Másvalaki Problémája

Közismerten ódzkodom a bulvár zsurnalisztikától, azonban jelen írásom témája a tudományos fantasztikum témakörébe tartozik inkább, noha a pletyka-szintű, szenzációhajhász sajtótermékek tartalmával a célszemély miatt vonható egyfajta párhuzam. Ugyanis szerintem Pataky Attila nem létezik. Sok más fantasztikummal egyetemben, amit az együgyű és megvezetett emberek elhisznek, valónak gondolnak, csak mert látni vélik, ez a jelenség sem más, mint egy fikció, ahogy az észak-amerikai lakosságnak feltálalt nagyláb legendája, vagy a skót tavak fenegyereke, a loch ness-i szörny. Ezeket a kreatúrákat ugyanúgy körbe veszi és átszövi egy hívőkből alakult kör, akik videókkal, hangfelvételekkel, mi több: tudományos kutatómunkával is képesek bizonyítani imádatuk tárgyának valódiságát. Mindez persze nem más, mint gyerekség, olcsó mese. Mint P. A.

A balga világ nagy szerencsétlenségére megszületett egy mítosz, egy ikon, ami (vagy aki?) rettegésben tartja a gondolkozásra képes agysejtekkel rendelkező kevesek elnyomott és elhanyagolt rétegét. Ezúton szeretnék megnyugtatni mindenkit, aki abban a hitben nevelkedett, miszerint P. A. részét képezi Miskolc, Magyarország, Eurázsia, vagy akár az Univerzum egészének, hogy ez bizonyítottan lehetetlen. A tárgyalt „személy” nem több, mint a gyerekek rémisztgetésére használt, jól bevált rézfaszú bagó, mumus, vagy zsákos ember újragondolt karaktere. Esetünkben a megfélemlített gyerekek alatt a normalitást értem.

Nincs az a vallás, vagy tudományág, mely elismerné, hogy egy effajta lény létezhet, legyen szó keresztényekről, muzulmánokról, buddhistákról, bármely primitív animista vallásról, vagy akár az evolúcióról, kvantumfizikáról, táguló világegyetemről. A kereszt levetné magáról Krisztust, Allah bormámorba menekülne, a vándorló lelkek pedig megállnának a körforgásban, fejvesztve bújnának a kavicsok alá, ahol az ősök szellemei mellett nekik is jutna egy talpalatnyi hely. Önmagába süppedve szűnne meg az a párhuzamos világegyetem, mely olyan elképesztő tettre vetemedne, hogy megteremti, befogadja és elviseli puszta létét, Stephen Hawking is értetlenül tátaná a száját, s meg sem bírna szólalni a döbbenettől, ha Attila valósággá válna. A Föld lehet lapos, gömbölyű, geoid, keringhet a Nap körül, vagy egy teknősbéka hátán is elfoglalhatja a helyét, P.A. létezésének sehogy nincs rajta elfogadható magyarázata.

Miként lehetséges akkor, hogy mégis látjuk, halljuk, és kénytelenek vagyunk elviselni megnyilvánulásainak ezerszínű, folyton bűzös valóságát? A válasz meglehetősen hihetetlennek hangozhat, de kizárva a lehetetlent még mindig ez a legvalószínűbb. Attila nem más, mint egy szellemi kivetülés, ha úgy tetszik: hologram. Ehhez a teremtődéshez szükség volt egy új emberi alfaj kialakulására, melyben nagy szerepe volt a Habsburg kor kontra-ordinált leépítő szelekciójának, a Horty-féle érzelmekkel gondolkodó visszakeresztezéseknek, majd a kora-szocialista agymosások, gyerekfilmek, propagandakönyvtárak földrengető nagyot mondásainak (a felsorolás hely hiányában természetesen erősen megszűrt és hiányos, egy másik, bővebb értekezésre lenne szükség a pontos kifejtéshez). Ezt fejelte meg a Fásy Ádám sejtromboló mulatójában eltöltött hosszú-hosszú órák egymásra gyűrűző rétege, míg végül létrejöhetett a visszafejlődött szürkeállománnyal rendelkező embertípus (Homo Devolutius spec. Hungaricus). Ez az alfaj nem csupán Közép-Kelet Európára jellemző, különböző formai variációkban és súlyossági léptékekben az egész világon megtalálható (spec. Americana, Gallus, Hispanicus, Germanicus, Normannia, stb.), kialakulására azonban minden tájegységen és rendszerben más és más hatások voltak a meghatározók, így tulajdonságaik és ennek megfelelően agyi leépülésük is élesen elhatárolható.

A Homo Devolutius (spec. Hungaricus) kényszerpályára állított, eszméktől, vizuális és zenei szeméttől megcsömörlött agyveleje egy idő után telítődött, nem volt képes befogadni, vagy tárolni a folyamatosan érkező, romboló ingerenciákat. Heves öklendezésbe kezdett, s az agybarázdák elektromos kisülései egy háromdimenziós látleletet hoztak létre a bennük felgyülemlett gondolati fekáliából. S ez a kivetülés lett az a bizonyos lény, melyet a világ ezen kis szeglete Pataky Attilaként ismer. Magyarul tehát nem más, mint egy kényszeredett képzeletből született darabka szar.

De mégis mit lehet vele kezdeni, ha már rájöttünk, hogy megölni, eltemetni, felgyújtani képtelenség, hisz egy testtel nem rendelkező szennyezéssel van dolgunk. A válasz, mint oly sokszor, most is az irodalomban keresendő. Ki más adhatna megfelelő feleletet egy ilyen összetett és filozofikus kérdésre, mint Duglas Adams, több rendkívüli sci-fi regény szerzője? A Galaxis útikalauz stopposoknak címmel ellátott ötrészes trilógiában említ egy módszert, mellyel láthatatlanná tehetőek a tárgyak, emberek, egyéb élőlények, sőt! Gyakorlatilag bármi a végtelen univerzumban. Valójában a dolgok továbbra is láthatóak maradnak a szem számára, azonban az agy nem vesz tudomást róla. Ezt Másvalaki Problémája (MVP) néven tiszteli a szerző, és az alapelve olyan egyszerű, az emberi közönyön alapuló realitás, hogy nyugodt szívvel bízhatunk a hatékonyságában. Egyszerűen el kell hitetni magunkkal, hogy amit a szemünkkel érzékelünk, az másvalaki problémája, s abban a pillanatban megszűnik létezni a számunkra. Bátran állítom, hogy ez a módszer működőképes egy olyan szellemi kivetülés, szennyben született hologram esetén is, mint Pataky Attila. Bocsánat, pataky attila. 

Úgyhogy: nyűglődjön vele, aki akar, számomra ez a káprázat megszűnt létezni! MVP. Ha netán megkérdik, írtam-e róla valaha, majd értetlen képet vágok, és egyszerűen letagadom. Hogy kiről? Hmmm... Sose hallottam ezt a nevet…

Hannibal Lecter????