Jó ebédhez szól a TV

Stomb Pál elhúzta a nappali csipkés függönyét, s a koszos ablakon át kitekintett a falucska utcájára.
Nap, mint nap kinézett ezen az ablakon, többször is, és érdeklődéssel figyelte az eseményeket, melyek az unalmas fogalmat teljes mértékben kimerítették. Egy álmatag kis falu, említésre sem méltó életképeivel.

A Kovácsék középső fia megint almát lopott a Horvecz bácsitól, aki rozoga házában él felesége halála óta, egyedül, magányosan. Semmije sem maradt a nő után, csak az almafák, melyeket még szerelmes ifjúságukban együtt ültettek, de a gyümölcsfák túlélték a szerelmet, s az asszonyt egyaránt. Azóta az öreg Horvecz Józsi bácsi egyetlen örömét ezek a növények jelentik, az utolsó kapcsok a letűnt ifjúsággal, egykori szerelemmel (épp, mint Huanita Menendez szívszaggató története az álarcos idegennel, a romantika-csatornán).

De az a rideg tény, hogy a gyerekek rendszeresen csenik az almát, törpe semmiséggé degradálják a szép emlékeket, melyek hozzájuk fűződnek. Puszta gazdasági válsággá (az agronóm-tv szerint a permetszer ára az utóbbi időben nagyon megemelkedett).

A Kolompár Rezső tizenkét purdéja körülugrálja a tyúkos néni kiskutyáját és zúzottkővel dobálják, az eb pedig hörögve kapkod hol az egyik, hol a másik suhanc vádlija után. Amúgy rohadt kis dög, folytonos ugatásától az egész utca álmatlanságban szenved. A kölkök apja munkanélküli, de a rengeteg szabadidejét a sarki presszóban tölti, így a gyerekek neveletlenek, lopnak, csalnak, kerülik az iskolát (statisztikai adatok szerint a megélhetési bűnözők és a munkanélküliek száma 12%-kal emelkedett a múlt év óta - a központi statisztikai hivatal hivatalos televízió-műsora).

Stomb Pál végigsétáltatja tekintetét az összes eseményen, ami az utcán folyik. Megszokta már, de mégis minden nap végignézi. A másik irányba kémlel, és valami hiányérzete támad. Az öreg Horvácz ugyan ott veri a középső Kovács gyereket, mint mindennap, egyet a háromból, de mintha valami mégis hiányozna. Az háza előtti útszakasz teljesen üres, mondhatni el van néptelenedve.

Az úttesten nincs senki. Délután fél négy van.

A Lisztinék kisebbik leánykája, aki most volt három éves, ilyenkor szokott az autók előtt biciklizni. Viszont távolabb valami szokatlan látvány is a szeme elé tárult, amit eddig kitakart az ablak korhadó-félben levő fenyőfakerete (műanyagot kellene venni, csak 17999 Ft, és örökös, akár a szegénység).

Egy kisebb tömeg –nevezzünk most tömegnek 15 egymás mellett bámészkodó embert, elvégre egy 467 lelket számláló falucskáról van szó– verődött össze a harmadik szomszéd háza előtti árokparton.

A szemközti oldalon egy sárga teherautó, jégkrémek fényképeivel az oldalán a csatornába borulva fekszik.

A tömeg ugyan eltakarja a lényeget, de a körülmények jól illusztrálják Stomb Pál számára, mi is történhetett (okfejtőképessége az elmúlt évek alatt sokat javult, mióta megnézte az összes Columbo filmet).

Az emberek lábai közti réseken át kivehetők egy háromkerekű kisbicikli összetört, eldeformálódott darabjai. A betonárok szélén keskeny csíkban piros patakocska csordogál a gumicsizmák és cipők között az árok irányába.

A teherautó mellett a sofőr gyűrött arccal szívja a cigarettáját, arcát kezei közé temeti, talán sír is. Miért is a kutyát dobáló cigánygyerekeket bámulta, ahelyett, hogy előre nézett volna?!  Akkor látta volna a bicikliző kislányt és nem hajtott volna át törékeny kis testén a 2 tonnás járművel (egy ekkora monstrum járulékai dupláját is kiteszik egy közönséges autóénak)!

A távolból már hallani a mentőautó szirénájának harsány süvöltését, bár valószínűleg elkésett, és a hároméves leánykát már egy fekete nylonzsákban viszik el innen (bár újabban a reklámcsatornán kínáltak bohócmintás hullazsákokat is, kifejezetten kisgyermekek számára).

Stomb Pál lassan elhúzódik az ablaktól. Behúzza a függönyt, és elmorzsol egy legördülni készülő könnycseppet a szeme sarkában.

Ma is eltávozott egy fiatal lélek, meghalt ismét a gyermeki ártatlanság egy darabkája. És ő mindezt nem látta! Lemaradt a legszaftosabb részletekről! Hogy néz majd a látogatóba érkezők szemébe, hogy egy ekkora esemény zajlott az ablaka alatt, és ő semmit sem látott ebből. Talán a televíziótól is kiküldenek valakit, hogy körbekérdezze a lakósságot, és ő mit sem tud majd mondani.

De egy pillanat! Semmi baj! Megnézi az egészet este a híradóban. A szatellit hírcsatorna műholdról figyeli az egész világot, minden bizonnyal a teljes balesetet levetítik majd az esti adásban.

Mégiscsak jó, hogy bevezettette a polgármester a kábeltévét a faluba! Eleinte úgy tűnt, nem éri meg a sok vesződség, kidobott pénz az egész. De mégiscsak van értelme annak a havi 3799 forintnak, nem hiába unszolták annyira a gyerekek.

Amióta tolószékbe kényszerült úgyis oly keveset hall a külvilágból.