Ó, gyerekek, emlékeztek még az iskolapadban átélt izgalmakra? Minden napra jutott valami újdonság. Egy újabb adalék a nagyvilág rejtelmeiből, minden alkalom egy nagy felfedezés. Ugye fel tudjátok idézni a pillanatképet, amint szorongva csücsültök a rétegelt lemez széken várva az újabb meghökkentő meséket. Na ezt felejtsétek el!
A munka monoton,
unalmas. Fehér holló-számba menő ritkaság, ha az első pár hónap elteltével, a
minimális rutin megszerzése után is bárminemű meglepetéssel tud szolgálni.
Apropó: nem
születtetek popsztárnak, rocksztárnak. Nincs rejtett tehetségetek, egy ember
vagytok csupán a nagy szürke tömegből. Senki sem fog felfedezni benneteket –
mert nincs miért. És minél előbb váltok képessé elfogadni ezt a tényt, annál
előbb lesztek relatíve boldogok, s érhetitek el a lelki nyugalmat. Uszkve tíz
esztendő. Jobb esetben. Egyénfüggő. Vannak makacs, harmincas gyerekek.
Mert ugye az elmúlt
kb. 100 esztendő torz elmebaja: gyermekeinknek majd könnyebb lesz, többre
viszik. Egy frászt! Ugyan mitől?
Hol van az megírva,
hogy minden vízvezeték szerelő kicsi fia/lánya agysebész vagy jogász kell
legyen, többszázezres fizetéssel, kertes villával, bejárónővel? Butaság.
Régen hogy is volt?
Elsőszülött fiú: örökli a földet, gazdaságot, hivatalt, kinek mi. Másodszülött
fiú: papnak, vagy tanítónak tanul, értelmiségi lesz. Ha gyereklány született:
férjhez megy. Ezzel szemben ma mindenki önmegvalósít, pénzt hajszol. Meg is van
az eredménye, hogy több száz év hagyományát, kialakult öröklésmenetét a szemétre hajították. Rengeteg
a csöves, prostituált, savanyú, cinikus, élvhajhász semmirekellő. Belőletek is válhat egy ezek közül. Lehet választani!
A főnökeitek is
valószínűleg kicsinyes, ostoba, ám annál ambiciózusabb, arrogánsabb, törtetőbb
alakok lesznek. A való életben persze életképtelenek lennének, hisz még egy
fénymásoló gombját sem képesek megnyomni, a kávéfőző kezelése pedig
misztériumszámba megy náluk.
Semmibe vesznek.
Megaláznak. Holdudvaruk által rájuk ruházott felsőbbségük percenként
érzékeltetik veled. Két opció van: elveszitek az állását, olyanná válva, mint
ő. Vagy: besavanyodtok, megundorodtok az élettől. Esetleg pofán vágjátok, és
viharos körülmények közt faképnél hagyjátok a helyet – de ez nem valószínű.
Különben is, nemigen lesz jobb.
Mert mindig van
lejjebb. Bármelyik bokor mögül előbukkanhat egy még bunkóbb főnök, kisfőnök,
kollega. Létezik rosszabb beosztás, munkarend, hosszabb munkaidő, és igen,
rosszabb fizetés is.
Nem tudtátok? Nem is
sejtettétek? Most csalódtatok? Ja, hogy kárpediem, meg szexdrogzrákendroll...ejnye.
Hagyjuk inkább! Úgyis rájöttök. Mindenki rájön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése