Egy meg egy

Konrád doktor jegyzeteiből

Az emberi elme különös megnyilvánulásainak, furcsa elváltozásainak vizsgálatával töltött hosszú-hosszú évek alatt igen sok rendkívüli anomáliával találtam szembe magamat. S a rendkívüliséget ezen esetekben bátran használhatjuk a szó értelmének legszélesebb spektrumában. Később megláthatják, mire is gondoltam.

Rájuk találni pedig – szerintem – nem kevésbé izgalmas, mint felfedezni akár egy új állatfajt.. Sőt! Ha élhetek a gyanúpörrel – még sokkalta megrázóbb is annál. Hisz egy mikroszkopikus papucsállatkát felfedezni lehet-e akkora érzelmi töltettel bíró dolog, mint az emberi agy sötét, nyirkos sikátoraiban előugró – mondjuk így – teremtményekkel való szembesülés. Kötve hiszem.

S különös tekintettel gondolok ezalatt a hasadt, kettős, úgynevezett skizofrén személyiségekre, egyénekre. Egyéneik fejlődése, ellentmondásos létük megannyi kérdést vet föl az agykutatás területén, izgalmas problémákkal szembesítik az őket megismerő tudóst – vagy bárki mást.

Hogy ne csak a levegőben dobálózzam a fontosságukat illető jelzőkkel vegyünk inkább néhány példát,esetet, személyt, akiket a munkám során volt alkalmam megfigyelni, behatóbban vizsgálni.

A nevektől ezúttal szeretnék eltekinteni – a családok, s a személyiségi jogok védelmében.

I. számú ápolt:

Ötvenes éveinek közepén járó férfi. Átlagos testalkatú, küllemű. Első számú személyisége egy középiskolai matematikatanár. Ebben az állapotában papírlapokat szorongatva a hóna alatt járkál a közös helyiségekben föl-alá (pl.: ebédlőben, foglalkoztatóban), s fennhangon beszél a különböző matematikai tételekről, furfangos egyenletekkel szórakoztatja betegtársait és az ápolószemélyzetet. Másik személyisége segédkőműves – azaz culáger. Az építőkockákat hordozza naphosszat a terem két vége közt s a bútorokból zsaluzatot épít. Érdekes módon a matematikatanár olvasószemüveget hord, míg a kőművesnek erre nincs szüksége, sőt, gyakorlatilag analfabéta. Ellenben folytonosan sört kíván, míg a tanár anti-alkoholista.

Idekerülése előtt vegyészmérnökként dolgozott egy bőrcserző üzemben.

II. számú ápolt:

Harmincas évei elején járó, fiatal férfi. Enyhén túlsúlyos, feltűnően kancsal. Egyes számú személyiségére nézve bróker. Rendszeresen próbál befektetéseket ajánlgatni – az ebédjével és a gyógyszereivel kapcsolatban. Spagettiből készít ügyes oszlopdiagramokat a várható hozamok bemutatására. Másik énje meghasonlott emberjogi aktivista (mellesleg vagy tíz esztendővel idősebb a valós koránál). Fejből idézi Nelson Mandela-t és Ernesto Guevara-t, míg a bróker még csak hírből sem ismeri őket. Zsírkrétával rajzolt anarchista szórólapokat ragasztgat a kórtermek és egyéb helyiségek falaira.

Egy főiskolán volt gondnok és portás.

III. számú ápolt:

Ötvenes évei végén járó nő. Sovány testalkatú, sápatag, erősen őszül. Első egyénisége többgyermekes családanya, serény háziasszony. A konyhán rendszeresen segít a dolgozóknak, rendmániás, folytonosan takarít, port töröl. Látogatási napokon minden alkalommal várja – nem létező – gyermekeit. Második énje meggyőződéses feminista, férfigyűlölő, és meddő. Trehány, koszos, gyári munkás. Jellemzően a személyiségváltások alkalmával leszaggatja magáról a másik ruhadarabjait – ilyenkor erős gyógyszerezésre van szükség a dührohamai kivédésére.

Prostituált volt, akit egy kliense félholtra vert, s a kórházban már ilyen állapotban tért magához.

IV. számú ápolt:

Hetven év körüli, idős férfi. Bal szemét valószínűleg gyermekkorában vesztette el, himlő következtében. Jobb lábára sánta, szintén születési rendellenességből fakadóan. Első személyisége nyugalmazott katonatiszt, volt légiós ezredes, illetve NATO-tiszt. Állítása szerint a délszláv konfliktusok idején több tucat embert ölt meg, néhányat a puszta kezével. Tökéletes beszél szerb-horvátul. Másik személyisége francia békeharcos, ha úgy tetszik: hippi. Kizárólag francia nyelven beszél, Marseille-környéki tájszólásban. Pacifista, vegetáriánus. 

Az iratai alapján lengyel vendégmunkás volt, a komlói szénbányában dolgozott vájárként.

V. számú ápolt:

Negyven év körüli férfi, erős testalkatú, feje tetején és homlokán erősen kopaszodó. Első számú személyisége agresszív, erősen rasszista, antiszemita. Magát nemzetiszocialista beállítottságúnak vallja. Fajvédő beszédeket tart, s frenológiai tanokat hangoztat. Másik énje ortodox zsidó. Héberül imádkozik, napjai nagy részét a Tóra tanulmányozásával tölti.

A megyei kórházból szállították intézetünkbe, mikor a körülmetélési műtétje után az első személy ébredt fel hamarabb, s dührohamot kapott.

Lakásán a rendőrség antik dreidel-gyűjteményt és második világháborús ereklyéket talált. Református lelkészként dolgozott a külvárosban.

VI. számú ápolt:

Húszas évei vége felé járó, fiatal férfi. Különös ismertetőjegyei nincsenek.

A korábban bemutatott páciensekkel ellentétben nem mutat ideológiailag ennyire differenciált képet az elmeállapota, személyiségei némiképp hasonlóak is egymáshoz – az első pályakezdő építészmérnök, a másik magángazdálkodó. Ellenben a jellemei annál inkább elválnak egymástól, köztük tátongó szakadék feszül.

Míg az első végtelenül optimista alkat, pozitív világszemléletű, életerős figura, addig a kettes számú megkeseredett, cinikus, és a végletekig pesszimista. Egyéniségváltásai rendkívül gyakoriak, pillanatok alatt cserélgeti őket. A korábban félig telinek nevezett poharat például másodpercekkel később több, mint félig üres méregpohárnak nevezi. Míg az első személyisége a gyógyszereket mosolyogva beveszi, s megköszöni, addig a másik – pár perc múlva – szitkozódva öklendezi ki őket a mosdóban.

Külön érdekessége ennek az ápoltnak, hogy egyéniségei mintha ismernék egymást, tudnának a másik létezéséről. Az első gyakran sajnálkozva emlegeti a pesszimista, keserű ismerősét – jól jellemezve a kettes számú ént. Míg a második gyakran megvetően nyilatkozik az elsőről, fennhangon korholja annak ostoba optimizmusát.

Ezen betegünk előélete ismeretlen, agy talponállóból szállította be a rendőrség, delíriumos állapotban a kijózanítóba, s onnan egyenesen hozzánk került.

S ez csupán néhány példa, a legkülönösebb eseteinkből. Kívánatosnak tartanám a betegek további megfigyelését, egyénenkénti kezelés megállapítását. Továbbá, mint azt korábban is javasoltam, szükség lenne a kiváltó okok és okozatok összefüggéseinek behatóbb tanulmányozására, megértésük érdekében. Így talán esélyünk nyílik egy nagy lépést tenni az emberi elme döcögős macskakövein, s közelebb kerülhetünk a problémák hatásos kezeléséhez. S talán nem túl merész vágyamnak adok hangot azzal, ha megkockáztatom: kellőéppen megismerve, megértve ezen összefüggéseket kilátásaink lehetnek ezek lehetséges megelőzésére is.

Íródott XY Elmegyógyintézet, valamilyen év egyik hónapjának szerdai napján.

Dr. Boldogh Konrád, ügyeletes főorvos

Felülvizsgálati zárójelentés:

Nevezett N.I. ápolt aktív tagja az intézménynek, betegtársaival jó kapcsolatot tart fenn. Agresszió jeleit nem mutatja, problémát a személyzetnek sem okoz.

Ugyanakkor kényszerképzetei miatt, mely szerint ő az intézet főorvosa, Dr. Boldogh Konrád, s torzult, valóságtól elrugaszkodott világszemlélete nem teszi lehetővé, hogy az intézményt elhagyja. További megfigyelése és gyógyszeres kezelése javallott.