A minap diskuráltam egy igen kedves ismerőssel, s efféle gondolataink születtek:
A modernizmus vívmányának számító interurbán, világhálón való kommunikáció valójában visszaveti az emberek közti kapcsolatokat. Ha úgy tetszik, elidegenít minket egymástól, hisz a saját kis biztonságos burkunkban ücsörögve, egy gép közvetítésével, a testbeszéd teljes hiányában, "beszélünk" vagy "beszélgetünk" (a különbözőség lejjebb olvasható) egymással. Külön jelrendszert alkotunk, ami a hangulatunkat hivatott közvetíteni, ám a gondolataink nem olvashatók ki belőle, főleg, ha hazudjuk azokat. Amúgy a testünkre lenne írva. Erre a telefon sem képes!
Akkora különbség van az internetes (szkájp, fészbúk, ésatöbbi) kapcsolattartás és az élő, egyenes beszéd közt, mintha összehasonlítanánk a maszturbálást a szexszel. A cél ugyanaz, alapvetően hasonló a módszer, ám meg sem közelíti egymást a kettő.
Beszélni valakivel nem jelent többet, mint egyszerű információcserét. Beszélgetni valakivel a gondolataink megosztását. Néhány betűben rejlő hatalmas különbség!
Ennyire finom a magyar nyelv. És még mennyire! Egyetlen betű! Nagyanyámmal ma reggeli beszélgetés közben kipökött arany:
Nem mindegy, hogy a javát akarod valakinek, vagy a javait.
Ennyi, kérem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése