Lidérces egy éjszaka volt, hogy enné meg a fene! Na
de mit van mit tenni, ha az ember megiszik pár fröccsöt, mielőtt álomra hajtaná
felajzott gondolatoktól terhes kobakját, s elfeledkezik a kiszáradást
megelőzendően kötelező liter víz elfogyasztásáról; akkor nagyon is megérdemli a
sorsát. Hisz megfelelő óvintézkedések híján egy kósza kis becsiccsentős,
pityókás este is duhaj éjszakák utáni másnapot idéző reggelt eredményezhet (a
kor előrehaladtával), szerencsére rövidebb lefolyással.
Kicsinykét még kótyagos a fejem, nem is iparkodok
felemelni az átizzadt párnáról, még ha nem is túl kellemes érzés. Azért
apránként csak sikerül rászánni magam, s erre több okom is akad – még ha nem is
bírnám őket így nagy hirtelen fölsorolni, de a tudatom alatt értelmük van
ezeknek az okoknak, és nevük.
Az első ok, amit meg tudok nevezni, az a vizes pohár
az ágy lábánál. Bár a víz két napja ott áll, porosodik, és ez nem is láb,
elvégre jelenlegi főbérlőim gondosan az IKEA tömegcikkeit vásárolják, így a
lábak helyett egy pereme van a fekvőalkalmatosságnak. Majd a sajátom…! De
legalább nem túl kényelmetlen, és alig fájdul meg reggelre a derekam – mondaná
a józan énem. Mindegy. Szóval lenyúlok lassan a pohárért. Hűs kútvíz eshet
ilyen jól a delelő marhának. Annak én is elmennék ebben az állapotban.
Következő okom a gondosan ágy mellett elhelyezett
hamutálban szendergő, utolsó pillanatban elnyomott dekk. Tudtam én, hogy jól
fog jönni! A szobában dohányozni tilos! – úgyhogy bűntudatos arcot vágok,
mielőtt megmelegíteném a végét. A kávé majd csak egy távoli lépés lesz.
Ehhez a művelethez azonban már (vagyis a
rágyújtáshoz) hanyatt kell forduljak, s így észreveszem, hogy megy a televízió.
Felelőtlenül bekapcsolva maradt az este. Minek néz az ember híreket késő este,
elalvás előtt? Csak felbosszantja az álmait! Ostobaság, de már késő. Nagyon
késő.
Majd’ kiesik a számból a koporsószög a kis
képernyőből rám világító látványtól. Egy fáraó néz velem szembe! Egy
fáraó-asszony! Egy hús és vér Nefertiti!
Valami hiba van a rendszerben. Tér-idő kapu nyílt
volna a szomszédban, amíg aludtam? De hát ott rendőrség van, az lehetetlen! A
látvány mégis erről tanúskodik. Hát még a hallottak! Ez a fáraó hozzám beszél,
sőt mi több, üvölt velem. Mégpedig azért üvölt, mert nem hívtam még föl. Nem
emlékszem, hogy megígértem volna Egyiptom első asszonyának, hogy felkeresem,
sem pedig, hogy ismerném, úgyhogy inkább szívok egy mélyet a sodort Camelmaradékból, és hallgatom
tovább: hátha kiderül az igazság. Az igazság pedig csak úgy özönlik, és nem
hogy derülne, egyenesen vakítóan rohan felém, akár az afrikai napfölkelte.
Ő egy nagyon-nagyon furcsa egyvelege a vallásnak és
hitnek. Ez a Nefertiti. Kérem szépen, azt bizonygatja nékem, hogy ha felhívom,
potom 495 jó magyar forint plusz áfáért percenként, kipucolja a csakráimat. El
se hiszem, hogy ez is ezzel jön nekem! A rohadt sapkákkal! Könyörgöm, még nincs
olyan hűvös idő, hogy ki kelljen tisztítani őket, sildes (siltes?) sapkát meg
nem hordok. Különben is, kalap-párti vagyok. Akkor meg minek pucolgatni őket?
Na de mivel akarja őket sikálni, a kedves kolegina? Na
kérem, tessék megkapaszkodni, mert nekem is kellett: metatron fénykockával. Nem
csalás és nem ámítás! Metatron gyémánt(!) fénykockával. Nem is egyszerűen
azzal, mert ma a kilences napja van. Pedig azt hittem tizenkettedike, de hát
tévedni emberi dolog. Szóval ma háromszor hármas nap van, ami kilenc, és ez
Jézus Krisztus száma – mint az közismert (jöjjön közelebb, Safranek!). Így
háromszoros a fénykocka is. Logikus!
Mondjuk azt nem egészen értetem, hogy jön egyiptomi
fáraóasszonyként a názáretivel példálozni, de a kétségeimet hamar eloszlatja,
mondván ő beszélt Jézussal (mint előtte oly sokan a sárgaházban), aki azt
mondta neki, hogy szülessen le. És Nefertiti megtette, csak eddig bujkálnia
kellett szegénynek. Biztos üldözték a filiszteusok. De most előlépett az
ismeretlenség homályából, csak nekünk, hogy a magyaroknak elhozza sapkatisztítást
és a körtéfát (bizony, körtÉ). És népdalokat. Ó jajj, azt hiszem ez is Kodály
módszerrel képezte magát zodiákusjegyekből! Mindjárt kezdődik a legényessel
meridiánpuculás! Vagy egy gyémánt metatronkúpot akar dugni a végbelembe, hogy
kiűzze belőle az ártó szándékot és a rántott csirkét. És még nem végzett velem!
A háttérben dallamosan andalít a vangelis, míg
Nefertiti agresszívan üvölt, s már csörren is a telefon. Sándor 550817. El se
mondja mit akar, már kapja is az áldást: szem lehuny, karokkal rituális
körzések, levegőbe pacsizás, és mormolás. Kész. Fehér, arany és gyémánt
tisztítás, teljes krisztusi bőségenergia, és a biztonság kedvéért egy újkori
védelem és harmonizálás. Máris jobb!
A következő betelefonáló (Piroska480624) előtt még
megtudom tőle, hogy ő ibiszmadár reinkarnációja. Csak így. A háromszoros tót istené. Ezért
hatnak a varázsai háromszor hármasan. Ez persze megmagyarázza a borsodi (vagy
nógrádi?) tájszólását is.
Nem tudok megmozdulni – soha nem vártam még ennyire
reklámszünetet!
A körmömre égő cigaretta ébreszt föl a révületből,
amibe Nefertiti puszta léte rántott. Azért nem semmi, világvallási, össznépi
dzsembori a tévékettő-matinéban, egy személybe sűrítve! Reinkarnálódó,
egyiptomi istenekből lett tót fáraó, aki mint Buddha köldökéből kibújt,
aranyláncoktól terhes szöszcsomó varázsol, körtÉfája van és népdalai, valószínű
táltosokat megszégyenítő mennyiségű lábujja, miközben Jézussal parolázik. Az
pedig, hogy a Metatronnal (a Dogma óta minden gyökér tudhassa, mi az!)is
bensőséges a viszonya, csak cseresznye a hab tetején. Csak a sapkáimat hagyja
békén könyörgöm! És az ördögűző kúpot is kihagynám.
Nem vagyok benne egészen biztos, hogy ezt tényleg
láttam. De hát az ujjamon ott a hólyag, ahogy megégetett a csikk – csak valóság
volt! Ha nem, akkor többet nem iszom egy kortyot se! Alig volt pár fröccs,
esküszöm, kevés az egy ekkora delíriumhoz! Különben is, a valóság gyakran
durvább, mint a legelszabadultabb fantázia.
Végre reklám! Gyorsan föl is kelek, a fejem is
beleszédül kissé a nagy rohanásba, és fölteszek egy kávét. Az csak kiveri a
fejemből ezt a lúdvércet! Azért biztos, ami biztos, kikakapcsolom a tévét, amíg
klattyogni kezd a kotyogós.
