Disznó..vicc?

Ezen történet, vagy inkább korrajz nem a múlt, nem a jelen, de nem is holmi fikció. Ez a jövő. Vagy hogy egy csavaros, ámbár közhelyes és elkoptatott formai kalanddal éljek: A (nagybetűs) JÖVŐ kéremalássan!

Játszódik: akárhol. Ez lesz az általános, kár is helységnevekkel dobálózni, lehet egy város, egy falucska, akármi. Például Debrecen, vagyagy Csikóstöttös, netán Nepál, Buenos Aires, Heiligenkreutz, satöbbisatöbbi... Mindegy.

Na, de immár elég a fölös szócséplésből, kezdődjön a leíró-próza, vagy mi a csuda.

2099. december hónapja, s annak is a 13. napja virradt dokumentum értékű kis írásunk színhelyére. Ha bárki kinézne e pillanatban az ablakon (nem ott és nem az a személy, ahol és aki olvassa ezt az irományt, hanem a történet helyszínén) látná, hogy nagy pelyhekben hull a hó. De az ablakokon nem néz ki senki. A táj amúgy is érdektelen és sivár, a hó pedig ugyanolyan plutónium-zöld, mint hosszú évek óta. A fránya atom – már megint.

Ha bárki kilépne az utcára, bizony fázna, hisz menetel az idő a tél közepibe...de az utcára ugyan nem lép ki senki. Ennek több oka is van. Az első: a hó radioaktív, így akár egy kisebb hóember megépítése is halálos sugárzást okozhatna (ugye az atom). Másrészt pedig disznóvágás van a faluban/városban (nem kívánt törlendő)! És ez talán a fontosabb indok, de jelen „mesénk" szempontjából mindenképpen érdekesebb.

No de kérem, azon maradi alakok kedviért, kik még hisznek a hagyományokban, elárulom: el lehet felejteni mindent, mit e szó valaha jelentett: böllért, hurkát, nagykést, s desznyót. Nincs, elavult, elkopott, kihalt – mint Önök.

Lássuk azonban, hogyan is zajlik eme neves esemény ezidőtájt, vagyis 2099-ben.

Első szembetűnő különbség: mindenki otthon marad! Nem szalad össze a szomszédság, nincs asszonypletyka a konyhában, vaskos tréfák a rénfa tövében. A jónép otthon csücsül a hátsó fertályán, s bekapcsolja személyi számítógépét. Álmos fejjel, kávét szürcsölve tölti le a Disznóölés 95 legújabb frissítését a netről (a tudatlanabbak kedvéért ez egy szoftver, mely elengedhetetlen az aktív részvételhez), s közben bosszankodik, hogy miért avul el évről-évre ez a fránya program - sejj, vissza kéne váltani a másik operációs rendszerre! Majd miután e műveletekkel végez, csatlakozik a coca-chat hálózatra (furcsa neve van ugyan, de a malac és disznó nevezetű chatszobákat lefoglalták holmi perverz alakok, akik ott élik ki ferdült hajlamaikat, s beszélnek gusztustalanságokat, molesztálnak prostituálódó kislányokat, csípnek fel kaján, homokosnak tűnő kisfiúkat). Közvetlen video-telefonos kapcsolat, szag s íz-átviteli progik telepítve, kezdődjön a móka.

Összegyűlt már majd' mindenki, vannak rég nem látott pajtások, illetve reg-nevek, ki tudja kicsodák. Csak faluhelyen ismerik egymást a csevegő felek.

A kellő mennyiségű pálinka-bájt (bizony markáns különbség ez is!) virtuális benyelése után pedig következhet a várva várt malac-egy import audiovizuális élményprogram, japán fejlesztés, beépített vérpatronos nyomtatóval, melyhez csurgató tál is jár, s az elmaradhatatlan, hangkártya-gyilkos visítás mp8 fájlokkal!

Józsi! Hozd a kést! – pendrájv az úesbében, spriccel a vér a nyomtatóból, a HD-digital dolbi hangfal recsegve visít a haldokló virtuál-állat hörgéseitől.

Sikerült! Boldog az összegyűlt társaság, röpködnek a lájkok, mindenkinek van egy jópofa kommentje az eseményekhez, csipkelődő megjegyzések – ésatöbbi...

Magyarán: jó hangulatban telik az idő.

Kis külön gépeiken közben az asszonyok összerakosgatják a feldolgozás kellékeit: lábosok, fröccsök, sült vér, hagyma, fokhagyma – rengeteg mappákba rendezendő fájl, hogy a férfiak a távoli böllérasztal funkcióval mindent könnyedén megtaláljanak. Borsőrlő gyorsbillentyűn, só a tálcán, ahogy ennek lennie kell.

Jöhet a perzselő. Ez kissé kellemetlen mellékhatásokkal jár, így sokan kikapcsolják a szagátvivős szkennert, elvégre jobb a békesség a szomszédokkal, s az asszony is most teregetett.

Pillanatokon belül a coca fehérre vakarva, készen várja a feldolgozást. Garantáltan vírusmentes, színtiszta gigabájtok tömege! A celeron processzorok kerregve, zakatolva esnek neki, s pillanatok alatt darabokban hever a 3D-s asztalokon a tetem. Mily csodás látvány, szívmelengető pillanat! Ilyenkor látszik igazán, miért éri meg a nagyobb LCD-monitorra váltani!

Jenő! Hol a daráló? – s a merevlemez szabad területeit ellenőrző memóriaegység már porciózza is – 16 gigabájtonként a darálóba. Ez megy hurkába, ez kolbászba, idén a szüzet is töltjük.

A vizuális kábelbelek töltődnek az anyaggal, simán megy minden. Szalámik egyesével, kolbászok kettesével kerülnek a külső winchester memóriaegységeire. Szépen rendben, minden külön almappákba, különben valakinek még nem jut. A hurkának való már röpül is az abalé-meghajtóba, hadd főjön! Pecsenyék az USB-tűzhelyeken, s már az egérből is vörös fröccs folyik.

Pista! Hoztad a forgácsot? – De István passzívra rakta magát. Bizony, ki kellett fusson egy pillanatra, mert elfogyott a hagymás chips.

De már vissza is tért, flash drive meghajtója kattan, röpül a friss bikkfa-forgácsról készült szájber progi, indulhat a füstölés – ehhez csak pár embernek van elegendő virtuális memóriája, így ez elég lassú folyamat. Öt percig is eltart néha.

Kellemesen tömény füstszag terjeng az alagsori koszlott szobák mélyén s az emeleti kultúrpaloták és műteremlakások levegőjében, kéjesen szívják tüdőre a neo-poszt-posztmodern művészek, szájberkerteket megabájt-traktorokkal szántó admin-parasztrok épp úgy, mint a műgyantagyári, palacküzemi szabad szellemű proletárok.

Egy jól informált, világlátott nemzedék ez, kiknél nem lehet akadály a távolság, s a nyelvi különbségek, hiszen a kábelrengetegen átvágva a világ legtávolabbi pontja is ezredmásodpercek alatt elérhető, s már nincs az a (akár holt) nyelv, melyre ne létezne fordítóprogram. Mindenki mindenkinek a barátja, ismerőse, és még csak a fürdőköpenyt sem kell utcai ruhára cserélni, mocskos kocsmában sörözve beszélgetni (amúgy is kész életveszély az utcán tartózkodni, és nem csak a sugárzás miatt, de a génmódosultak hordái is meglehetősen agresszívak mostanság).

Évszázados receptek cserélnek gazdát Kalkuttától Limáig, Mucsitól Tel-Avivig. Ugyan ott ma sem dívik a disznótor, de a Neokonzervatív Jehova Tanúi felterjesztették vitára a legfőbb izraelita egyházfórum-oldalon, hogy a tisztátalan állatok virtuális úton történő elfogyasztása az Úr szemében nem számít bűnnek, egyrészt, mivel testet nem öltenek, másrészt virtuális disznószar nem létezik, harmadrészt a vírusirtó programok amúgy is tisztára mossák őket.

Egy szó, mint száz, kész a kolbász, töpörtyű, hurka, s a disznósajt. Le lehet tölteni, meg lehet szagolni, csodálni, másolni, vágni, hekkelni, le lehet konvertálni, renderelni, ésatöbbi, még csak nem is hizlal, allergiás reakciókat nem okoz, garantáltan aromamentes, zsírmentes, hentes-mentes (haha, jegyzem meg hamar, és megint csak haha).

Röviden, tömören ennyi volna. Nem kell rá felkészülni, hisz nem érjük meg, de mi teremtjük meg a fészkét. Bizony. Szóval: Isten hozta Önt is a jövőben!