Rímfaragás

Vendégjárás

Nehéz markú kovácsinas
acélsodrony karokkal
gyúrja formátlan álmaim.
Megesik,hogy mellécsap a 
súlyos kalapács.
kékül a köröm ahogy
készül az öröm!
Üllő cseng a kár-üröm alatt
mint szundító villamos
Beeresztem: ülj le, te tűrhő!
Elé csorba mélytányért rakok,
rajta saját belébe préselt, ledarált malacot,
savanyú paprikát, ecetes levében
szinte még vacog a spájz hidegében.
Számban a cigaretta füstbe ment terv.

A kései vendég áttűnő forma
Megfoghatatlan,
veszett kutyabolha.
Ízetlen tréfaként
körmömmel pattintanám szét
potrohos, ízetlen testét:
Most már minek evett ide a nemtelen penész?
Mondd: minek?
Most, mikor hiába hallom...
hiába nézem...
felérni penész-zöld ésszel
képtelen bujdosó, vándorcigány énem.
Nem értem.
Mit jelent a szókapocs:
végre hazaértem...

Talán annyi az egész, 
hogy lábaimat nyári zápor jéggel hulló
áldása nyalja képen, hogy
szalonképes, hófehér parasztláb legyen!
Amilyent a csizmába préselt
paraszthősök viselnek
a parasztfilmeken!
Csak a valóság lába mocskos.
És Soós Imre cukorral itta a feketét?
Georg Czukor sózta-e a vajban párolt vesét...?
Mindegy, mert a nosztalgikus parfümködök
nyom nélkül nyelik el
a savanyú parasztszagot. 
Bocsánat, azért még büdöset szarhatok?

Fiatalon elnyűtt kalapom
karimáján kopog a jég. 
Beengedném - nincs hova. Betelt az utolsó
szabad szoba.
Bokám körül a sárrá váló por
sebeiből felszakadó férgek az égre üvöltik:
Elég!
De a mértéket
nem a földi férgek
jajjszava szabja meg.
Így aztán az eső, 
- mint a harmadik generációt szolgáló nylon ing -
szakad tovább.
Rágyújtok megint.

A hívatlan vendég mohón csámcsog a hátam mögött.
Üvöltve szürcsöli az aranygombos levest,
amiért egy vén tyúk kilehelte
azt mit egy tyúk visel lélek helyett.
Az állán lecsorgó zsírból festi
meztelen jelenem omló falára
a foghíjas ördögöt,
majd a székre vetett néma közönyt 
újra magára öltve feláll, búcsút int.
Mint rendszerint.
Rágyújtok 
- megint.
Az asztalon gyűrött bankók,
szokásához híven vaskos a borravaló,
mit örökül hagyott.
Füstbe mártott orrlyukakkal nézem a mögötte
tátongó üres ajtón csüngő,
kizárhatatlan,
fénylő új lakatot.

aRosseb



Szentmihály lova

Nem zúgnak magasztos harangok 
Hallgat a gödör, az ásó, a rögök 
Végleg letette a lantot 
A kapufélfán kopott varjú röhög 

Recseg a föld, izzik a lapát 
Gyalulatlan testtel 
ölelnek a fák 

Beint a révész 
hát menni kell 
A végszóra senki sem figyel 
Lehangoltan búg 
egy pogány orgona 
S felnyerít a 
Szentmihály lova

aRosseb

Isten hozta, Ezredes!

Papírrostéllyal arcán vágtat 
a búsképű lovag 
Ezernyi kérdés, ezernyi kétség: 
átok küldetéstudat! 

És akkor mi van 
ha elmondtak réges, réges-rég 
mi tüdőmben feszült, mindent, de mindent 
Sokkal szebb szavakkal becsméreltek embert 
s átkoztak tucatnyi megbukott Istent 
...tucatnyi megbukott Istent... 

És akkor mi lesz 
ha foszlani kezd 
a fojtogató zubbonykényszer 
s kénytelen őszülő tükrébe nézni 
a gyermeteg képű középszer 
Néma a pofon, de a csattanás tenyérnyi 
...csak a csattanás tenyérnyi... 

Se a révülés 
Se a kábulat 
Se a jól bevált 
tömény bájital... 
semmi sem hat 
Akkor mi lesz? 
Hozta Isten, Buendía ezredes!

aRosseb

A Fekete hegyen

Merre a szirt, rengetegben irtás 
hol bokrok és fák a gyóntatópapok? 
ahol a lombszagú síron inneni csendben 
megbolondulhatok 

Ahol puszta föld, 
s kopár fennsík az ágy 
Rothadó, sovány, 
csupasz hús a vágy 
Ahol kivájja szemét az esztelen 
a tébolyult, a lélekben meztelen 

Tajtékot ver a nyál a fogsoron 
Csattan a fej a sziklás hegyfokon 
De valami folyton a szakadt seben matat 
Ha már ez se fáj, akkor mi marad? 

Horpadt réztányér sisakom 
Váram egy kőhalom 
Mesém maréknyi lopott szó 
Ejj, de messze van Toboso!

aRosseb

Kóborkutya

Egymagában 
koslat a gazdátlan 
Önmagára vicsorgó kóbor eb 
Hályog a szem, süket a fül 
az íny fogatlan 
A veszett idő-bolhák bőrén 
kopasz foltokat vedlenek 

Olcsó nosztalgiát csahol 
Bűntudatos kutyavilág 
Vágyai lerágott csontok 
Pavlov farkast kiált 

Zsigerekben didereg a kutyahideg 
De a boldog befejezés 
nem jár mindenkinek

aRosseb

Rosinante zablája

Ínyemet pozdorjává töri a vas 
Sarkantyúz a megveszekedett lovas 
Éktelen púpként a hátamon: 
őrült spanyol, s egy maréknyi szélmalom 

Bordáimon primitív csontzene 
Hamiskás haláltánc-ritmusra jár 
Méreget egy éhes holló szeme 
s a jobbomon pityereg egy szamár 

Fejjel a falnak! 
Fejjel a meszelt falnak! 
Hajnalra majdcsak levakarnak! 

Ostoba tetemünk fölé 
nem kerül hűsítő kőhalom 
Kétesen csillogó dicsőség: 
kacska betűk a fehér lapon

aRosseb

Egy asszó illata

Vérszagú asszó 
bőre alabástrom 
Zsigereim között 
fekszem a páston 

Kevés a gyolcs 
nem használ a nyugtató 
Az a seb 
sohasem heged 
ami nem látható

aRosseb

Cardenio lidércei

Elhalt a rekedt induló 
Megdöglött az ércmadár 
Harsona-torka hamis szó 
Hangjában ott röhög a halál 

Üvölt a sebzett vadállat 
Vörös a hűs patak 
De nem hallják 
csak a fák 
és omló löszfalak 

Ébred a rém 
éberen gyászol 
Ébred a csillag 
éber a pásztor 
Csak a békák vartyognak értem, 
de nem alszom én sem

aRosseb

Füstös

Olyankor igazi a múzsa 
Ha nincsen szüksége rúzsra 
Fölötte avarrá lesznek a levelek 
Lábnyomában korhadnak a tuskók, a gyökerek 

Nem hagy maga után mást 
Csak a kicsorbult teret 
S az olcsó dohány ízét 
mi füstbe ment terveket 
ereget

aRosseb

Átváltozás

Mosogatóban ázik egy tányér, egy villa 
Önmagának koccan a borospohár 
Egyfelé billenő mérleg a hinta 
Csikkek nyomott hegyén megcsillan a nyál 
Céltalan öltöget nyelvet a lélekharang 
Nincs kinek szegezni...nincs kinek! 
Kongó falak között vergődik a hang 
Foghegyről vádalkut sziszeg: 
Egyszer mindenki megfizet! 

Ódon fatörzsből okokat faragok 
de a nyíl pattintott köve szügyön talál 
Szélfütyülte, borús moll dallamok 
hátán kúszik bőröm alá 
a kaffkai bogár 

Hanyatt fordult a féreg 
Levegőben szánt 
tucatnyi láb 
Sok volt a lovagregény 
a megírt józan őrület 
Valóság, 
Isten veled!

aRosseb

Profán (lopott köszöntő)

Bőgő szarvasbikák és szóközt
nélkülöző levelek.
Avar-testem harminckétszer
fordult
az ősz felbukkanó kényszer-
homlokán, s csordult
önámító torkomba
harminckét keserű pohár.
Rossz borok és ecetes szavak
folyamán hullámzó nyál-epe,
a velőmig tajtékzik, míg a savak
elmarják gyomromat. Hamis lendülettel
úgy tesz a nosztalgia
félholt, kehes lova, mint aki megkísért.
De a múltra meredő, kisírt
szemeiben elapadt a könny.
Maradéka ostoba Szahara-közöny.
Lényeget félre-
érteni bűvész-formán,
ez vagyok - s az érme
nem lapján hever, 
csak forog
beékelve a köszörületlen csorbán.
Egy csálé sorokba gyűrt
fél-élet,
kín-rímekbe faragva.
Közben
margóra vésve vágyik
halhatatlant. Az ostoba!
S a boldogság egyszerűen átlép,
így ülök tovább
a sarkamon.
Merengve számtalan bőgő szarvashibán...
ó, te vadbarom!
Nézz magad elé, csak így tovább!
Csak így, ahogy nézni bírsz: végtelen ostobán.

aRosseb (Mecsek, Kisújbánya, Nagy tuft tető, 2016.09.02. 23:55)

Mihály napi vásár

Barázdák völgyében ködképű virtus
Vasbeton kereszten feszül vasbeton Krisztus
Árnyéka rövid pórázon tart, s beváltatlan
Ígéretekkel takar hűs anyaföld paplan
Ecetben elrakott ínséges szezonunk uborka
Gyomorsav kipróbált éhünket hívja birokra
Múló tiszavirág-mezőt arat a netán-talán
Ajkán táncoló káröröm, vigyora ős-kaján

Kilóra mér a számadó:
Kevés a gyapjú, kevés a hús!
Borba fojt a mélabú
Haszonnal inal a félkarú

Arctalan megvetés kering az alvégen
Vasárnap duhajért verejték-hétfő a bérem
Lábat tesz a láb után, lelkeket amputál
Tegnapi csikk-hegyektől terhes a hamutál
Kidőlök, mint legelő utolsó száradék fája
Kiöntött saját epém, mint ürgét áradó kanális
Utolsó sorokat magányos marha bőgése zárja:
Úgy tűnik idén is szarba fulladt a majális

Kétségbe zuhan a test
De a lélek egyszeri
Tavaszig adj egy ötvenest,
Hisz nincs mit veszteni!

aRosseb

Bűn a szénakazalban

Kérges tenyér tapad, rándul a hajlat
Verejtékpatakban fürdik a test
Érik a kalász, tüzet fog a harmat
Nyers ösztön nyög egy rettenetest

Nyerít a kanca, bokros a ló
Illetéktelen a behatoló
Farpofa rengő, hasadó szoknya
Lucernaszagot tép darabokra

Csak senkifia, jajj, meg ne tudja!

A nevem sár

Arccal a padlón tarkómon tosznak a legyek
Keleti szél metsző szava beretvál
Dagadnak karomban az inak, az erek
Pogány keresztlevelemen a nevem: Sár

Napra dagadó, esőtől szikkadó
Kérgemen olvasható az utolsó kenet rám
Pár jegenyébe vésett alpári szitokszó:
Agyag a lelkem, a nevem Sár!

aRosseb

Kálvária

Süppedő sarat biztos betonra vált
Gyalogjárón imbolygó felhasználó barát
Széles sávú jólétet hint a holnap minta
Játszótér-jelenben ingatagon ring a hinta

Mi pedig ülünk
A csúszda tetején
Bűntudat mosollyal
A lejtő peremén

Közigazgatott közöny piheg az arcokon
Tücsökszó szerenád műfüves balkonon
Éjszakába hasít a neonok fénye
Összedől a hajnal rádióbarát zenére

Mi pedig ülünk
A romok tetején
Friss kávé gyöngyözik
Ajkaink peremén

Szentlelkekké avatott luxus-papok
Buxusok alatt búvó gyepszőnyeg-lovagok
Gondosan parkosított kültelek-álom
Aranyszínű patkók egy koszos szamáron
A nagy szavakkal kirakott világ valaga
Körbeleng a lelki nyomor fojtó füstszaga
Tegnapok ködén furcsa délibábként csillog
A lapockánkba égett ostobaság-billog

aRosseb

Madárijesztő

Macskajajos paplanhuzat
Borít be a matracon
Bejárt útra lök a tudat
Kettéhasadt hajnalon
Grimaszarcú tükrös szekrény
Mögött gyógyírre lelek
Üvegcsékbe bezárt emlék-
képtől mentő képletek

Álszent éteri átok
Vert seregként farolok
Míg a mesés valóság-rémálmok
Helyett szebbeket faragok

Vegyszerekkel biztosítok
Múltat, jelent, szebb jövőt
Vedlett recept-kígyóbőrtok
Kerít körém temetőt

Bennem égő amiláz-
delírium, ami ráz
Szájam szélén hab-mosoly
Sincumar és alkohol
Gyógyszerészem rég családtag
Atyám a méregkeverő
Tök fejemből sátánkacaj
Váliummal tör elő.

aRosseb

Vén bolond

Időt öltő varrodánkban
Cérnaszálon csüng az élet
Nyers hús vagyok tarhonyában
Rántják alólam a széket
Sokadszorra már mit se fáj
Seggre esni is megszokás csupán
Talpra állít egy mosolygós férfi
Gumifalak között nincs mitől félni

Csinos piruláimmal tartósított
Bűnbak-színem halovány
Mély gyermeki ártatlanul
Mosolygok a világ valagán

Lábjegyzetek idomulnak a lap alján
Lassan megtelik a margó
Kihulló fogaim szuvas ritmusára
Felcsendül az utolsó tangó

Doktor úr, legyen szíves!
Kaphatnék még egy kis áramot?
Nővérke, ma szembetűnően tüzes,
Akasszon ki, hátha megszáradok!

Doktor úr, ugye nem komoly a baj!
Bukta az ebéd és nagyon szeretem.
Csak nem ma is látogatási nap van?
Nővérke, hagyják meg nekem

a homloklebenyem!

aRosseb

Szellemfalu

Dörgölőző kupac rongyaiból
Kinéz egy ingnyak
A házőrző saját hamvaiból
Ugatja a holdat
Nyomtalan kámfor a kapanyél
Kongó pajtában a szél zenél
Gerendában hitvány anyaszú perceg
Meztelenkednek anyaszült percek

Ablakkeret szuvas fogai közt
Leng a redőnytok
Gazos kert alatt
Meghitt pillanat-
kép: egy cigány kerítést lop
Szabadság-börtön az üresség
Jóskát eztán másutt keressék!
Tisztes távolba költözött
Tisztes polgárnak öltözött

Sparheltfedőn
Nászát üli a dér
Fásszíntetőn
Korhad az őszi levél
Tücsök húzza gyászmenetnek a nótát
Kakukk túrja fészkéből a fiókát

aRosseb

Pörge Dani

Szántják már az eget
Gondot húzó munkagépek
Komor-szín fellegek
Fodrozódó, furcsa tények
Megoszthatatlan
A közvélemény s a falat kenyér
Valahol tavasz van
Itt kemény, fagyott remény a tél

Vakon tapogatózom
Mint kiszúrt szemű ígéretek
A lyukas kezű ózon
És felvágós sík-kép-terek
Rossz passzban vagyok
Mint a két-ballábas futballista
Félholt veréb a havon
Meg a törött kezű zongorista

Fejem felett
varjú károg
Lábam előtt
malomárok
Szamár legel
emlékemen
Nincsen név
a kopjafámon
Mesém csak egy kihűlt kályha
Keskeny palló betyárját várja

aRosseb

Szépkilátó

Idomított puszta, mint a polgár
Önimádó szajha magához nyúlkál
Egymás hátán csárdák és hotelek
Parcellázott luxus a féltelek

Rendszertelenül táguló sebeket
Szaggat az aszfalt, tarkítva hegyeket
Erjed a panoráma
Katatón diaráma
Száz forint a zenegépnek
Olcsó mulatság a népnek

Kialvatlan gyártelepnek golfpálya a hűlt helyén
Kuglófot a kenyér helyett síró köz-jótétemény
Pihe-puha kezek között
Bársony, szappan, nem földrögök
Árokban a részeg hörög
Kertek alatt a sintér lődörög

aRosseb


Félküllős

Ködöt hozott megint az ősz
Elbúcsúztat nyírfa lombja
Tegnapomat ál-erkölcscsősz
Holnapok ígérete lopja

És megint napról-napra bizonyítom
Rátermett szolgalétem
Csapra papot imádkozom
De a misebor sem vált meg, érzem!

Mintha ismeretlennek tűnne fel az
Ismerős utcánknak képe:
Ott a szomszéd néni, s a csinos terasz
Kihalásunknak töredéke.
Tétova vadállatként toporogva menekülök
Sarkamban fölösleges tükörképem
Ostoba arcára kétséget vetülök
Félbemaradt rémálomképpen.
Nem lehettem több, nem lehettem kevesebb,
Mit nyújthatok a kétes utókornak
Apámnak vére, anyámnak méhe
Mind kinevetnek, mind megtaposnak.
Sovány vigasz: egy félküllős bére.

Sem a bősz nyugat, sem a vad kelet,
Valahol középen, félúton megrekedt
Tébláboló örökmozgó
Teste van, de a lelke torzó
Házinyúlra lő a vadorzó.
A sosem osztó.
A sosem szorzó.
Csendesen feloszló...

aRosseb

Találós kérdés (dühösen ifjú)

Nézz a szemembe, te embernek nevezett hulladék!
Nézz rám, te sebből szivárgó, gennyedző váladék!

Én vagyok a vérségi bosszú eleven forrása
Járdaszegőn kupac szar, mibe belelépsz
Tyúkudvar összes megzápult tojása
Vinnyogó Kutyakölkök közt a csenevész

Én volnék a komcsi és a náci
A deportáló horda
Az ingyenélő szakadt szarházi
A behajtó, s a repedt a borda
Lágerban a csont-bőr zsidó
Tőzsdén az elhízott unokája
Síri csendben légiriadó
Bűneid közt az ördög patája
Az anyagyilkos félkegyelmű
Meg a kéjgyilkos pederaszta
A tömeggyilkosnak emlékmű
Meg az is akinek semmi haszna

Én vagyok:
A kéz kezet mos praktika
Jól működő gépe
A minden sebre gyógyír patika
Takonyban úszó beteges népe

Nézz rám, s mondd, megismersz-e még?
Mosolygott már neked ez ismerős kép
Én vagyok, igen! Ki reggelente
Saját tükrödből néz saját szemedbe….

aRosseb

Kakukktojás

Voltam vadgesztenye hajtás
Kolbászhúsra simuló bél
Elvtárs, bajtárs, pláne pajtás
Tavaszi ősz, nyárban a tél

Lettem soknak kevés, mindennek semmi
Hazugnak igaz, valónak másolt
Feledhetően sosem feledni
Szemét, vén Gepetto-m be' rosszul ácsolt!
A meg sosem érthető beérett magva
Gondolat síkján kunhalom
Tőgyek közt bikának konyuló szarva
Elfajzott magzatból torz alom

Lennék az üvegben
Lajtorján béka
Fel-alá ügyekben
Dönteni néha
Tragikum, melyen sír
Sok félbolond fakír
S röhög az ostoba
Istenek ostora

Vagyok kakukktojás telített tálcán
Utcalány siráma elveszett bárcán
Messziről-szél szárnyán vergődő madarak
Ködben kirajzolódó esetlen alak
Porból és hamuból sárrá dagasztott
Ráncokba burkolt, kiszáradt legelő
Kiköptem mannát és jobb élet-malasztot
Messze az anyaméh. Messze a temető.

aRosseb

Sziluett (százhalombattai hamis-szonett)

Halovány  háttérben dús nagyüzemi
Kémény okád párát az estre
Szurokba mártott álomnak üzeni
Emberöltő tájnyelv: vágyódom pestre

Dallamok tekernek ős-betonkeverőn
Ordított formanyelv formálta törzse
Fáradtan eltanyáz pagonyban, legelőn
Betyár böcsületét bokorba lökve

Álmodó fűzfa lombja alatt árnyként
Ácsorog a gép zaja, hallgat a táj
Átkarol százados magány, s a látkép
Álszent kőolajban úszkáló lapály

Örökünk se több, se kevesebb
Mint acélból szőtt remekek
Betoncipők, vaskalapok

Sodronycsuhét szőnek a gyerekek
Radiátorban csiholnak meleget
Nem mehetek. Nem maradok.

aRosseb

A fanyar ugaron

A megalomán
Mega-román
És az ifjonti tótok
Ügyesen kötik a boltot

A romásított népi jelenet
Füstös ízzel keserít kenyeret
Lepnek a mitévő legyek
Összezárnak a hófödte hegyek

Önként gulágban a gulyánkat az angolkór
Tizedeli. Meg a belga beltenyészet
Kútvizet dúsít maró folk-klór
És az évezredes enyészet

Komondorhúst sütnek a kínai piacon
Hamis aranyóra, öltönyfazon
Beleverem a faszom!

Háromnapos csoda
A hét vezér téren
Virágeső, ünnepi hadova...
Bassza meg a Mária Trézsi lova!

aRosseb

Most érkezett...

Esténként támadnak hírt adó rémképek
Reggelente rám ijeszt az újság
Hiénák, döghúson csámcsogó véglények
Celluloid-pazarló álszent valóság

Képernyőn kolbászol sok régi cimbora
Péniszek és vaginák kacsintanak reám
Étvágyam teszteli hímringyók tompora
Körmöm rágom, a díványon szürcsölve a teám

Új nap virrad, friss hírekkel, te jó Isten!
Hét órán át vajúdott az Anikó!
Napfény csillan plasztikázott női testen
Igaz férfin rózsaszín az izomtrikó

Humanisták nyalogatják leprások bőrét
A gluténmentes csodaszer hegyekben áll
Számba tolják csöcsös kurvák szeméremszőrét
Szabad a sajtó, nincsen szabály!

aRosseb

Hovatovább?

Vészjós lovak, döglött ménes
Hajnalaink szája íze
Rossz óbortól kéjjel kénes
Izzadt ágyból párás bűze
Löki talpra gazdatestét
Napot lopó rühes kopó
Orrán bíborpír a festék
Demizsonfüggő csecsszopó

Ólajtóban röfög a csend
Ásó, kapa parlagon
Szél telíti üres górét
Privatizált szarhalom

Napszám helyett pásztoróra
Bokorban basszák a szüzet
Sarokban a penészspóra
Szít ellobban régi tüzet
Vakolatlan vakablakok
Kémlelik az üres falvat
Nem álmodunk kicsit, nagyot
Gyűlnek felettünk a varjak

aRosseb

A hangulat festői

Fertőtlen tusfürdő páston a szappan
Kifeküdt díványon, barnasör-habban
Megmártott nyáreste langymeleg, ostoba
Újmagyar kínokat kiosztó ostora
Hátamra rabszolga jelképet mázol
Bronzszobor, rézangyal, vaskerék fából
Megtört, dohos posvány, nem vidám barakk
Eltorzult arcokról hol marad a harag?

Dacos örökségből hajlott hát hanyatlás
Metró a szexuál, olcsó szabadrablás
Ígéret-búzától terhes a fapadlás
Repedt porcelánom, fatálam is pudvás
Újdonsült évezred frissen sült mámora
Gyászindulót fúj alánk hamis orgona
Láncoktól mentesült szabadság-dagonya
Disznai mi vagyunk, húsunk a lakoma

aRosseb

Szemrehányás

Rothadó tuskónk alján
Mi vagyunk a tősgyökerek
Száraz tónak nedves partján
Döglött béka tömegek
Hófehér téli reggelek
Elfagytak a gyenge rügyek
Apránként belénk dermedtek
Üszkösen bomló ürügyek

Mirajtunk nem múlt a múlt
Valahol félúton megcsúnyult
Saját hányásába fúlt
Túl messzire vetettük a súlyt
Ránctengeren lélekvesztő
Szemekből esőt festő
Villáméltű életünk
Önmagunktól el se férhetünk

Ránk hazudott bűnbakok
Olcsó jelzők, igék, ragok
Pufajkák, nyilas karszalagok
Megannyi feledett hajlamok
Ősz halánték tükör mögött
Önvádló, magányos szemmel
Önmagunkért szemünkbe köp
Egy keserű öregember

aRosseb

Altató

Repül az utcakő, pattog a zsarátnok
Nem számít, kit talál: ellent vagy barátot
Lángban áll, leomlik, pusztul és elhamvad
Nem számít, ki marad. Kik élnek, kik halnak.

Napmeleg pörkölte kopár szík háborog
Nem üdít nyári fény, langymeleg záporok
Mindez álom csupán, anyaföld szendereg
Halkan járj!Ha fölkel, a végén még megremeg!

Nem ti lesztek azok, kik álmát megtörik
Gyönge korcs gyermekek, lábakon görkorik
Egyenes kasza helyett magnó a kézben
Elromlott valami! Elromlott,egészen...

aRosseb

Neurózis

Fénylő agresszióbogár rágcsálja
Koponyámban ideges rostjaim
Sárga fecnim meglóbálva
Végigvezetnek a normalitás romjain

Ápoltnak kinéző eleven holtak
Orvosi szakzsargon: neurózis
Nem maradt tegnap! Nem marad holnap!
Túladagoltak! Túlcsordult a dózis!

Hol a nővér?
Hol a gyógyszer?
Hol a zubbony?
Hol a kényszer?

Rám omlottak puhán a szent szabadság
Habarcsával kitömött közhelyfalak
Hasztalan marad minden orvosság
Csupán az átok delírium marad

vakít neonsugár
Őrjít a reklám
Szorongat a tér
Szűkülnek az utcák
Szűkölve loholok
Sarkamban tömeg
Professzor Molotov
Kérem oldja meg!

Esztelen vigyorral
Bámulom a lángokat
Piromán-mámorban
Ringat egy gondolat:
Magam leszek ismét
Rácsok közt, egyedül
Odakünn dobol a téboly
Idebenn csak a csend...hegedül
..hegedül...
..hegedül...

aRosseb

Keserű pohár

Álnok hajnal perverz fénye
Porrá zúzza ablakom
Kora reggel puszta ténye
Önti elém abrakom
Csurranó csapvíz arcomon
Hűvösétől eszmélek
WC-n fészkelő farizom
Búcsút int az ebédnek

Nem munka vár, csak egy pohár
Sorjáznak a rövidek
Kadarka és hű szamovár
Gégét mosva tölt belet
Szociális rászoruló
Ital-fellegvár vitéz
Véres szemű, bárgyú tahó
Koponyámból szertenéz

Két műszakom küzd ellenem
Kopott pultnak tetején
Fröccs-edzett, derűs jellemem
Rum hígítja könnyedén
Gépzongora, nem tűzifa
Nyeli el az érméket
Füstöt fújó symphonia 
Sosem ismert mértéket

Kissé avétos zakómban
Esem át a kereten
Mögötte bús-baktatóan
Önmagamat terelem
Kacskaringó hazaúton
Kihűlt viskó hívogat
Pokróc alatt egyre fújom
Kancsó-segély álmomat

aRosseb

Nem kerültem ki még fát

Bankóbércek magaslatát
Megmászni nem kívántam
Bennem rekedt lehet-jólét
Mosolyt fakaszt irántam
Hogyan? Minek? Másképp? Ugyan!
Önös érdek mit kívánt?
Faltörőkos-szindrómámban
Nem kerültem ki még fát

Kemény tölgy, vagy puha nyárfa
Épp egyre megy énnekem
Alkalmatlan alkuvásra
Konokló természetem
Fittyet hányva szebb jövendőm
Ígéretét felejtem
Egymás hátán sok esztendőm
Mellényzsebembe rejtem

Nyakon vágni fél világot
Összeomlott valóságot
Bámulni szokott közönnyel
Fakult, avult ösztönömmel
Jobbra-balra lökdös a lét
Botladozva ballagok
Mit se számít, hogyha ismét
Fejjel fának csattanok!

aRosseb

Vidéki csendélet (háttérben feslett unokával)

Kéne még egy hatásvadász
rím,mint érett búzakalász
kombájn alá aratásra.
Szemüveg a nagymamára,
jobban lásson befőtt között.
Unokája is vetkőzött:
gátlást,bugyit,mindegy most már,
kredencből a pornó-oszkár
vendégségre büszkén mered,
faszán düllednek az erek.
 
Háromcentis bugyi gyolcsa,
felsikít meghúzott rojtja.
Tabuk nélkül,szénaboglya
ölén gyakják, vagy saroglya
tetejében;kis kurtizán. 
Matek kettes,mert puritán
erkölcsű a tantónéni.
De őt fél falu keféli,
ribanc létét nem kendőzte.
Nincs jobb,mint a nagyi főztje!
 
Riherongy,útszéli szajha,
falloszt rángat gyönge karja.
Tandíját fedező férfi
akad száz.Ha bárki kérdi:
címerezni volt a nyáron,
sárt dagasztott,ugrott árkon.
Pedig partján feküdt hanyatt.
Hármas csapó: ondó marad!
Tocsogva a testnedvekben
mama vár ebédre kedden.

Rántott hús illata csurran,
konyhakövön:huss!Elillan.
Üveges vitrin polcáról
papa figyel,túlvilágról:
mivé lett kis szeme fénye?
Cuppan akárki ölébe.
Új erkölcsök szép világa
nem néz sandán cafka lányra.
Büszke nő: kurva a neve!
Olcsó húsnak híg a leve.

(aRosseb)

Mit nekem? (idős,mértékes,modoros vers-ellés,)

Égbeli dalt zeng földi pokol
Kong az üres teli hordó
Gyermekeink szava minket okol
Múltjuk egy ostoba
Sorsnak is mostoha
Szocio-patika torzó

Röpköd a szónokok telt ajakán
Bűntelen aljas igazság
Ám a valóság dús valagán
Csattogva ostoroz
Dudva gazt hímporoz
Örökölt lusta szabadság

Mit nekem ígért boldog idők?
Elhal a közhelyü küzdés
Körmöm alatt rögös ócska jövő
Bennem a dac arat
Dagasztva stramm sarat
Mélyre kapard el az öszvért!

(aRosseb)

Aggódó intelem egy enyves, barna kéznek

Kutató praclid ha zsebembe nyúlna
Matatva simulva peremén túlra
Mélyében keringve, újra meg újra
Fogsz hasonlítani paprikás nyúlra
Fekszel majd dermedve,rőtre pirulva
Fokhagyma-övezten,szaftban elnyúlva
Röviden,tömören,mellé nem beszélve
Mellőzve szóképet egyenest szemébe
Bőgve üvölteni,mutatva tettekkel:
Ki tőlem lop verem péppé két kezemmel!

(aRosseb)

Népvándorlás

Merülőben a hajónk
Merre jár a kapitány?
Mentőcsónak különadónk
Tervezetén spekulál
Élhetetlen retekpuszta
Pátoszfelhő leng körül
Rabigáját ökör húzza
Mindenki más menekül

Biztos bennem a hiba
Kire mutogathatnék?
Mocskunk hordja vén taliga
Olcsó hús a maradék
Csapok,papok elmaradnak
Szerte putri települ
Kóbor ebek bokán marnak
Már mindenki menekül

Leárazott megváltást köp a televízió
Még átlag alatt stagnál az emigráció
Utat rója döglött gólya,ím a nagy terv sikerült
Sínek között ördögszekér fut s az ország kiürült.

(aRosseb)

Kultúrmisszió (passzió)

Nyugvó napot küzdve űző
Mélyből fakadt ösztön
Korcs ábrándot láncra fűző
Kincskereső ködmön

Meztelen szerecsenlelket
Tölt meg buzgó hittel
Kultúr-nyomor szebb életet
Erőszakkal hint el

Idézetek tarkította
Impotens lázálmok
Illuminált hottentotta
Gyógyítja majd a rákot

Kőeszközből acélszike
Kecsketejből szabad-vers
Sántít,mint az ikes ige
Jobb,ha mindent beismersz

aRosseb

Drága Manyika

Járókeret körítette teste
Reszketeg kézzel aprót kereste
Ráncos ujjai közt műbőr a buksza
Molyirtó felhőben száll fel a buszra

Nosztalgiaködös,vizenyős szemek
Jellemben májfoltos,gallérján retek
Hatkor nyit a közért,nyolckor a patika
Unokák hogy vannak,drága Manyika?

Tolong és tülekszik,cekkere ütleg
Kifliért verekszik,amit még sütnek
Ájtatos modora aljasnak tűnhet
Elvtársak oldalán nyugdíjért tüntet

Tizenhárom havi sűrített panasz
Csupa volt élmunkás, sehol egy paraszt
Veszteget az idő, a koporsó közeleg
Olcsón megvehető, rút mai öregek!

aRosseb

Özönvíz

Szőke Tisza ha megárad
Elönti a szegényházat
Bogdán, Oláh, segély nélkül
Fulladoz, s a szája kékül

Dagályos Duna ha kiönt
Elmossa a koszlott közönyt
Szenvtelen személyi kölcsön
Holt hordalék-formát öltsön

Hármas Körös ha meglódul
Zálogháznak vére csordul
Emlékét egy igazolja:
Cápauszony-forma orra

Rába árja mint hömpölyög
Pusztulnak álszent döntnökök
Nem marad semmi, csak sár, lom
S haltetem a szikkadt árkon

aRosseb

Csendélet lábasjószággal

Húsmarha
bú marja
hiszen
Túlpartra
mú-hangja
izen
Dús szarva
húz át a
vizen

Ott várja vágyva várt
Zsíros zöld legelő
Háta mögött a bárd:
Vágóhíd-jövendő

aRosseb


Érik a cirkusz

Kánonban kínlódó,koravén kórhelyek
Kántálnak átkokat deviáns döglegyek
Dermedten kérődző,delelő tehenek
Termelnek savanyú,tartósított tejet
Felböfög feledett,feslett sérelmeket
Szabadon szárnyaló szellemi székletet
Ürít a fejünkre olcsó elméletet 
A mindenen felül álló emberszeretet

Végletekig kamasz,komisz talpnyalóknak
Porlepte száztagú talpalávalókat
Vinnyogtat topogó talpak örömére
Rábízza országát baráti körére
Koncokon maródó martalóc mihasznák
Elemi iskola padjából kibaszták
Mégis a zászlórúd néki ágaskodik
Nesztek a maradék,megvezetett prolik!

Imákat mormoló hitetlen eretnek
Elvetett fakockát hívhatod kereknek
Akkor is szöglete,szélein élesen
Erjedő eszméknek nyöghetel kéjesen
Teremtett rendnek mit se számít a szavad
Várnak mond kalyibát?Paripát,szamarat
Összemosó-teknő öszvére meddő lesz
Hiába születtél,hiába megdöglesz!

aRosseb

Bicskanyitogató

Bűnös város veszett lelkét

Tiporja néphatalom

Döglött lovamnak emlékét

Őrzi míves patanyom

Sáros,gödrös makadámút

Partján parlagfű között

Filléres kálváriám

A holnapba költözött

Színpadias bőgatyában
Leértékelt érték
Kirakati kelléktárba'
Vigyorom a mérték
Skanzenba zárt,bódult idill
Kecskeszaros talicska
De kotródj odéb, mert kinyílt 
zsebemben a bicska!

aRosseb

Szomszéd kecske

Szomszédomban lakik egy kecske,
Barátságosan elmekeget,
Jámbor jószág a szende,
Nem öl meg, s ás el gyermekeket.

Peca

Arckönyv

Minden falon végzett húgi
Minden falon trafikmutyi
Minden falon olcsó viccek
Minden falon közhelygiccsek
Minden falon bulvárterror
Minden falon reklámszponzor
Minden falon melodráma
Minden falon muffinpárna
Minden falon kommunisták
Minden falon demokraták
Minden falon ballibesek
Minden falon nemzetisek
Minden falon homokosok
Minden falon nagyokosok
Minden falon unalmasok
Minden falon youtube-szarok
Minden falon jófej képek
Minden falon zsidó népek
Minden falon náci korcsok
Minden falon medvebocsok
Minden falon kedves cicák
Minden falon hülye picsák
Minden falon szülinapok
Minden falon ajánlatok
Minden falon vélemények
Minden falon a véglények
Minden falon beszólások
PAKOLJ INKÁBB HOMOKZSÁKOT!

Peca

Korhű

Ön-nyakába vájta fogát

Gyávalelkű paradoxon

Elmeroggyant humán-morált

Lovagoló ember-taxon

Minden erényt nélkülözve

Sündörög az évek között

Romlásvirághoz kötözve

Táncot lejt a romok fölött

Ropjad, Gizi haláltáncod

Vigyorogj is hozzá szépen

Romba dönthetsz minden sáncot

Fejjel-falnak marhaképpen

Renget eget? Rombol falat?

Ugyan! Ez csak balga mese

Egy korban, hol mindent szabad

Nem számítunk. Én se, te se

aRosseb

A fogyasztó

50 éves egyen-falak

Már más lakót rothasztanak

Elégedett kukabúvár

Marseilles és sajtó-bulvard

Kárhoztatod édesanyád

Nem hagyott itt csapot-papot

Mézesmaszlag tölti a szád

Te is szoptad, s szopni fogod

Induljon a fogyaszt-túra

Orvosoljon régi sebet

Hozzon derűt a borúra

Mai naptól mindent lehet!

Értékvásár Jutányfalván

Szarér-húgyér megyében

Meggazdagszunk birkán, marhán

Hordjuk a szart szekéren

aRosseb

Vidéki idill

Kovácsné ablakában rododendron virít

Disznyóólba vietnámi csüngőhasú visít

Utca végin megnyitott a thai étterem

Hajnalonként kambodzsai kakas-szóra ébredem

Kalap helyett turbán díszlik édesapa fején

Falurádijóba mondták, szent állat lett a tehén

Disznótoros helyett tányéromon kuszkusz gőzölög

Szomszédunkban minden reggel vén müezzin hőbörög

Ajtó fölött árva szögön nem lóg házi áldás

Ragálylepraként elterjedt a lélekvándorlás

Némakacsánk utódja dédnagyapó-formát mutat

Kopasz öregasszonyokból sugárzik a krisna-tudat

aRosseb

Az ígéret generációja

Unos untig elkopott szavakat

Dörmögő, s a ködben

Elhalványodó birkahadat

Hajt a pásztor, kik eközben

Nem jönnek

Nem látnak

Nem győznek

Nem várnak

Üres fejek jelszavak mögött

Tompa koppanás-jelenben

Ittragadt bégető haszondögök

Árral úsznak árral szemben

Gomba módra növeszti a föld

Szemétre való, torz gyermekeit

Értelem szikrája testet nem ölt

Nem tölti koponyák kongó üregeit

Vadállatok szabadságvágyán

Kívül minden elmaradt

Neander-völgy hitvesi ágyán

Készült a primitív ember-adag

Az új daráló fogaskerekei

Gyapjas nyájat péppé gyúrják

S nyájas-hurka jellemei

Kondérban a nótát fújják

Nem jövünk! –sehonnan!

Nem látunk! –a szemünktől!

Nem győzünk! –bégetni…

Nem várunk! –semmit…

aRosseb

Csel-szövetkezet

Fejekben recsegő

Futuro-szövőszék

Elektro-temető

Kínál múló örökkét

Rongyos a kelme

Szaggatja az idő

Nem tart semerre

Sehonnan se jő

(A) Szövőszék nyikorog

Készül az anyag

Mondandód kikopott

Felkötheted magad!

Művelt agybarázdád

Másság traktor tapossa

Ekéjét s tárcsáját

Új propaganda mossa

Posztóvá alakul

Lassan a fonál

Jövőből szabadult

Epe folydogál

Vásznadon s itatja

Magát a szövetbe

Ekképp változtatja

Kérgesen öregre

aRosseb

Ejrópa

Bősz világmegváltók, áldassék nevetek

Éhezőknek adományul adtok jó kenyeret

Morzsák helyett bitófasors jár mindannyijuknak

Ingyenkonyha helyett jobb, ha vesztőhelyre jutnak

S ím a kötél, drága szolga, neked is dukál

Neked, ki a dögkútpartról vígan invitál:

Jertek barnák, sárgák, svarcok, ti oly szegények

A más fizette kontóra jobb ízű az étek

Egybeolvadt ezerarcú kiélt kripli-hadak

Fogatlan száj szürcsölte igaz-szerű szavak

Ösztönlényeg öregsége ökölbe szorítva

Avítt festékszórt betűkkel virít falra írva

Fölböfögött gyomorgőztől egy egész ország bűzlik

Retkes láb viselte zoknit csizmaszárba gyűrik

Koszos széle így is kilóg, hiába a csel

Sokcsillagos zászló-címke megváltó égi jel

Kevélykalap krumpliorr

Csendben csorgó vitriol

Ki nem issza meglakol

A szembeszél is hátba tol

aRosseb

A hónap első vasárnapja

Ködös füstben üldögél Kovács Jóska bátya

Kocsmaszék karfáján várja munkás kabátja

Kadarkafröccs lötyög poharának alján

Apja is alkoholista volt, anyja pedig talján

Üveges szemén keresztül kémlel agyveleje

Kannás bortól görcsöl mája és a vastagbele

Könyöke alatt kikopott a kocsmapult is rég

„Csak fél három az órámon, iszok egyet még”

Reszketeg rovátkák arcán

Kiülnek idülten

Kidülledt szemek szimultán

Szeszt kérnek kimérten

Sápadt arca fakó bőrén serken a borosta

Emlékeit s szép jövőjét alkoholban mossa

Körmére ég az utolsó szál syimphonia

Ismét sikerült a havi bért elinnia

Ködös utcán botorkál Kovács Jóska bátya

Laposüvegben kíséri legjobb barátja

Villanyoszlop és az árok rég nem akadály

„Hazaérek, kedves nejem majd elkalapál”

Irány haza Jóska bátya

Vár az asszony sodrófája

aRosseb

Falusi hírmondó

Friss a széna,egyél!Egyél!

Határtalan legelő!

Minek néznél visszafelé?

Minden állat egyenlő!

Disznók kapnak pöttyös labdát

Tyúkjainknak joga van:

Abortálhatja tojását

Mert a kakas oktalan

Liberális fejős tehén

Apadhatatlan tejforrás

Megy a gulya szabad mezsgyén

Nem kell pásztor!Nem kell kondás!

Faji kérdés?Magyar tarka!

Megoldva egy legyintéssel

Minden bornyú tőgyet akar

S harcol álom-kerítéssel

Ölég az,ha zsákszám tápot

Hintenek a vályúba

Mindenfelől gyütt állatok

Hogy ízlik a purina?

Gazdakör a gangon székel

Kutyáik az udvaron

Ugatásért,hálaképpen

Szalonnabőr a jutalom

aRosseb

Jószándék

A szélsebes zseb-telepes

A minden sebre bio-ír pionír

A megszokott, szakadt szokol-kolhoz

Szegelve nyájas pokol-akolhoz

Tartja segélyért a kalapot

Ez a csőlakó csőcselék

Választó jogához szoktatott

Egyen-egyén öntudat söpredék

Sok önkényes önkéntes

Túlbuzgó Teréz Anya

Lelkesen parolázó

Lepusztult közhelytanya

A világot váltod meg

Édes öcsém?

Tőled ezt ki kérte?

Kérdem én

Ez a meztéllábas öko-cirkusz

Porondján bohóc sereg

Raszta-álom békeglóbusz

Szeretetből undorhegyek

Egy kaptafára felhúzva, mind a kötélen

Testüket lágy szellő lengeti serényen

aRosseb