Bűntudat

(mikrodráma pár tollvonásban)

Helyszín: hálószóba. Az eseményekhez mérten túlzottan rendezett, meghitt. Rokonok fényképei, családi emlékek a falakon és az éjjeliszekrényen. Enyhe vermut- és vörösborgőz a levegőben.

Idő: napsütéses. Kora reggel, vagy délelőtt. Talán vasárnap.

Szereplők: férfi és nő. Ha bibliai akarna lenni a mű: József és Mária. De nem akar.

Cselekmény:

A férfi percek óta zavartan babrált a barackszínű ágyhuzat szélével, már-már annak rojtosodása fenyegetett. Tudta, hogy neki kellene először szólani, aminek a huzat is nagy hasznát látta volna. A nő az ellenkező

irányba fordította tekintetét, szemei ide-oda ugráltak, s a szája szélét harapdálta; tehát mindkettejükről lerítt, hogy van mit szégyellniük az előző éjszaka eseményeiből.

Végre a férfi elszánta magát, hogy megtörje a kínos csendet, ezzel megkegyelmezve az ágyruha állapotának:

-         Reggelizünk? – ostoba kérdés, de a semminél több.

-         Nem vagyok éhes. Azért ehetsz nélkülem is.

Itt holtpontra jutott társalgás ilyetén módja. Ez újból veszélyeztette az ágyneműt, de szerencsére a férfi elszánta magát, hogy a lényegre térjen:

-         Most mihez kezdjünk? – még egy ostoba kérdés, de legalább elhangzott.

-         Fogalmam sincs. Szerinted?

-         Nekem van valakim, szóval...

-         Nekem is van.

Két perc néma csönd. A megcsalt felek – akik nem voltak jelen – szereplőink képzeletében szigorú arccal, szemöldökráncolva öltöttek testet. Nem maradt más hátra, mint hogy a férfi újfent megszólaljon:

-         Szerintem jobb lenne, ha elfelejtenénk ezt az egészet. Túl sokat ittunk.

-         Én is úgy vélem. Meg se történt.

-         Örülök, hogy így gondolod. Akkor mindenki a maga útján?

-         Igen. Így lesz a legjobb.

Mindketten fellélegeztek, s egymásra néztek, ma reggel először. Innentől gördülékenyebben folytak a dolgok, könnyebben csusszantak ki a szavak fogaik léckerítésén. A férfi csevegéshez hasonló hangnemben törte meg az immár higgadtan zsongó csendet:

-         Azért jól éreztem magam. Hát Te?

-         Én is. – mosolyodott el a nő – Megbántad?

-         Dehogy! Ez egyszer belefért.

-         Szerintem is. Csak kiderülnie nem szabad!

-         Semmiképp! Szétmegy a fejem...

-         Mondtam, hogy nem kellene a második üveg bor. Soha nem bírtad az italt.

-         Igaz. Eszel velem? Kell valami, mert kilyukad a gyomrom.

-         Jól van, akkor hozz egy pirítóst!

A férfi reggelivel megpakolt tárcákkal tért vissza. Evés közben folytatódott a csevej:

-         Holnap melyikünk megy a gyerekekért? – kérdezte a férfi.

-         Én. Utána felviszem őket a szüleidhez. Anyád hetek óta rágja a fülem, hogy sose látja az unokákat.

-         Jól van, nekem amúgy is sokáig benn kell maradnom.

-         Ne hamukázz! Hozzá mész délután, nem?

-         De. Csak még ki kell találnom, ma miért nem értem oda.

-         Majd kitalálsz valamit. Nekem is hihetően hazudtál régen.

-         Ahogy te is.

-         Köszönöm. Csak ne nézz félre! Mindig félrenézel, ha hazudsz.

-         Tudom, már leszoktam róla. Csak ki ne derüljön...

-         Én hallgatok, ha te is.

A nő fölkelt, összeszedegette széthajigált holmiját, s öltözködni kezdett. Amint lépett kifelé a szobából a férfi még utána szólt:

-         Ne felejts el tejet venni! És a kávé is fogytán van!

Vége