Menj Kapálni!

Ellene vagyok az interneten való művelődésnek,a számítógép előtt eltöltött hosszú óráknak.Akárki,aki ezt itt olvasgatja,ne tegye!Ha mégis olvasna,akkor nyomtassa ki,vagy körmölje le a kis kezével,tollal,papírra - a kézzelfogható dolgok sokkal többet érnek!
Ne legyen lusta,és ne legyen sóher!Ha már ingyen ide van pakolva minden,ennyit csak megér!

2013. november 27., szerda

Ámokfutás



(avagy egy nylonzacskó kálváriája a halálig vezető ösvényen)

A vaníliás puszedli csörgő csomagolása árván hullt alá a neveletlen óvodás kislány maszatos kezecskéjéből. Fülsiketítően sikoltott a halálfélelemtől, megdermedt a novemberi szél fagyos leheletétől. De nem maradt ideje földet érni; a légáram felkapta, s messze repítette.

Rövidke élete során, mely az olvasztóüstben kezdődött, a csomagolóanyag-üzemben öltött testet, s a puszedli-gyárban telt meg értelemmel mindig többre vágyott, mint amennyire a marketing osztály dizájner fiatalemberei és hölgyei szánták. Többre, mint amit egy puszedlis zacskó kívánhat az életétől. A sors szeszélyéből megadatott, hogy a történetünkben szereplő darab többre vigye. Már ahogy vesszük.

A fagyos szél sebesen röpítette keresztül a parkolón, ahol a nyugati autók feje fölött nézett farkasszemet vad és bizarr jövendőjével. A négysávos út széléhez érve meg akart állni, de hiába ellenkezett, nem bírt a huzat ellenében mozogni. A lendülettől nekiütődött egy, a városon keresztülhaladó kamion szélvédőjének. A sofőr, a hirtelen fellépő kilátás-megvonás miatt nem vette észre a járdáról elé szaladó kutyát. Illetve csak nagy sokára pillantotta meg, mikor már késő volt. Elrántotta a kormányt, de az eb már menthetetlennek bizonyult. Testének martaléka vörösre festette az amúgy egyhangú aszfaltburkolatot. A kamion pedig csikorgó fékekkel rohant fel a járdára, a gyalogosok verebekként rebbentek szét előtte, néhányan sikerrel, mások kevésbé szerencsésen dekorálták akaratlanul a jármű dísztelen karosszériáját. Az pedig porrá zúzta egy zsúfolt lámpabolt kirakatát. A mentők öt perc alatt kint voltak a helyszínen, a hullaszállítóknak negyed órára volt szüksége. Akadt dolguk bőven.

Ám a puszedlis zacskó mindezt már nem látta. Rémülten lapult meg egy, a reptérre tartó taxi kerékdobjában, ahová a kavarodásban fellépő légörvények száműzték. Lelke mélyén remélte, hogy senki sem látta, mit tett.

A taxi sietve robogott tova úticélja felé. Amint befordult a reptéri parkolóba a fékezés nehézkedési ereje elmozdította helyéből a zacskót, aki a fékpofa alá szorult, ezzel megakadályozva azt feladata végrehajtásában. A megállíthatatlan kocsi belevágódott egy ott veszteglő turistabusz hátuljába. Lángok csaptak ki a motorházfedő alól, és sebesen közeledtek a lyukas benzintank felé. A tragédia elkerülhetetlen volt, a robbanás hatalmas. Négy halott, tizenhat sebesült.

A megpörkölődött puszedlis zacskó bűntudatosan szállt a lökéshullám hátán, s rémülten várta, mi jöhet még. A felszállásra váró repülőgépek felé tartva szorongása egyre erősödött. Beröppent egy boeing szabadon tátongó tankoló-nyílásán, mert a hányaveti reptéri alkalmazott nem zárta be elég gyorsan a gép feltöltése után.

A repülő éppen hogy elhagyta a kifutópályát, mikor a piros lámpák kigyulladtak. Baj van a kerozin-ellátással! Késő. Lángokban állt már hármas motor. A gép óriási zajjal csapódott a földbe. Teljes katasztrófa. Százöt halott.

A puszedlis zacskó a túlvilágon bűntudatosan ölelgette a számára kiutalt hetven szüzet; mentegetőzni próbált, mondván ő nem is hithű muzulmán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése