdődik a koncert, érjünk oda kezdésre. Utálom a zenekart, de a csajok kedvéért kibírom. Hmm, mintha kicsit több lenne itt a srác mint a csaj. Ha jól számolom úgy kb 7-re jut egy. Hol a többi? Kifogtunk egy szar napot.

1 hét múlva ugyanez…

2 hét múlva ugyanez…

MINDEN KURVA HÉTEN UGYANEZ!

Azon kapom magam, hogy hétről hétre egy olyan városban bulizok, ahol 150 állófarkú hülyegyerek kergeti ugyanazt a 20 idióta picsát, akik ráadásul kritikán aluliak. Ehhez a jelenethez választhatsz háttérzenét attól függően, hogy melyik koncertre mész el. Holott ehhez csak egy harmonizál eléggé: a Benny Hill Theme. Zenét választani, pff, vicc az egész. Hiszen vetésforgóban megy ugyanaz a 3-4 fellépő is. Kicsit már sok lesz a reggae-ből meg a ska-ból srácok. Nincs ebben a városban annyi raszta.

El kell költöznöm innen! Elvégre szabad vagyok, megtehetem! Pakolom is a cuccom, hogy… ácsi… de nekem nincs arra pénzem, hogy fenntartsak egy albérletet… kell hogy legyen… kell hogy legyen a passzivitás és a hétvégi fertő elől valami megnyugvás… mondjuk… egy munkahely? Igen… Keressünk munkát!

Keresem a munkát. Interneten. Ismerősöknél. Keresem. Nem talál meg.

A végzettségeim nem sok jóval kecsegtetnek. Minden normális ajánlat alján késként szúródik belém az apró-betűs szöveg: „előfeltétel: 5 év tapasztalat” Hogyan gondolták ezt? Még a munkanélkülire sem tudok bejelentkezni, mert alig húztam ki a fél év munkaviszonyom. Még 1-1,5 évet valahogy lepapírozhatnék a gyakorlatokkal és a korábbi melóimmal, de nem mehetek el éveket dolgozni ingyen! Éveket persze. 3 hónap után leváltanának.  

Legutóbb jobb híján Bicskére adtam be az önéletrajzomat… bár az a szomszéd város… ami még nagyobb gettó, mint Fehérvár…

Na megyek lenyírom a füvet, hogy ne legyen bűntudatom…

…még jó, hogy ilyen kurvára szabad vagyok.